gillzia

Aztán hazajöttem. Másnap, bár esett fél méternyi hó,a zért kimentem az állomásra, és elcsíptem a déli vonatra az utolsó helyjegyet. A mi lett volna ha... kezdetű dolgokon meg faszság gondolkodni. Azért makacsul vissza-visszatért a gondolat, hogyha nem megyek ki, ha kiállok a sorból, ha odaadom a jegyet a mögöttem szentségelő utasnak, akkor talán hozok ajándékot Sinclairnek és a többieknek, meg több időt töltök a helyiekkel. Rossz érzés volt otthagyni Rouent. Az utazás maga eseménytelen volt, hazaérve előbb Aiméehez ugrottam be, ott értesültem az elmúlt két hét eseményeiről, aztán az új lakásba. Temetések, cégeladás, Aimée egyelőre nem érzi a lábát, lakáscserék követhetetlen fordulatai... Mi Lilian lakását kaptuk meg a lánc végén, Avril és Zurria, ill. Jean lakunk ott, Sandman két házzal arrébb lakik a nőjével.Mostanra már hozzászoktam, sőt, megszerettem a lakást, és a jelenlegi állapotot, de... mostmár aztán örülnék, ha nem változna semmi egy darabig. Sok volt ez így nekem. Jean m...

Kedves Suzanne! Még mindig Rouenből írok. Ma nem sikerült elindulni - bár nem is terveztem annyira. Ha a hó lehetővé teszi, akkor holnap valamikor elindulok haza. A mai napom a maga szürreális módjá nagyszerű volt. Az a jó az utazásban, hogy folyamatosan újdonság az élet. Ma reggel például leesett a hó, hatalmas, sűrű pelyhekben, mire kiértem, már volt 15-20 centi mély. A friss hó nem alkalmas hógolyózásra, de azért összehoztam pár pontot a stoptáblán. A hotel nagyon szép és marasztaló. Kontinentális reggeli... mindenből volt valami kicsi a tálcán, igyekeztem nem a rosszullétig enni magamat. A tisztaság, és a hajmosás is egészen új élmény egy ilyen helyen a sátortábor zuhanyzója után. Aztán persze nem volt olyan jó visszavenni a nyirkos-saras ruhákat. Befűtöttek a kályhákba, a bőséges reggeli után több kedvem lett volna visszafeküdni, és olvasni, mint kimozdulni - szerencsére Sévere-hez eljutott a számom, úgyhogy felhívott a Fagyöngyből, rávettem, hogy mutasson be helyi "arcok...

Szóval megérkeztem Rouenbe. Szédültem tettem egy kört a pályaudvaron, aztán felidéztem a Sévere által megadott elérhetőségeket. Kardvirág vagy Fagyöngy. A Fagyöngy az még nem is biztos, hogy nyitva van, a Kardvirágot próbáltam meg hívni. A csaj,a ki válaszolt, az stimmelt, utána meg Sévere helyett Sylvain vette fel. Kellemes hangja volt, egy pillanatig majdnem elárultam magam, aztán végül maradtam annál a tervnél, hogy Sévere-vel igyekszem először találkozni a helyi arcok közül. A srác simán Sévere egyik csajának nézett, én meg elég bágyadtan próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, aztán ezt fel is adtam hamarosan. Vicces volt, más-más párbeszédet folytattunk ugyanabban a jelenetben. Miután megadtam a számomat, hátha véletlenül Sévere arra jár, kerestem éttermet, ettem, sétálgattam a belvárosban... valahogy még az sem zavart, hogy egy méretes sporttáskát cipelek magammal, és a lábam is kezdett megfájdulni a végére. Aztán vacsora közben a Mekiben megkerestem a Fagyöngyöt egy helyi újsá...

