gillzia

Nah, megint egy nap, beesett egy vizihulla a nappaliba, feldaraboltunk egy tintaizét, Eliszkának megmutattam a Másik oldalt. Asszem. Kezdek hozzászokni? Nemtom, leszarom. De most komolyan. Kiderül az albérletről, hogy egy kapu nyílik oda... érted bmeg, a nappaliba, és még át is jön rajta valami szerencsétlen. Akinek sikerült nettó öt perc alatt felbasznia az agyamat. Okéoké, értemén, sokk megminden, de az mindig idegesít, ha valaki nem kér segítséget, még akkor sem, ha valóban szüksége lenne rá. Hogy még ő tesz nekem szívességet azzal, hogy segíthetek neki. Gváhh. Hálistennek, úgy tűnik, lepereg a hulláról minden, és nem vág be évezredes sértődést, ergo még a végén ki is jövünk majd valahogyan. Meg lehet, h csak én vagyok túlérzékeny (mittomén, nemsokára megjön... ööö... nekünk van egyáltalán menstruációnk még? Nah, majd kiderül.) Azonnal megpattantunk szállodába, bár előtte Árnyék lekötelezte magát Elizának, mert kijött szakérteni a kapuhoz. Ezt igazán megspórolhattuk volna. Miafaszna...

jesszus. utálom, ezt nagyon utálom. de legalább egy darabig van pénzünk, élvezzük, amíg lehet. az eltelt időt nem vehetik el tőlünk - legalábbis roppantmód remélem. (De elvehetik bazdmeg, mér ne vehetnék, totálbiztos vagyok benne, h van az a csiribú vagy az a lobotómia, ami elveheti.) szal akkor szarban vagyok. vagy nemtom. Eliszka, úgy tűnik, találkozott Másolattal, és a wiccaokkultista barátosnéja meg rákkattant a témára, és engem hisznek a csúnyagonosz izének. Amit persze kikérek magamnak, mer' se csúnya, se gonosz. Az izé, az stimmelhet. És erről persze annak a kib őszudvarnak kell hamarabb tudnia, és szórakoznia, meg kíváncsian várakoznia, h hogyan mászok ki a vödörből. Tudjátok mit? Baromira nem érdekel. Vagy megoldom, vagy nem, de le sza rom, h milyen következtetéseket vonnak le. A barátokat meg azért tartja az ember, h ne legyen szükség ellenségekre... jólvan, tudomén, h jószándék, és vannak emberek, akiket leszoktat a ráijesztés a kutakodástól, de ... ők csak bizonyítékot ...

Gyors váltások. Valahogy még nem érzem a helyemet - tudom, ez nem hiba, és nem is váratlan, vagy meglepő vagy akármi, elvégre... elvégre a világ nem az, aminek ismertem. Aminek tanították, pontosabban - mert az ismereteim azért ez irányba tereltek eleve. Én az vagyok, aki megpróbálta mégegyszer, mégjobban az őrületet. Láttunk underground rádióst és ... alakot - Tél Udvar, naná, h underground. Illik hozzá. És érdekes. És arc. És valahol emberi. Aztán halálra paráztatott a Csendes , és meglepődtem, és... élveztem. Ez jó. Ez ijesztő, de jó. Jó szembenézni a dolgokkal. Utólag. És baromi perverz. Saját rémületeinkben kotorászni, gváhh... és mégis. Kíváncsi vagyok. Nagyon. A Szépség és a Szörnyeteg a várnál... és kib nehéz elviselni egymást de muszáj, de kell... mert megváltoztak a játék feltételei. meg kell tanulnunk együttműködni, még akkor is, ha nehéz, mert csak mi éltük át ugyanazt, csak mi ismerjük a várat és a paneleket és az Úrnőt.

