gillzia

Álmok. Jane White nem azért volt dühös, mert megint takaríthatott a cellájában, nem is azért, mert még rövidebb lett az alvása, de még csak nem is azért, mert rémálmai voltak. Azokhoz hozzászokott – gyertyafényes vacsorák, ahol a jól megfőzött ujjak lágyan csusszannak, és a gondosan manikűrözött kézen a körömlakk színe megy a terítékhez. Nem kérdezte, miért kellett a hölgyet még leadás előtt elkísérnie a kozmetikushoz, és, őszintén szólva, jobban is örült így.  Lélegezz. Be négyet, tartsd bent, ki négyet, minden levegőt, ne vegyél több levegőt. Hunyd le a szemed, nyisd ki, és engedd be a sötétséget, hogy kitöltse a testedet a levegő helyett. Jól van. Erősebb vagy a képeknél. Most nézd meg, valjójában mit álmodtál. Azért volt dühös, mert az álmokat kívülről erőszakolták rá, és ez azóta nem történt meg, hogy az a féreg Luxorban… Jól van, ideje eltörni valamit. Apró darabokra az üveglap maradékát. Elmorzsolni a bőrén, a bőrében az üvegszilánkokat, figyelni véres útjukat, amit a bő...

A Magus tarot kártya tartalma Nem biztos, hogy lesz időm jobban összerakni , ahogy oldalra nézel, elkapod primogéned pillantását rózsaszín-piros hajzuhataga mögül. Kösz, Patrik, jegyzi meg Adrian a fejedben, már halványul, vagy visszavonult, nem tudod. Ezek mindig sokat beszélnek, használd ki! ujjaiddal finoman simogatni kezded a zsebedben bújó lapokat, Tedd hozzá, hogy ha ezeket a gondolatokat olvasod, akkor tudd, hogy Anja Hávarsdottir vagyok, és... Miért kell tudniuk ezt a nevemet? Bár humorérzék lett volna abban a könyvben összeszorul a gyomrod, és újra a kártyára koncentrálsz, a Mágus jó lesz, itt van előtted, nem? --… ezek nálatok is mindig ennyit beszélnek? — vigyorog rád a még makulátlan atlétatrikós srác, akinek arcát árnyékok kerülgetik. Fölétek örvénylő vízen úszó olajfoltként csavarodik az ég, hatalmas kastély karcolja a felhőket, falában embernek látszó testek, a vár oldalában többedmagaddal állsz. Egyszerre sokan lettetek, még rémlik a magányos ösvény, az...

(jólvan, disclaimer: csak akkor olvasd el, ha tudod kezelni és elfelejteni a meta-információkat. én szóltam.) Zárt hely, a csempészeim által birtokolt, használaton kívüli raktár egy helyisége. Ablak nincsen, kívül az embereim figyelnek, hozhatod a sajátjaidat is, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá. Mivel a Maszkabált ez a jelenség már sérti, ezért fokozott figyelemre van szükség. A szoba nem nagy, különböző erősségű fényforrásokat szereltettem be, gyertyától kezdve fényszóróig. Több gyertyát is látsz, talán már ismerősek - mind fekete festékkel van lekenve, vagy fekete viaszból, némelyik gyertyatartóban, némelyik már félig ráolvadva a tartójára. Ilyeneket használtam régebben is, amikor tanítottalak, és láttad már őket egy szertartásomon is még Skóciában, amit a nyájamnak tartottam. — Lehet, hogy néhol furcsa lesz, amit mondok, vagy ahogy mutatom a képességet — nem tudom máshogy, csak ahogy nekem tanította a mesterem — jegyzem meg, ahogy lassan felemelek egyet közülük, és a k...