Ollé. Ott hagytam a múltkor abba, hogy Tara lakásán ültünk vagy öten, reggeliztünk, és vártunk. Aztán egyszercsak JT és Tara is vad telefonálásba kezdtek. Megérkezett Annan és Xander, JT a kezembe nyomott egy géppisztolyt, miközben elkezdték kipakolni a lakást. WTF?! Már a kocsiban ültünk, amikor Sandman meg merte kérdezni, h mégis mi a fene történik. Életbe lépett a nemtommilyen terv, aminek eredményeként kiköltözött a Kristályudvar kivételével mindenki a tópartra, sátrakba, fegyverekkel, ilyesmi. Tiszta cserkésztábor. Oké, a fegyvereket leszámítva, azért én sem nézhettem ki egyszerűen oldalamon a revolverrel, meg Milicentnek is jól állt a hátán a puska. Egy nap alatt már a fő dolgok készen álltak, a sátrak ágyakkal, kulacsok, kaptunk plusz pulcsit is, mg központi kajaosztás, illetve Briand is egész nap szerelte a kábeleit. Másnap járőrözni kellett, Renéevel osztódtunk be egy párba, sétáltunk egy hatalmasat, meg beszélgettünk. Mi volt még? Este megérkezett Sinclair, nem volt jobb á...

Suzanne, nem is tudom, hol kezdjem a folytatást. Kezdek hozzászokni a másodrendű kérdések előreemeléséhez. Mert az igazi kérdések mindig olyan nehezek, és az segít hozzájuk, ami kevésbé, de érdekel. Mondjuk egy hete kezdem. Elmentem Renéehez berúgni, vagy kihisztizni-panaszkodni magamat, akármi. Avril berágott rám amiatt mert nem szóltam neki, h kilépek a Fagyöngyből, Sandmannek sikerült engem is megbántania, Hervé meg ugye majdnem meghalt a saját, de velem összefüggő hülyesége miatt. Vagy ezt már meséltem? Aztán a hétvégén valamennyire kibékültünk Avrillal, aki megvette Zumie kocsiját, aztán visszavittük Lilian kocsiját JJhez. Ezek olyan hétköznapi események voltak. De tényleg. Azt nem tudom eldönteni, jó volt-e igazából, vagy sem, de... nem, erre még nem tudok választ adni. Igénylem az eseményeket, függő vagyok a veszélytől, de közben meg szenvedek is tőle. Nem modnom, voltak boldog pillanataim, de azok... nem tartottak sokáig. Guido-val boldog voltam, mind...három alkalommal. ...

.... és igen, igen, sikerült. Talán, ha nem ezek a körülmények, ha Sandman nem mondja azt, amit, ha Hervé nem hal bele majdnem abba, hogy segít, ha a jövőben nem olyan feladatokat kapnék, amikről nem beszélhetek, akkor nem akadok ki ennyire. Miért kéne nekem odafigyelnem arra, hogy kinek mit mondok, hogyan tálalok és esetleg hogyan hazudok? Bár, ha minden ilyen után berúgok Renéevel, akkor hamarabb letudom a rettentő másnapokat. Viszont bizonyos szempontból hasznos volt. Kicsit a helyük felé rendeződtek dolgok. Az mondjuk szürreális volt, hogy az antikvitásban JJvel találtam magamat szembe. Ó, igen, pont így terveztem. A Borostyán udvar uralkodójával akartam lelkizni a nők hisztijeiről. De jól jött, ha csak azt tekintem, hogy magamtól jóval később jutott volna eszembe Renéevel beszélni... de hozzávéve azt, hogy még ürügyet is adott rá, hogy Hevét meglátogassam otthon... Nem gondoltam volna, hogy magamtól hajlandó vagyok elmenni abba a házba. Bemenni. Olyan szinten rendezett, ami m...

Szia Suzanne, nem tudom, a nagy és rámtelepedő problémákat, vagy a sok kicsit utálom jobban. Tényleg nem tudom. Végre sikerült eltemetni teljesen nagybátyánkat és unokanővérünket. Kedd este kimentünk a temetőbe, Jeannal és Valentinus atyával, aki minden félelmem ellenére tökéletesen segített. Nem is, talán kezdem hétfővel, mert munka előtt meglátogattam Hervét. Csak úgy, látni a fejét, váltani vele pár szót, ilyesmi. Elvonni a figyelmemet a közelgő kedd estéről. Tulajdonképpen értem, hogy miért kérdezte meg, segítségért jöttem-e... de basszus. Nem. Illetve, ami segítséget tudott adni, azt azzal megadta, hogy nem hajtott el. Namindegy. Kedd délelőtt betoppant Guido 12 szál fekete tulipánnal Párizsból. Vámpír-tulipánok. Este ment vissza, ment tovább, repült el megint messze. Kezdem komolyabbnak gondolni, mint alapból vettem volna egy kétéjszakás kapcsolatot. Erre mondjuk furcsa gondolni, mert... mert olyan lelkesen magyaráztam nem is olyan régen, hogy nehem, normális emberrel nem tud...

