gillzia

Kedves Suzanne, ez lehet megint egy új napló, egy történet eleje, nem tudom, tényleg nem tudom, mennyire bízhatok meg a valóság stabilitásában. Marad-e a tapéta? Hazatértünk. Azt hiszem, "hajlandó vagyok" elfogadni a tényt, hogy mostantól ez az otthonom. Tényleg szétesett a világ körülöttünk, de a számomra legfontosabb dolog megmaradt, és igyekszem elkerülni azt, hogy tényleg belegondoljak. Az utolsó feladatainkat sikerrel teljesítettük, de ezek nem egyszerű sikerek voltak, nagy valószínűséggel belehaltunk volna, ha nem ránt minket gyorsan vissza a párhuzamos világ. Nem létező színészi képességeimet a csúcsra futtattam a Nílus királynőjében előadott hisztimmel - Mirelával még sikerült szívatni is egymást, miközben félpánikban improvizáltunk. A felháborodott és arrogáns fiatal polgárhölgy az özvegy unokanővére mellett, aki próbálja észre téríteni, szerintem soha az éeltben nem beszéltem még ennyit egyszerre. Másnap meglátogattuk, és végül az agresszív feminista-szüfrazset...

Az első meglepetés az a tapéta volt, meg a furcsa öltözékű doktor nemváltása. A világ instabil, illetve nem az, csak a betolakodó jelenlétük kicsit meghintáztatta a valóságot. Dr. VanH, Martin, most leginkább parafizikus, térmágus. Meg egy rövid időre beszélgettek Sofie Valakivel is, aki Janie 10 évvel idősebben, meg nem elrabolva, hanem az időmágus, aki lehetett volna Janie, amennyiben. Amennyiben ez egy másik világ ugye. Lassan állt össze valami következetes dologgá az események láncolata. Persze, amikor először ébredtek a kórházi ágyakon, minden személyes holmi nélkül, és beszélgettek el a vámpírral,akkor még mindenféle előretervező megfontolásaik is voltak, például a drog első használata határozott paranoiával töltötte el Janie-t. Aztán örült neki, hogy nem lett igaza. Igazából azt sem bánta, hogy visszanyerte az eredeti arcát. Mert ez legalább azt jelentette, hogy vannak stabilabb pontok az életében, még akkor is, ha épp egy másik világban hallgatják, hogy 10 éve szűnt meg az ö...

Janie furcsa jelekből jött rá, hogy valójában mekkora honvágya is van. A folyamatosan adagolt drog - amit azért kaptak, hogy ne omoljanak össze az események forgatagában - hatékonyan elfedte a belső történések nagy részét, ezért a triviális reakciók se voltak maguktól értetődőek. De, amikor a huszadik század elején megpillantotta Églantine-t az aktuális smaragdlovagon, belehadított az a furcsa érzés. Az csak egy kard, nem? Amivel meg akart úgy tanulni harcolni, mint egy igazi elf, és JT aztán többször szarráverte a pajtában a fakarddal. Már napok... a lassan hetek óta keringtek a téridőben, és csak egy napja állt helyre a saját világuk a saját idejükben, de még mindig nem tudtak visszatérni. Például meglepődött, hogy a többieknek reális opció lett volna 2006-ba visszatérni. Janie egyszerűen nem tudta ezt elképzelni. Még úgy sem, hogy feltételezi, nélküle is sikerül a lovagoknak megtalálni Szeráfot, és a történet azon része legalábbis az optimista becslések szerint zajlik - 8 év túl s...