1 977.10.10. – 1999.11.21. New Orleansban született, értelmiségi családban. Kiskorától fogva az a tipikus mindent tudni akaró ember-szerű izé, akiről már akkor látható volt, h geek lesz, nem ember. Már óvodában megtanult olvasni, szeretett számolni és képregényeket rajzolni. Általános iskolában már, gimiben meg pláne. Gibson, cracker és hacker, floppyn terjesztett kalózprogramok, tizenévesen már ismerték egy-két társaságban. Élete tula jdonképpen mindig a számítástechnika körül forgott, soha nem törekedett arra, h beilleszkedjen a “normális” társadalomba. Mire egyetemre került, addigra már volt egy-két dolog mögötte, ami már nem csak súrolta az illegalitást - de mindent névtelenül, internetes alteregón keresztül intézett. Aztán '99-ben a Tremere klán magához ölelte, kifejezetten a képességei miatt. Aki kiszemelte Gyermekének, az nem kapott engedélyt (tisztán politikai okokból), ezért egy éppen arra járó, "vendéget" kértek meg arra tisztelettel, h tegye ezt meg a kl...

Utat érzek a talpam alatt. Vért és energiát ígér. Szikráról szikrára lendülést. A többi mind sötét. R. valami ghoulkerítő hadműveletbe kezdett, hogy pénzt tudjunk szívni valakiből. Lövésem nincs, jó e az ötlet, lehetne e jobban tenni bármit is - a lelkiismeretre meg ez ügyben nem éri meg hallgatni. Azt hiszem. Be kell látnom, szemét vámpírok vagyunk. Élősködünk, nem csak a véren, de a hatalmon, a pénzen, az érzelmeken... Én se vagyok több. Akkor legalább teljesítsem be a sorsomat. Tegnap éjjel barangoltam egyet puccos környékünkön - először egy vöröhajú, vérző srác szaladt belém, gyorshívást kért a mobilomról, aztán tovarohant, majd egy limuzinból szólt ki egy másik vörös csaj, h az öccsét keresi. Megfenyegetett, aztán tovagurult. Mozgalmas éjszaka. Másnap, a kiskocsmás mgbeszélésünk közben nyúzott rókatetemről olvastunk. Szikla szerint nem kéne beleártsunk magunkat, mert vannak furaágok még Párizsban. A telefonszám amúgy a Vörös Inda száma volt, az meg nemrég nyílt, szal gondoltam, me...

No, lépjünk. Tettek mezejére, akárhová, csak el ebből a kibaszott rokokó szobából. még jó, hogy anyám őméltóságosságának az a heppje támadt, h nekem jobb lenne máshol, másokkal. Összehozott egy spanyol halottal (Fernando atya vagy miafasz), hogy majd ő intézze ezt a kotéria-mizériát - aki meg bemutatott Rafaelnek. Rafaellel előtte egy éjjel futottam össze Jaquelin koncertjén. Szikla majdnem leképezte 2D-ben a fickót valami régi nézeteltérés miatt, de inkább otthagyott minket beszélgetni. Fura hulla. Dzsigolónak néz ki az öltözködése alapján, aztán meg a Lándzsásoknak dolgozik. Ehh, Fernandó atya fétisklubja után már semmin nem lepődök meg... Mindenesetre elfilozofáltunk ihatatlan borunk/vodkánk mellett. Úgy tűnik, Mielőtt Lanceás lett volna, a Mozgalomba tartozott. No, a kotériába valszeg J. meg R. fognak velem együtt tartozni - és így nem sok időt jósolok magunknak, töketlen egy banda. Belőlem soha nem lesz intrikus, még jó, hogy nem nézek mindent szögnek, J. szenved a halandó haverja...