Megint eltelt egy hét. Röviden: Avril szakított Jeannal, Sandman hazahozott egy csajt, de egyelőre nem sikerült bele valódi értéket belelátnom, mi több, kezd engem is igazán idegesíteni. Csak legyek túl az újratemetésen. Elkezdtem kipróbálni az álomjárást - te, Suzanne, mi találkoztunk szerintem útközben. Namindegy. Igazából sikerült Avril álmában beletenyerelnem valamibe, ami átjött az enyémbe is - Sinclair szerencsére úgy tűnik, szívén viseli az álombéli kalandjaimat, úgyhogy egyszer már jött személyesen is segíteni, ill. foglalkozik a dologgal. Vasárnap Jeannal meg Hervével betörtünk valamelyik Hivatal aljába a halotti papírokért. Az egész meglepetésként ért, meg persze nem tudhattuk előre, hogy ennyire egyszerű lesz bejutni - de azért kicsit Hervé kiakadását is megértem. Apropó, ilyen mértékű reakciót még soha nem láttam tőle :D mintegy hisztizett. Vagy valami. Persze szemforgatással és kevés szóval, de nála ezek már hihetetlen mérvű érzelemnyilvánítások. Találkoztam megint...

Kedves Suzanne! Összefolynak a napok mostanában.A szellemeim még megvannak, köszönik szépen - Tabita tervezi, hogy bemutat az édesanyjának, mert egy kilenc éves kislány ne beszélgessen idegenekkel. Néha meglepődöm, leginkább magamon, hogy mennyire hajlamos vagyok elvonatkoztatni a "normálistól". Könnyen elfelejtem, h csak egy kislány, hiszen vannak körülöttem felnőtt testű gyereklelkek, és senki nem pontosan az, akinek látszik. Érted, mióta egy sárkánnyal nézek sorozatot a tévében, a legjobb barátnőm kék bőrű, és a lakótársunk az esőben vizes homoknyomokat hagy maga után...  Szóval szerdán Tabitával forró csokit ittunk, persze alig jutottam valamivel előrébb - ja, majd elfelejtettem. Időrendi zavarban vagyok. Előtte este JJ elvitt a Sövénybe, beültünk ott valami kocsmába, és feltehettem neki 10 kérdést, amikre kimerítően válaszolt. Megtudtam csomó dolgot, hogy létezik, meg érdeklődtem arról, hogy nem Őszösként segíthetek-e nekik, mert azért bírom az arcukat, meg azt is, amive...

Álommanó megint meglátogatott - tanítani. Nem mondom, hatékonyan keltette fel az érdeklődésemet, de azért... azt hiszem, nekem fontosabb a magánszféra, mint neki. Pofátlan. Csak úgy belenézett az álmaimba, és kiválasztott onnan három pasit, akikkel szoktam álmodni - hogy lurköljünk az ő álmaikban. Nem gyengén kezdett - rögtön egy "védett" álomba léptünk be, amit állítólag valaki felügyelt. Egyszerűen megfigyeltünk, ami aztán nem is volt olyan egyszerű. Ismerős fehér hajú férfi, még a korona nélkül. Még jópár gonddal és évvel könnyebben. Egy raktárban beszélgetett egy lánnyal, aki nyomokban tartalmazta a későbbi Colette-t. Áldozatról beszéltek. Arról, hogy megtegyék-e vagy sem. És láttam, ahogy megérkeznek a roueni toronyhoz, és felcipelik az áldozatot, aztán hallottam egy szellemet beszélni arról, hogy ez neki nem elég, kifújta a hóhajút a szobából, bevágta az ajtót, és sikolyok a túloldalról. Adrian még megpróbálta kinyitni, aztán... Nem tudom, én ezt nem akartam látni....

