Egy alkimista-diák naplója
45. esztendő, Vágy úrnő hava, 12. Természetes akkor jut kevesebb időm és energiám megörökíteni az eseményeket, amikor valóban lenne mit megírni. Akár még történelminek nevezhető időket is élhetünk - bár ez, mint tudjuk a történelmi időket megélő személyeknek roppant megterhelő is lehet. Eszem ágában sincsen örülni annak, hogy mindez megtörtént velünk, és nem szeretném, ha ez a mesés ív folytatódna. Most csend van és nyugalom, a múlt hét problémái távolinak tűnnek. Valami megfoghatatlan szomorúság és aggodalom ugyan elfog, ha számba veszem az eseményeket, de mindez most lényegtelennek tűnik a végtelen tenger előtt, az örök morajlásban. Hétfőnap reggel kezdődött. Saville lent ült már egy tea mellett, és olvasott a reggeli halvány fényben, mire lebotorkáltam a lépcsőn. - Ezt nézd meg, nem fog tetszeni.Mondanám, hogy jó reggelt, de kicsit bizarr lenne. Elvettem tőle a papírtekercset, amit szemlátomást valahova egyszer már felerősítettek. " A főiskola vezetősége tájékoztatj...