In the name of Jesus What have we done Slow death and diseases We're on the run No one will hear you You're on your own No one to save you We all die alone We're better Off dead We're the slaves of evil Where angels weep Escape from my hell You fucking creep We killed our nature We lost all hope Destroy my creature Where is the rope We're better Off dead X

Nem akartam a közelükben lenni. Sem az élőkében, sem a holtakéban. Az élőket féltettem magamtól, a holtaktól féltettem magamat, ilyen rohadt egyszerű az egész. Téli hóban, esőben sétáltam Párizs neonfényes utcáin, és távolról figyeltem az ismeretleneket. Próbáltam rájönni, mit is érzek pontosan, ki is vagyok... akarok-e egyáltalán bármit. Azon kívül persze, hog van egyvalaki, akit, ha megérem, úgy akarok a halálba küldeni, hogy tudja, miért teszem. Hogy tudja, mindaz, amiért küzdött, a családja már nincs a kezében. És nem tehet ellene semmit. A városnak igazi ritmusa, hangja van. Most még jobban érzem, hiszen közelebb vagyok a holt anyaghoz, mint valaha. Ha végigfekszem egy fémgerendán, akkor hamarosan én is olyan hideg leszek, mint az. Szinte fémmé válok én is. Vagy kővé. Átdübörök rajtam is a szomszéd utcán haladó járművek hangja, a szél-tépte korlát gyenge remegése. És mégsem vagyok egy ezzel a szemétteleppel. Ha végigkaristolom egy késsel a gerenda oldalát, határozottan sikít a sz...

'ssza meg, nem tudom, mikor követtem a végzetes hibát. Nyilván akkor, amikor nem haltam meg végleg. Utána meg akkor, amikor elmentem a klubhoz, csak úgy hallgatni a kiszűrődő zenét, és reménykedni, hátha elcsípek egy ismerős alakot, ahogy lemegy vagy kijön a pincéből. Fakk. Nem kellett volna látnom Nikkit, ahogy kijön azzal a sráccal, akit eddig kifejezetten az ő kérésére koptattam le, amikor berúgott - mert nem szeretett volna mellette ébredni. Elsétáltak az éjszakai busz irányában, én meg a falat kapartam dühömben, nehogy utánuk rohanjak, és lekeverjek a srácnak egy isteneset. Inkább bevetettem magamat az első jobb kézre eső utcába, és véletlenszerűen siettem végig a fél kerületen. Egy ismeretlen park szokatlan csendjében aztán megálltam. Messze volt a forgalmas utaktól, sötét lakóházak fogták közre. Egyetlen lámpa világított a kopasz fák között, az ágak élesen vágtak bele a fehér fénybe. Már nem csikorgattam a fogam, amikor meghallottam a lépéseket. Tudtam, hogy mögöttem érkezik...

Jelentés elküldve, már a visszajelzés is megérkezett, hogy a bécsi informatikai rendszerünk dekódolta és tobvábítota a megfelelő helyre az elektronikus levelet. Nem értem, miért ilyen bonyolult, de sok dolog van, amit nem értek a modern technológiából. Legalább annyira sík vagyok hozzá, mint a szellemekhez... Az sem boldogít, hogy a budapesti Kápolna egyik tagja sem állt a helyzet magaslatán, még úgy sem, hogy Jelena Csorszkaja valószínűleg minimum egy elmarasztalást kap Bécsből. Atyám meg jön nekem eggyel. Bécs sokkal, de ezt inkább hagyjuk. Hogy honnan jött a herceg ötlete, hogy pont ezeket a népeket gyűjtse össze a nyomozásához, lövésem sincsen. Meg úgy általában, a fő motivációk még hiányoznak. Az érmét elvitték, és úgy érzem, bármi is volt az, jó nekem, hogy nincs a közelemben. Küzdjön érte az asszamita-ravnos-brujah trió/négyes, majd esetleg, ha találkozom Dzsijeshel később, akkor megkérdem róla. Bielobog, Csernobog, anyám. Akar róla beszélni? Mi vezette arra, hogy kialakítson ma...