Vasárnap hajnalban azon gondolkodni, hogy vajon milyen filmben szerepel az a férfi, akinek az ágyából kikeltem, mert felhívott egy barátnőm, hogy meghalt  egy közös ismerősünk - a táskámban pisztoly, és nem tud rólam semmit, egy szórakozóhelyről, a pultból hozott el magával a hotelszobába -, na, az vicces. De most tényleg. Képzeld, Suzanne, megint megjelent Guido. A "nemgót" a Fagyöngyből, a kontinentális reggelivel. Adott egy névjegykártyát a múltkor, persze nem hívtam fel. Mert minek. Asszem, örülök, hogy ennek ellenére megjelent. Komolyan mondom, a halandó pasik kitartóbbak, Patrick pl felhívott az első találkozás után - annak meg örülök, h a félresikerült randi után már nem keres. Most meg ez a fickó... aki örökké akar élni. Meg el akar magával vinni engem. Legalábbis ezt olvastam ki a szívéből. Azt hiszem, most kezdett el érdekelni.Egy hónap múlva vissza kell jönnie, vagy balszerencséje lesz az utakon. Addig viszont szerencsét hozok rá... Szombaton Renée-vel ebédeltü...

Suzanne, a szerdai napom... no, az érdekesen alakult. Kezdődött a szokásos lőgyakorlattal, Szeráf ugyanúgy megjelent, mint mindig, felcsöngetett, kimentünk az erdőbe. Aztán ott legalább negyedórán keresztül beszélt. Hogy már ideje egyedül gyakorolnom, nincs túl sok értelme folyamatosan együtt, hiszen egész jó biztonsággal eltalálom a lőtáblát, meg ilyesmi - de azért próbáljak meg már gondolkodni is, ne csak ösztönösen lövöldözzek, meg koncntráljak, és igazán rendben tarthatnám a fegyveremet. És, hogy érdemes lenne gépfegyvert megtanulnom, biztonság kedvéért. És hordjam már az övön a fegyvert, ne a táskámban... Ja, és mindettől függetlenül nem árt gyakorolnom önszorgalomból. Azt hiszem, megszeppentem kicsit. Szeráftól ez ... kész szónoklat volt. Aztán elkísért a találkozóra Tabitával, előtte ebédeltünk együtt, és még üldögéltünk a parkban is egy kicsit. Gondolkodtam rajta, mit mondhatnék, de valahogy... nem találtam a módját, hogyan mondjam meg, hogy mennyire köszönöm neki, hogy ennyi...

Na, ezért kár volt. Ijesztő kiscsávó, tolószékben, egy életre megnyomorodva, és jó eéllyel retteg éjszakánként. 4 halott két osztályból, meg a fura kiscsaj.  Beszéltem Aimée-vel, elmondtam neki mindent, úgyhogy még az este betörtünk egy gimibe a Hackergyerekkel, és megszereztük Tabita adatait. Azért nem semmi a csaj, halálos mérgezést élt túl, aztán két héten belül meghalt két srác, a harmadik meg éppen túlélt, és nekem kellett beszélnem vele. Családsegítő, mi? Nem lesz belőlem soha titkosügynök, egyszerűen képtelen vagyok szándékosan információt szerezni emberektől. Véletlenül, csakúgy persze sikerül. Ha akarom, akkor nem. Legalább betörőnek majdnem jó voltam, ha kicsit jobban odafigyelek, akkor nem kerülök ilyen közel a felfedezéshez. Legközelebb jobban koncentrálok. Persze az megfordult a fejemben, hogy jobb lett volna, ha nem tudok zárat nyitni - Hervéből valahogy kinézem, hogy már ideát is járt... illegálisan máshol. Merhogy mi ketten ... na jó, mi Avrillal már mentük be, de a...