... minket vár a viláááág... khm. Szóval baromi másnap. Egy nap múlva, vééégre. A darkbuli úgy folytatódott, hogy sikeres bemutatkozásunk után elmentünk kávézni a gyönyörűszépséges ikrekkel, esküt tettünk, hogy igazat szólunk vala, vagy csúfuljon el orcánk egy napig vagy vmi hasonló, aztán megtudtuk, hogy vannak így mások is, akiket elvittek Azok , és visszajöttek. És így már jobb, akárhogy nézem. Túl sok mindent nem értek és tudok még, de kezd kirajzolódni valami kép. Némi szívfájdalommal ugyan, de úgy döntöttem, nem élek az Ikrek felajánlásával, hogy aludjak náluk (mint a többiek), mert nekem még tartanom kellett a kapcsolatot Eliszkával, ha már azt hazudtam, hogy ugyanaz vagyok, aki itt volt három éven keresztül, csak épp megszállt valami, és semmire nem emlékszem (hazudok össze-vissza, ha legalább konzekvens lennék, anyám). Szal visszamentem a gótok közé, megpróbáltam jól érezni magam, de mire lett volna valami... bár, őszintén szólva a srác nem ragadt meg az emlékezetemben, csak a...

Az történt, hogy kijöttünk végre az intézetből Herceggel . Árnyék már korábban kijutott, ismerkedett azonnal valami fickóval, aki meglepően segítőkész volt. Mondjuk, hogy a konyhájában elárultuk, mi is onnan jöttünk ki, látszott, hogy annyira nem szeretne velünk sok időt tölteni. Sárga falevelek, panelek, Prága. (A hajam még mindig tart.) Borozó bölcsészek módjára megkötöttük magasztos szerződésünket, hogy majd jól segítünk egymáson a bajban, és gazdagok leszünk meg ilyenek. Még mindig hihetetlen. Mi?Hát ez az egész. Hogy nem ott vagyok, hogy igaziak az emberek, hogy minden konkrét, és emberi, hogy ... nem egy rémálomban élek. Okéoké, a kutyák, akiket utánunk eresztettek... de ez is bizonyítja, h nem ott vagyunk. Jajj, élet, élet. Tudom, tudom. Ott van a ... Másik . Aki olyan fura volt. Akivel nem tudom, mit kezdjek. Én igazából nem tudom, mit akarok a régi életemmel. Mert, akárhogy is nézzük, egy kíváncsi barom voltam. A túl határozott fajtából, aki megpróbálja újra megnézni gyertyalá...

Karel Fiala vagyok. Akkor is, ha valakit a helyembe raktak, és bitorolja a nevemet és helyemet a családomban, akkor is. Akkor is, ha most jöttem ki az intézetből lopott arccal. Akkor is, ha nem úgy sikerült az idézés, mint szerettem volna (hülye fizikatanár... a frászt hozta rám). Akkor is, ha nem tudom, mi történt velem az elmúlt három évben. És nem tudom mi lett belőlem. I see you found my underground Help yourself to guns and ammo Nothing here has ever seen the light of day I leave it in my head It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life You'll remember me, for the rest of your life You'll remember me, for the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the...

1 977.10.10. – 1999.11.21. New Orleansban született, értelmiségi családban. Kiskorától fogva az a tipikus mindent tudni akaró ember-szerű izé, akiről már akkor látható volt, h geek lesz, nem ember. Már óvodában megtanult olvasni, szeretett számolni és képregényeket rajzolni. Általános iskolában már, gimiben meg pláne. Gibson, cracker és hacker, floppyn terjesztett kalózprogramok, tizenévesen már ismerték egy-két társaságban. Élete tula jdonképpen mindig a számítástechnika körül forgott, soha nem törekedett arra, h beilleszkedjen a “normális” társadalomba. Mire egyetemre került, addigra már volt egy-két dolog mögötte, ami már nem csak súrolta az illegalitást - de mindent névtelenül, internetes alteregón keresztül intézett. Aztán '99-ben a Tremere klán magához ölelte, kifejezetten a képességei miatt. Aki kiszemelte Gyermekének, az nem kapott engedélyt (tisztán politikai okokból), ezért egy éppen arra járó, "vendéget" kértek meg arra tisztelettel, h tegye ezt meg a kl...