Értesítettek minden fontos személyt. Nikolas is befutott, atyja jó eséllyel csajozni tűnt el. Persze, pont ilyenkor elérhetetlen. A könyvtáras betörés, szemlátomást kényelmetlenül érintette Heinrichet, de Ilona figyelmét megragadta az a bizonyos szemvillanás, ami általában akkor tűnt fel a tremeren, amikor a klánjával kapcsolatosan tervezgetett. mindenesetre átköltöztek a Sárga Tengeralattjáróba, a Nyugatival szembe, hogy a nappalt biztonságban töltsék el, távol a menedékeiktől. Másnap este már meg sem lepődtek, amikor az ablakon kinézve Uzsok bandája fényezte a bakancsát. Telefon, naná, hogy kilőtték a mobilszolgáltatást. Gyors körértesítése a ghouloknak, aztán futás, már megint. Heinrich letrükközte a kotériát egy emelettel lejjebb, miután realizálódott a veszély az ismerős bőrkabátos alakok személyében. Ablakon ki, csak, hogy felbukkanjon a semmiből egy felemás szemű alak, és gyengéden vicsorogjon a talajt fogó vámpírokra. Kocsiba be, ez a múltkor is működött. Gáz. Gáz. Gáz van. Fék...

- Hű, de rohadt randa vagy! Csendes, unalmas este, tavaszi időjárás január végén, csiripelnek a madarak, a gótok rajzanak a szombat este felé. Az összeesküvések gyártása csak egy ideig volt szórakoztató, Ilonának egyszerűen szüksége volt már a szociális életre. A vámpírok pont a leghosszabb éjszakákon szüneteltették a közösségi eseményeket, így kénytelen volt átruccanni a közeli gótbuliba - itt még a részegek számára sem meglepő jelenség a csupaharisnya, csupagéz jelenség. A többiek csupán Ilona gótpánkosított kiadását látják, amikor előjön az árnyékokból. Ideális hely, naagy lelkidrámák a sarkokban, ráadásul közel van. Lizának nyilván más indítékai lehettek - talán a drámák szítása -, de ő is ugyanitt kötött ki. Szerencsére. Simeon állítólagos ghouljának megjelenése egy kissé felcsigázta Ilona érdeklődését - bár szinte egyáltalán nem ismerte a malkavitát. Mint kiderült, néhai malkavitát. Utálom, mindig futni kell, nyöszörgött gondolatban, amikor a Gyár udvarán földet fogott három lob...

Bent valami csattant és reppült, Ilona leszólt, h gáz van, aztán kinylít az ajtó. Belépett, eloltotta a lángoló gézdarabot, miközben Zebulon úr nagyon finoman hárította a két delikvens ütéseit - nehogy idő előtt elporladjanak. A rendelés karózott vámpírokra szólt, nem két zacskó hamura. Trimmer úr benyomult a szobába, a földre parancsolta az egyiket, és megpróbálta megkarózni. Sikertelenül. Ilona udvariasan megvárta, hogy előreengedjék, utána szépen átszúrta a fakarókat mindkét delikvens szívén. Még leráztak egy érdeklődőt, átmosott aggyal, aztán a Nosferatu elcipelte a hullákat a teherautóba, hívták Viktort, a takarítót, majd távozott a társaság Dunaújvárosból. A hiányos kotériát nem lehet pótolni kétbalkezes Ventruekkal.

- Akkor majd improvizálunk! - és ezzel Trimmer úr lezártnak tekintette a kérdést. Igazából már onnantól kezdve annak tekintette, hogy Zebulon kijelentette, nem érzi szükségét az erőfitgtatásnak, és Trimmer úrra hagyja a kis csapat vezetői szerepét. Ilona felsóhajtott. A terv végre összeállt, és már majdnem minden részlet tiszta volt. Neki csak annyit kell tennie, hogy megkeresi a delikvenseket, és jelzi, ha elindulnak. Aztán leelőzi őket, csatlakozik a lakás előtt várakozó másik háromhoz, Fátyolba burkolja az idősebbik gangrelt, és amikor a ventrue a lakás előtt elkapja az egyik delikvens tekintetét, hátulról megkarózzák őket, kihasználva azt a pillanatot, amíg még nem támadnak. A bármi balul üt ki kérdésre csak az improvizáció válasz született. Nyomasztó. Jóformán ismeretlen vértestvérekkel együtt megy kommandózni - nem mintha attól tartott volna, hogy bárki meglátja, de... Ilona őszintén remélte, a társai értenek a feladatukhoz tisztségüknek megfelően. Ha korábban tájékoztatják, t...