Na, lássuk csak. Szombaton elmentem Avrillal buliba, éérdekes élmény volt. De jó volt osztani a gerontológiai osztályt, meg az óvodát is. Vasárnap meg Hervé elvitt valami kávézóba, közel az antikvitáshoz (jé). Olyan jellegzetes, ki milyen helyre visz el, ez a balettcipős egész hangulatos volt, azzal együtt, hogy én alapvetően nem vagyok az a ... kifinomult fajta. És a klasszikus zene is meg szokott döbbenteni. Átadtam a levelet, meg az öngyújtót. Aztán tökéletesen megzavart azzal, hogy már megint adott ajándékot. Valami sövény-gyümölcsöket - merthogy, mint megtudtam, szokott kirándulni a Sövénybe. Majd legközelebb megpróbálom megkérdezni, nem vinne-e el engem is... ez érdekesnek tűnik. Vagy nem tudom. Persze, nem tudom, mit problémázok: meg akarom ismerni a Sövényt (is), amennyire lehet. A és B pont közötti egyenes vonal? Ó, és sikerült megnevettetnem a széteső beszámolómmal Rouenről. Ilyen borzasztó zavarban már régen éreztem magamat. Általában nem szokott érdekelni, hogy hogyan rea...

Talán ott kellett volna lennem, amikor Ashraf megölte a Másolatomat, talán jót tett volna, ha aktívan részt veszek ebben az egészben, és nem csak eg szerencsétlen, megvédendő áldozat-jelölt vagyok. Nem, nem erőfitogtatás. Csak... ez az én harcom is, többek között. Most már mindegy, átnyaraltam az egészet az apácazárdában, unalmamban elkezdtem kötelező olvasmányokat. Kábé a Sévere-rel folytatott levelezés tartotta bennem a lelket. Az, hogy egy másik városban él, ami akár egy másik bolygón is lehetne, nagyban fenntartja az illúziót. Hogy ott minden szép, és jó, és a Fémfiúról is hízelgőbb kép marad így. Valami más. Csak pár napot töltöttem a zárdában, péntektől hétfő hajnalig, mégis, rettenetes volt. Aztán a hétfő is. Hazaérni a semmibe? Zseniális. A legszebb az volt, amikor elbőgtem magamat Ashraf előtt. Suzanne, tudod... még mindig szürreálisnak tartom, hogy mennyire megszerettem ezt az embert. Bérgyilkos. Ez már nem Kansas, Dorothy. Talán ő segített visszajönnöm a mélypontról legink...

Szóval. Kivettünk Rouen szélén egy családias motelben egy szobát, átvedlettünk bulliszerelésbe. Utána ettünk, meg egy benzinkúton szereztünk vásárfiát a gyerekeknek haza. JJnek szerintem jó lesz a Jeanne D'arcos (I'm Darker) póló, ha már Aimée is felsőt kap JT-től. Meg képeslapok, minden mennyiségben. Találtm szépet is, meg találtam mérsékelten giccses, ámde Rouen feliratú öngyűjtót is - Hervé nem egyszerű ember, neki igazából semmit nem találtam, de azért kap ő is izét, mert számomra a gesztusok fontosak. Az igazi Fagyöngy előtti bronzfában van valami misztikus. Például a lehullott barna falevelek alatta, amik nem származnak fáról, mert igaziból egy sincs a környéken. Még időben eszünkbe jutott, hogy akár lehetnek elcseréltek is a klubban, mi meg ugye nem akartunk találkozni velük. Ja, igen. A terv az volt, hogy jövünk, partizunk egy hatalmasat, szignózzuk a wc-t (JT vett uvfényű zöld festéket, és még ki is vágott salont hozzá, a kis szorgalmas), aztán lelépünk, mielőtt kita...

Nem mondom, hogy JT nem döbbentett le, amikor megkérdezte, hogy nincs-e kedvem messzebbre kiruccanni Orleansból. Amiens, Nantes, Rouen? Rouen, bazmeg, a jóseggű-barnaszemű-fehérhajú elcserélttel. Naná. Nem hagytam időt a vészjelzésnek, kikapcsoltam, és gyorsan esküdjünk meg rá, hogy egy hónapon belül motorra pattanunk, és meglátogatjuk Rouent. És egy hónapig senkinek nem beszélünk róla. Kár, hogy a posta hamarabb hazaér, mint letelik a nembeszélős idő, így a képeslapokat személyesen kell átadni. A hetem a tevékeny leplezéssel telt, hogy ne is sejtsen senki semmit. Ennek örömére a hétfő kibaszottul félresikerült. Hajnalban kapu nyílt, amin átjött valaki. Szeráf ment csekkolni a helyszínt, és az elmaradt lőgyakorlás helyett magával vitt. A parkban gyorsan megtaláltuk a Valaki nyomati, amik a szomszédos suliba vezettek. Gyorsan átöltöztem asszisztensnek, aztán mentünk Szeráffal felmérni a tűzjelző-berendezéseket meg ilyesmiket, amíg Chantay jópofizott az iskolaigazgatóval. Eddig még r...