Utat érzek a talpam alatt. Vért és energiát ígér. Szikráról szikrára lendülést. A többi mind sötét. R. valami ghoulkerítő hadműveletbe kezdett, hogy pénzt tudjunk szívni valakiből. Lövésem nincs, jó e az ötlet, lehetne e jobban tenni bármit is - a lelkiismeretre meg ez ügyben nem éri meg hallgatni. Azt hiszem. Be kell látnom, szemét vámpírok vagyunk. Élősködünk, nem csak a véren, de a hatalmon, a pénzen, az érzelmeken... Én se vagyok több. Akkor legalább teljesítsem be a sorsomat. Tegnap éjjel barangoltam egyet puccos környékünkön - először egy vöröhajú, vérző srác szaladt belém, gyorshívást kért a mobilomról, aztán tovarohant, majd egy limuzinból szólt ki egy másik vörös csaj, h az öccsét keresi. Megfenyegetett, aztán tovagurult. Mozgalmas éjszaka. Másnap, a kiskocsmás mgbeszélésünk közben nyúzott rókatetemről olvastunk. Szikla szerint nem kéne beleártsunk magunkat, mert vannak furaágok még Párizsban. A telefonszám amúgy a Vörös Inda száma volt, az meg nemrég nyílt, szal gondoltam, me...

Nem tudom, miben reménykedtem. Valahogy sejtettem, h bajba került a Második csapat, amikor mindannyian a KormosSzellem házában gyűltek össze. Csak akkor indultam el, amikor hirtelen szétszéledtek, de a Búvár ott maradt. És nem mozdult. Most, h véren élek, már nem tartom annyira fontosnak kísérgetni őket. Egyszerűen elfelejtettem, mi hajtott, miért akartam, hogy találkozzanak, miért akartam nekik segíteni. Ezért ne figyeltem - pedig... ha sietek, talán megmentem a lányt. A halál beállta előtt tudtam volna segíteni - utána csak egy érdekes kísérlet lett volna. Egyedül vagyok.

No, lépjünk. Tettek mezejére, akárhová, csak el ebből a kibaszott rokokó szobából. még jó, hogy anyám őméltóságosságának az a heppje támadt, h nekem jobb lenne máshol, másokkal. Összehozott egy spanyol halottal (Fernando atya vagy miafasz), hogy majd ő intézze ezt a kotéria-mizériát - aki meg bemutatott Rafaelnek. Rafaellel előtte egy éjjel futottam össze Jaquelin koncertjén. Szikla majdnem leképezte 2D-ben a fickót valami régi nézeteltérés miatt, de inkább otthagyott minket beszélgetni. Fura hulla. Dzsigolónak néz ki az öltözködése alapján, aztán meg a Lándzsásoknak dolgozik. Ehh, Fernandó atya fétisklubja után már semmin nem lepődök meg... Mindenesetre elfilozofáltunk ihatatlan borunk/vodkánk mellett. Úgy tűnik, Mielőtt Lanceás lett volna, a Mozgalomba tartozott. No, a kotériába valszeg J. meg R. fognak velem együtt tartozni - és így nem sok időt jósolok magunknak, töketlen egy banda. Belőlem soha nem lesz intrikus, még jó, hogy nem nézek mindent szögnek, J. szenved a halandó haverja...

(ezt küldd el nekem mélben kitülétve :) ) játékos neve: 1. Mennyire ismered a játékot? - egyáltalán nem - hallottam róla, és/vagy meg tudom tanulni valamennyire - játszottam már olyat 2. Karakterötlet: Seeming+Court: Koncepció: kérés, kérdés, egyéb:

In the name of Jesus What have we done Slow death and diseases We're on the run No one will hear you You're on your own No one to save you We all die alone We're better Off dead We're the slaves of evil Where angels weep Escape from my hell You fucking creep We killed our nature We lost all hope Destroy my creature Where is the rope We're better Off dead X

Nem akartam a közelükben lenni. Sem az élőkében, sem a holtakéban. Az élőket féltettem magamtól, a holtaktól féltettem magamat, ilyen rohadt egyszerű az egész. Téli hóban, esőben sétáltam Párizs neonfényes utcáin, és távolról figyeltem az ismeretleneket. Próbáltam rájönni, mit is érzek pontosan, ki is vagyok... akarok-e egyáltalán bármit. Azon kívül persze, hog van egyvalaki, akit, ha megérem, úgy akarok a halálba küldeni, hogy tudja, miért teszem. Hogy tudja, mindaz, amiért küzdött, a családja már nincs a kezében. És nem tehet ellene semmit. A városnak igazi ritmusa, hangja van. Most még jobban érzem, hiszen közelebb vagyok a holt anyaghoz, mint valaha. Ha végigfekszem egy fémgerendán, akkor hamarosan én is olyan hideg leszek, mint az. Szinte fémmé válok én is. Vagy kővé. Átdübörök rajtam is a szomszéd utcán haladó járművek hangja, a szél-tépte korlát gyenge remegése. És mégsem vagyok egy ezzel a szemétteleppel. Ha végigkaristolom egy késsel a gerenda oldalát, határozottan sikít a sz...