Amienben pihentünk pár napot. Örülök, hogy nem siettünk el semmit, hogy élveztük a wellness-szállót, hogy buliztunk, hogy feltöltődtünk, miközben megtaláltuk a célpont pasiját, meg a célpontot magát is. Sinclair kapcsolatba lépett velünk, mert talált egy Malcolmot áthidaló megoldást: szerzett egy varázs-nyakláncot, amiek a segítségével testet lehetett cserélni, és így a helyi Tavasz Uralkodónőjéhez szeretőjén keresztül tudtunk hozzáférni. Igen, úgy. Véletlenül összefutottunk a sráccal egy kávézóban - kétszer egymás után, másodszorra csevegtünk vele, és elvitettókmagunkat buliba. Onnan Najla felcsábította szobára, miközben itatta az altatóval összekevert abszinttal laposüvegből. Megérkeztünk mi is, miután a srác kifeküdt, Najla ráadta a nyakláncot, testet cserélt, és inenntől kissé zavarossá váltak az események - azt nem tudom pontosan, hogy Najla mit művelt, de elég megrázó élmény lehetett számára, tekintve, hogy rákattant a bokaláncra, amit a nő lábáról lopott le, illetve az elbeszélé...

Kedves Suzanne, mielőtt még elfelejteném az események forgatagában, hogy mi történt. Valahol ott hagytam abba, hogy többszörösen felnyársaltuk Ébenfát, és Milicenttel meg P-vel kijutottunk a a Sövényből. Igen, azzal a P-vel, aki három éve felrobbant egy autóban. Vagy, ezek szerint mégsem. Némi pihenés után Aimé áthívott minket, lecseszés helyett feladatot kaptunk, menjünk ki a Holdvásárba, de nem a szokásos módon, hanem úgy, hogy valami varázslat segítségével pont két időpont között - illetve két időponton egyszerre - jelenjünk meg. Mi egy tárgyat adtunk át a Kecskének, miközben JT és Cosette elmentek felderíteni a vásárba. Mint utólag kiderült, az ő küldetésük is meglehetősen kalandosnak bizonyult, összefutottak az egyik amien-i uralkodóval, akinek JT önvédelemből levágta csuklóból a kezét. Nekünk három Fae jutott a Kecske sátrában, az egyik Mirela volt gazdája, aki a vásárbeli szabályok ellenére szerette volna erőszakkal hazavinni a csajt. Ott volt a Kentaur, aki végül kicipelte ...

Szenes fák sorakoztak ameddig elláttunk, sehol narancs, vagy Milicent vörös haja, csak a szürke és fekete korom különböző árnyalatai a betonszürke ég alatt. Najla már túljutott a megdöbbenésen, épp csak kicsit ugrott meg, amikor az a furcsán ismerős hang megszólított minket - és eltanácsolt minket a  ligetből. Malcolm a szokásos közönyével reagált, nekem meg az járt a fejemben, hogy vajon ez valamelyik Igaz, vagy valami egyéb jelenség lesz.Szófogadóan elindultam az elfele általános irányába, miközben kapkodva kerestem egyszerre narancsot és Milicentet. A hang gyorsan pontosított - ne keressük az elcserélteket, azok már az új gazdáiké. Itt felhangzott bennünk a kurvaanyád sok kis különböző szólamban, de az ismeretlen ellen aztán pláne nem ehet harcolni, futás tovább. - Honnan vagy ismerős? - kérdezte aztán meg, és bennem elkezdtek egymás után arcok felvillanni. A hang. Igaz? Vagy egy sérült, mint Malcolm mondja? Vonat - nem, nem a pánk csaj, ez férfi - Baszd meg - szaladt ki holla...

Állítólag hiányzott a fejem hátsó része, ahol távozott a golyó. A beszívott geekfejű fickó azon nyomban kiszaladt hányni, ahogy a hátam mögé nézett, és Johann is csak elkerekedő szemmel hümmögött. Én csak álltam, és azon gondolkodtam, mikor török ki hisztérikus zokogásban. De talán még ahhoz is fáradt voltam. Vagy nem tudom. Döbbent, megszeppent és megilletődött. Az úgy volt, hogy kaptam reggel egy bazi nagy csomagot, guruljak el vele a Rue fasztudjahova, én ügyesen el is egyensúlyoztam egészen addig, amíg valami puccos autó fel nem borított az egyik sarkon. Gyors bocsánatkérés után betuszkoltak a csomaggal együtt az autóba, kivittek Párizsból, aztá kiszálltunk, és a fickó megint bocsánatot kért, és fejbe lőtt. A tiltakozáshoz már halálra rémült voltam, eleget sikoltoztam és dörömböltem addig a kocsiban, azt hiszem, a félelem mellé némi keserűség és düh társult, ha szeretnék pontosabb képet adni az érzelmeimről. FASZOK! KINYÍRTATOK. Khm. Két szuperhős között ülve egy űrhajón tér...