Hallottam Szeráfot magéban elszámolni 10-ig és azon túl. Telefonon keresztül. - Salut, Ashraf, itt vagyunk Hua-Mea lakásán, és találtunk bizonyítékokat. Csönd. Torkomban dobol a szívem, és a tudat, hogy a túloldalon egy kiismerhetetlen, és alapvetően érzelemmentesnek megismert ... gyilkossal beszélek, aki az előző este vitt el minket biztonságos helyre. Ahonnan megszöktünk nyomozni. - Bonzsúr, Janie. Maradjatok a közelben. Kattanás. Levegő kifúj. Ezzel az emberrel mindig izgalmas telefonon beszélni. Szemtől szembe legalább látom a szemét, legalább minimális esélyem van a gondolataira. Rámlőttek a buszon, más halt meg helyettem. Láttam Szeráfot idegesen. És végül láttam, ahogy a négy uralkodó örökre száműzi Hua-Mea-t. Suzanne, nem volt egyszerű ez az ügy. De kaptunk lakást és bútorokat, és ez jó, még akkor is, ha nem dicsértek meg - nem várok dicséretet. Hivatalosan. Nekem épp elég a köszönöm Aimée-től. Aztán sikerrel vettem a motoros vizsgát, és nekiláttam edzeni. Futás - m...

Na, ez meg. Suzanne, tudod, mennyire lehet készülni valamire. Nekem kimaradt a szalagavató. Jó, ez lehet, hogy baromságnak tűnik, de... azért... láttam filmeken. Mondjuk. És igényem volt valami másra - szebbre, jobbra. Királylányosra? Szép ruhában, bálban, táncolni beszélgetni, elfelejteni a problémákat. Erre való az egész, nem? Addig fasza volt, amíg készültünk. Átjöttek a csajok öltözni az albiba, a srácok a konyhába - valóban olyan volt, mintha igazi lenne. Mintha tényleg barátnők lennénk, akik a bálba készülnek. Még az is izgalmas volt, amikor Aimée lelökött és zuhantam, bele a bálterembe. Aztán olyan... semmilyen lett az egész. Finom volt a kaja. Hangulatos volt az asztaltársaság. Mégis... hiányzott valami. Avril megtette, amit lehetett, elmagyarázta, ki-kicsoda. De tényleg. Csak épp nyomasztó volt rádöbbeni, hogy nem érdekelnek . Nem foglalkoztatott az új emberek megismerése, sőt, még a régiekkel való további sem. Pedig... a nagyszemű Ősz udvarosra kíváncsi lehettem volna. JJ...

Egy hét. vagy talán már kettő. Ja, ennyi telt el a "bombarobbanás" óta. Suzanee, ne tudd meg. Megpróbáltunk nyomozni Avrillal, és kaptunk jó adag figyelmeztetést és fejcsóválást. Hogy veszélyes. Hogy bajt keverünk. Bmeg. Megvan az összeesküvéselmélet, hogy a kicsikincs talán Milicent, mert a Bioterminátor jöhetett onnan, ahonna ő, és Kiki valaha együtt lakott vele. És a róla készült képek hiányoztak az albumból. Meg a megtalált kapunál voltak ruhák, amiket valószínűleg nő vásárolt. Aki talán azt akarta, hogy megtalálják a kaput. És a kép, amit szereztünk Pascaltól, az meg szerintem Milicentet ábrázolja a rohanó Hua Mee kezében. Tehát simán lehet a kis csettársam az áruló. Ugrasztottuk a népet, Cosette, Marqueta... Hervé. És Aimée, persze. Baromira nem úgy tűnik, mintha lenne bármi foganatja - azt kivéve, hogy Sandman kórházban már több, mint egy hete, mert ...Valaki jó eséllyel megbuherált(att)a a kocsit. Sandman nem száguld. A felvételeket módosították vagy mi - kell enné...