'ssza meg, nem tudom, mikor követtem a végzetes hibát. Nyilván akkor, amikor nem haltam meg végleg. Utána meg akkor, amikor elmentem a klubhoz, csak úgy hallgatni a kiszűrődő zenét, és reménykedni, hátha elcsípek egy ismerős alakot, ahogy lemegy vagy kijön a pincéből. Fakk. Nem kellett volna látnom Nikkit, ahogy kijön azzal a sráccal, akit eddig kifejezetten az ő kérésére koptattam le, amikor berúgott - mert nem szeretett volna mellette ébredni. Elsétáltak az éjszakai busz irányában, én meg a falat kapartam dühömben, nehogy utánuk rohanjak, és lekeverjek a srácnak egy isteneset. Inkább bevetettem magamat az első jobb kézre eső utcába, és véletlenszerűen siettem végig a fél kerületen. Egy ismeretlen park szokatlan csendjében aztán megálltam. Messze volt a forgalmas utaktól, sötét lakóházak fogták közre. Egyetlen lámpa világított a kopasz fák között, az ágak élesen vágtak bele a fehér fénybe. Már nem csikorgattam a fogam, amikor meghallottam a lépéseket. Tudtam, hogy mögöttem érkezik...

Wazz, én tényleg vámpír vagyok. Elnézést, nem mutatkoztam be az ismeretlen olvasónak. Nevem ugyan lényegtelen, ahogy a város is, ahol élek - de nyugodtan szólíthattok Krisztiánnak. Úgyse hiszitek el, és valóban, egyszerűbb lenne, ha tényleg csak a saját fantáziám terméke lehetnék. De nem az vagyok, önmagam számára semmiképp. Mit is mondhatnék? Azt, hogy hányan haltak meg, valószínűleg miattam? Azt, hogy először öltem tegnap éjjel? Azt, hogy korábbi önmagam vadászra mostani önmagamra? Nem mondom, szar ötlet volt annyira rákattani a ermészetfeletti témára, hogy eladjam a lelkemet a ...kitudja kinek. Hm, talán nem jó ötlet leírni a nevét - hátha rábukkan. Bár, mit számít már... mostmár kurvára mindegy, kivel vagy mivel fenyeget a vöröhajú vámpír.

Végül egy helyre kerültek a vámpírok és a mágusok. A vezetők összegyűltek a luxusétteremben, a kétszámjegyű emeleten valahol Chicago fölött. Nem félünk, nem félünk. A bal oldalon egy többszáz éves halott, a jobb oldalon egy fiatalabb, de idősebbnek tűnő élő, egy cégóriás és a mágusok vezetője. Közüttük szorong három kezdő mágus, és két frissen halt vámpír. Csak egy tárgyalás. Csak szeretnék tisztázni, mi folyik a városban. Udvarias kérdések, nyugodt szavak - valóban a vámpírhercegnek segítünk a Hierarch-val szemben?! Csak megfigyelünk, hisz mi hoztuk össze az információikat erre a szintre. Csak szóljunk, ha gáz van... A Hierarch aztán megszólal. Elmond egy álmot, beszél a megváltásról, meg akarja mutatni fejében az izét - és végre megnyugszom. Jól döntöttünk. Ezen a trónon rossz ember van. (Csak nekünk sem kéne a ketyegő bomba közelében lenni). Szépen, sorban minden fiatal mágus és vámpír nyilatkozik a helyzetről. Senki nem kiabál, h DEHISZEZEGYÁLLATFUUUUTÁÁÁS! de nagyon szeretne minde...