Abban a pillanatban, amikor körbenéztem a bejelentésemet követően, belémhasított egy megérzés - Kephamos itt van! Mintha a helyére kattant volna egy puzzle darab, Hadrian rám nézett, én meg legszívesebben sikoltozva elrohantam volna. Nem tudom, miből jöttem rá. Csak az tartott viszonylag összeszedetten, hogy Réka meghalhat. A többivel foglalkozuunk utána. Miért nem jött nyíltan? Miért nem jelezte felém, h érkezik?! Ha a vendégeim előtt szeretett volna kellemetlen helyzetbe hozni, akkor kitűnően sikerült neki. Gratulálok. Nem tudom, milyen mélyen volt benne az egészben, hogy pontosan mit is tett, de ... bármit kinézek belőle. Akár még azt is, hogy ő bujtotta fel Krishát, vagy a kis Lasombrát a mérgezésre. Hiszen én is tehettem volna... Nem tudom, mik a szándékai. Az éj folyamán tisztázódott bennem, hogy nekem mire lenne szükségem, miután a szétdúlt kabinban töprengtem egy kicsit. A Gyermekemre, hogy az ő felügyelete és tanítása lekösse a figyelmemet. Mert azt a bizalmat, azt a szeretet...

Az első (ámbár kicsiny) kellemetlenség akkor ért, amikor megjelent Hadrian. Talán afelett érzett csalódottságomban, hogy nem Kephamos jött, még kevésbé találtam szimpatikusnak, s így igen sok időmbe telt, mire elszántam magam arra, h váltok vele pár szót - addigra viszont már egyéb problémáim támadtak. Viszonylag gyorsan kialakult társalgás a különböző vértestvérek között, öröm volt nézni, ahogy kóstolgatták egymást. Krisha, úgy tűnik, komolyan sérelmezett valamit, mert az első öt mondatából három volt több-kevesebb sikerrel elindított sértés. Még jó, hogy nem igazán tudom a szívemre venni, ha a klánomra ejtenek el pár közhelyes utalást - a nagy részével egyet értek. A rossz tapasztalatok, ugyebár. Réka figyelt, és dicséretére legyen mondva, nem esett le az összesnek, h ő halandó. Tapasztalatot akartam adni neki arról, hogy mit jelent vámpírnak lenni. Túl jól sikerült. Ha jobban figyelek, talán tehetek valamit érte időben. De csak azt láttam, h rosszul lett a bortól - és sokkal jobban ...

ohh, újabb vérszopó szenvelgései. X-en keresztük Verától, fogadjátok.... szeretettel. :sick: Talán egy nappal távlatából tisztábbak az események. Talán nyugodtabb vagyok, rögtön az ébredés után. Réka már felébredt, de egyelőre nem szól, csak ül, és gondolkodik. Azt hiszem, aludna tovább, de nem bír.Ha ezt megírtam, megpróbálok beszélni vele. Tudom, hogy szüksége van rá. Nem így terveztem. Péntek este még minden fogaskerék jól illeszkedett a másikba - egy kivételével. De, bármennyire is titkolni igyekeztem magam előtt, reménykedtem benne, hogy Kephamos mégsem Garrick-et küldi maga helyett, és így tökéletesen célt érek. Bár, arra is volt tervem, ha nem jelenik meg, hiszen akkor én lépek Atyám nevében, maximum többet kell kavarnom a szálakat ahhoz, h elégedett legyen. Eljött a régi kotéria: Antonio, akinek oda szándékoztam adni Kephamos levelét, amiben megzsarolja, hogy aztán felajánljam a segítségem; Krisha, mert nem bírtam kihagyni a meghívását, hamár újra felbukkant Magyarországon. Ké...

