gillzia

Sötét hajnal volt még, amikor végre megpihent a lány. Kiült a vár nyugatra néző ablakába, hogy ne lássa a pirkadatot, és lassan pengetni kezdte lantját. Az első akkordokat a múló éjbe pergette, hagyta, had igya a levegő fel a hangokat. A sötét űr éhesen nyelte a végtelenbe távozó dallamot – akár az áruló várkapitány lelkét ugyanezekben a pillanatokban, egy folyosóval és vastag kőfallal arrébb. Majd reggel észreveszik a kihűlt testet, majd reggel az ijedt tekintetű herceg tessék-lássék kikérdezi a vár népét, köztük félénken rákérdez a követségre is. Majd reggel mindenki megnyugszik, hogy minden rendben, miután a pap megállapítja, hogy a szíve végzett a férfival. Most egyedül ő ismeri ezt a halált, és csak ő emlékszik a félelemre, ami a kapitány szemeiből áradt, amikor azok rányíltak a körforgásra. Pedig a kapitány lelke rendben visszatért a kerékre - erről gondoskodott a lány. A falubeli boszorkány rosszabbul járt – a purgálás már csak a kiürült testet takarította el, lelkét nem tud...

(veszettül röhögök. lassan három éve kering ez a sztori, a hangok megsúgták, én leközlöm. és néha úgy érzem játszatni akarnak engem is. X voltam.) Születése napját, de még évét sem igazán jegyezték meg. Minek, ha úgyis csak akkor érdekes, ha feltűnik. Ha életben marad. Még nemzetségében se számított élőnek amíg meg nem érte a beavatási ceremóniát – talán szüleit leszámítva, de… Kyr származékok voltak mindannyian, az egész pereputty, kocsihajtóstul, bohócostul és a legutolsó dióárusnak is öröklött betegségei voltak. Vándormutatványosok, csepűrágók. A Külső Tartományokat járták, hozták vitték a híreket az elszórtan fellelhető, maguknak kyr gyökereket követelő rendek és nemzetségek között. A híreken kívül biztosították a megfelelő keveredést is, persze gondosan ügyelve legalább a látszatra, a sötétebb tónusú kráni emberek közül a szőkéket, fehér bőrű és fehér hajú embereket részesítették előnyben, illetve a nagyon kényesek számára megpróbáltak igazi kyr vérrel rendelkezőket felhajtani. De...

Tisztelt Anyám! Nem tudom, mi történt feléd, nem tudom, hogy valaha elküldöm-e ezt a levelet neked, de valami remény még él bennem az elmúlt idők eseményei ellenére is. Tudom, talán nem eléggé megfontolt hozzáállás a származásomhoz képest, de nem bánom oly nagyon, hogy hirtelen kikerültem a dorani kolostorból a nagyvilágba. Az jobb lett volna, ha levizsgázhatok előtte rendesen - de a magiszter túl hatákonyan parancsolt ki a városból. Igen, lényegében menekülnöm kellett, a fajtám elől, és nem tudom, miért. Semmit nem tudok róluk. Nem értem a kapott jeleket, nem értem a veszélyt, amit jelenthetnek - és mintha valaki követne Doran óta. Haonvellben töltöttem egy évet, amíg a háború miatt lezárták a várost. Barátságos város, tökéletes kiindulópont volt. Megtanultam ellátni magamat, hasznosítani képességeimet, és sikerült beilleszkednem egy gyökeresen különböző társaságba, mint amiben eddig forogtam. Az utak megnyitásakor feltámadt bennem a vágy, hogy útra keljek, hívást éreztem, ezért elind...