Sötét hajnal volt még, amikor végre megpihent a lány. Kiült a vár nyugatra néző ablakába, hogy ne lássa a pirkadatot, és lassan pengetni kezdte lantját. Az első akkordokat a múló éjbe pergette, hagyta, had igya a levegő fel a hangokat. A sötét űr éhesen nyelte a végtelenbe távozó dallamot – akár az áruló várkapitány lelkét ugyanezekben a pillanatokban, egy folyosóval és vastag kőfallal arrébb. Majd reggel észreveszik a kihűlt testet, majd reggel az ijedt tekintetű herceg tessék-lássék kikérdezi a vár népét, köztük félénken rákérdez a követségre is. Majd reggel mindenki megnyugszik, hogy minden rendben, miután a pap megállapítja, hogy a szíve végzett a férfival. Most egyedül ő ismeri ezt a halált, és csak ő emlékszik a félelemre, ami a kapitány szemeiből áradt, amikor azok rányíltak a körforgásra. Pedig a kapitány lelke rendben visszatért a kerékre - erről gondoskodott a lány. A falubeli boszorkány rosszabbul járt – a purgálás már csak a kiürült testet takarította el, lelkét nem tud...

A könyvesboltban Súra először érezte, hogy nincsenek teljesen egyedül. Irreális módon azért, mert megtudta, Taliesin leállította a nyomozásról és a Jelről Cassandra autista ikertestvérét. Az ímél tehát tényleg nem csapda volt, ahogy a felgyűrűzött paranoiában a Deadlock hitte. A Jel viszont tényleg veszélyes. Aztán a farkasok vezére összehívott pár érintett személyt, mert a Súráék által megbízott vérfarkas hacker csúnya dolgokra bukkant a Hierarch háza táján. A hírek határozottan nyomasztóak voltak: valamire készültMr Vals, valami nagyszabá súra . ( Nem, bizonyos szóviccek nem jutnak senki eszébe, értem? :amccoy: ) Pár gyanús külföldi látogatás, egy ház vidéken a gyermekek számára, fegyvercsempészet... Alekszij még elérte, hogy Cynthia ne akarjon vele egy helységben tartózkodni, miután kijelentette, hogy ő szakít a vámpírral. Úgyhogy cseppet sem volt meglepő, amikor Súra kísérte el Cynthiát a kihallgatásra, a város vámpírúrai elé. Körülötted mind halottak. A pár éjszakával előbbiből í...

Megmentette az életemet. Nem tudom, hogyan, nem pontosan , de megmentett. Lassan alábbhagyott az adrenalin okozta feszültség, de még mindig éreztem, hogy remegne a kezem, ha nem ügyelnék rá. A kocsiban összeraktuk a történteket, Alekszij még egy szellemet is ráküldött a csomagtartóban tartott szerencsétlenre, az lassította le annyira, hogy Nate le tudja lőni. Cynthia megejegyezte, hogy őt nem különösebben rázta meg Logan halála - mindenesetre inkább csendben maradtunk a témáról. Mégiscsak a társunk volt egy időre, és nekünk segített. Még akkor is, ha vámpír volt. De az tény, hogy nem lenne szerencsés Bogáncsról elterjeszteni a vámpírölő hírt. Cynthia beszélt a főnökeivel, majd azok intézkednek állítólag, eltakarítanak ... utánunk. Nem jó kezdés, az biztos. Zejdenko testét átadjuk Cynthia pártfogójának, hátha ő többet tud róla kideríteni, mint nekem sikerült - az eléjét vastag fal keríti, képtelen voltam átlátni rajta. többiek szerint is van benne valami nem normális - már azon túl pesr...

Az elhagyatott építkezési területen csak a két, kissé megviselt autó állt egy kis csoport emberrel. Az egyiküket a csomagtartóra fektették fel, mellkasából karó állt ki, vele szemben egy nagydarab férfi. Mellette két csinos szőke nő, elegáns ruhában, kisminkelve, mintha egy állófogadásra érkeztek volna épp. Egy pillanattal később az egyik nő a földön, mellkasán vörös folt kezdett terjedni... Egy pillalnattal hamarabb az egyik kocsiból kivágódott egy srác, ráugrott a magasabbik nőre, és a földre döntötte. A golyó a srác combját súrolta csak. A másik nő visszaszaladt a sportkocsihoz, és szinte azonnal el is indult, a férfi meg a mozdulatlan testet gyömöszölte be a másik kocsiba, míg a két mágus a földön odakúszott hozzá. A földről hirtelen árnyékok sűrűsödtek a kocsi köré. Egy pukkanás, és felhasadt az egyik kerék gumija. Mire sikerült mindenkinek beülnie és indulni az autóval, egy másik kerék is leeresztett. Elgurultak még az egyik félig kész épület tövébe, majd a kocsit vez...