ez a harmadik hetem Párizsban? Azt hiszem. Ezalatt volt egy... "egyéjszakás kapcsolatom", meg vámpír lettem. Ja, hogy fordítva. Az biztos, hogy nem lennék Simon "barátnője" többet, még akkor sem, ha még élnék. Annyirafura, hogy valaki barátként elviselhetőbb legyen, mint másképp, én ezt nem értem. Vagyis kezdem megszokni. Eddig azt hittem, h a szerelemtől meg ilyenektől csak mélyebb lesz az ismeretség - most már tudom, milyen, amikor valakitől csak "azt", csak a vérét akarod. Blöeee. Amúgy szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen könnyen vették a dolgot. Meg... no igen. Talán nem fogtam fel, mi történt velem. Fura ez az egész. A Hercg meg... á, nincs szavam rá. A legszebb ember, akit valaha láttam. És még hzzám is szólt, és megjegyzett valamit a pirulásomról (hogy a francba nem tudom még szabályozni, hihetetlen, vámpír vagyok, vagy mi...), és hogy felléphetek majd a bálon!!! Nagyn várom már.

Később mondta, én is sejtettem, azért lehettem Gyermekévé, mert a Cég nem tartotta valószínűnek, hogy túlélnénk a háborút. Ha meg megmaradunk, annál jobb. Azt hiszem, ezek voltak a legboldogabb éveim, míg ghoul voltam. Volt valaki, akiben maradéktalanul megbíztam, aki szeretett, akire felnézhettem. Mivel igazi apámat nem ismertem túl sokáig, Mesterem vett át ezt a szerepet. Nem érdekelt a politika, a sűrűssödő események, csak annyira, amennyire közvetlenül érintette életünket. A háború kitörésekor aztán a a káiniták lassan elrejtőztek, biztonságos helyre vonultak, csak az olyan "megszállott kutatók" maradtak láthatóak, mint mi. Hm, talán itt az ideje, hogy meséljek dióhéjban Atyámról. Magyar középnemesei családban született, második, vagy harmadik fiúgyermekként, a 18. század végén. Papnak szerették volna, hogy mégsem az lett, arról valószínűnek tartom, hogy korán felébredt érdeklődése a múlt iránt tehetett. Gimnázium, neves egyetem, doktorátus. Mesélt éleviteléről is, ami ...

átadnám a szót a tremere-nek. lájvosoknak ellenjavallt olvasni, mert. Csak, ha utána elfelejtitek. "1910ben született, novemberben. Édesanyja gyermekágyi lázban meghalt 28 évesen, két lány és egy fiúgyermek után. Nővére akkor 10, bátyja 8 éves volt. Közben is születtek még testvérei, de ők nem érték meg az egy éves kort. Apjuk 1914ben bevonult a Háborúba, rokonokra bízta a gyerekeket. Ő apja vénlány nénjéhez került, aki csak egyiküket vállalta, hogy annak „tisztességes" nevelést biztosítson. Két testvére egy másik rokonhoz került, a kapcsolatot nem nagyon tartották. Nevelője neves házitanítóként sok tehetősebb családnál okította a fiatal lányokat a szükséges dolgokra, biztosította Sophie számára a szükséges anyagiakat, illetve a taníttatását is. Kislánykorától fogva magasabb körökbe szánta, arra tanította, tartson ki bizonyos életminőségi elvárások mellett még a háború nélkülözései közben is. Született az első világháború előtt, meghalt a második elején. Szürrealizmus, pszich...