Borzasztó mennyiségű feszültség gyűlik fel bennem, ha ember lennék, akkor ellátnék két-három sérültet ezzel az érzelemmennyiséggel. És ezen nem segítenek az újak, túl sok változót hoznak az életembe, alkalmazkodni kell, hirtelen másokban is kell gondolkodni meg ilyenek. Persze, ez a könnyebbség is, mert korlátok között hirtelen rájövök, hogy hogyan kell kitörni, amúgymeg... nem teszek semmit. Ma kísérgettem az Újakat, a kolostorban egy gyors udvarválasztás ejttek meg, a 8 szükéges ember egy helyen tartása már-mér kimeríti a lehetőségeinket, ahogy elnéztem. Aimé a lőtt sebével, JT, aki nem akar kijózanodni (Smaragd udvar meggyőzően szerepelt), a robbanási pontját lassan elérő Fémhölgy, a dekoncentrált Yoda, csodálatos. Jean-Jaques viszont roppant energikusan dumált, egy idő után még kérdezni is mertek a csajok, nem csak ülni riadt arccal. Aztán hogy-hogy nem mindketten a Borostyánt választották, Malcolm meg a Rubint, amihez előre is gratulálok. Engem Aimée küldött újra beszélgetni a...

Kedves Suzanne, hirtelen sokan lettünk a házban. Végre eszembe jutott magamra zárni az ajtót a hálószobában a laptoppal együtt, ma már nem akarok semmi több eseményt, és több embert. Komolyan, görcsbe rándul minden ajtó- és telefoncsöngésre a gyomrom. Eddig csak az irracionális remény villant fel bennem - minden egyes alkalommal -, hogy hátha Asraf hív. Szegény én, ugye. Legalább képem van róla, és belül valahol valaki kétségbeesetten kacarászik. De milyen szép fintora ez a sorsnak, hogy a nyakamba szakad hirtelen még két újonnan érkezett, és ezúttal tényleg most estek ki a Söványből. Pedig már azt hittem, hogy Malcolmmal letudom az effajta kötelezettségemet, M. Fagyos Pocsolya úgyis leboltolt Medvével, úgyhogy nem lenne szüksége már sokáig arra, hogy itt lakjon, meg úgy olyannak tűnik, aki megoldja magának. Eddig is azt tette. Egészen hétfő reggelig biztam benne, hogy szerda estig fél lábon is. Hát nem. JT épp beugrott megint, átpasszolni lekvárokat, amikor kint csattanás, hát nan...

Kedves Suzanne, őszintén remélem, hogy jól vagy és semmi bajod. Sokat gondolok rád, megpróbálom elképzelni, milyen lehet dolgozni tengerbiológusként, valahol messze, kint vagy egy hajón, mikroszkópon nézed a vizet, vagy a halakat meg az állatokat, és az egész érdekes és inspiráló, és nem egy kibaszott rémálom, és nem félsz attól, hogy véletlenül rossz utcába fordulsz be, és örökre eltévedsz, vagy álmodban elkap az egyik úrnő és felébredsz és pikkelyes a karod. És nem kapsz ajándékba összevert kedvesedről fényképet, aminek örülnöd kellene, mert legalább életjel. Nagyon közel jutottem a panaszkodáshoz azzal, hogy megnyitottam world file-t, de legalább már nincs kedvem üvölteni, mint amikor Milicent lebaszott. Igen, basszemeg, igaza van. Nem merek szólni nekik arról, ha hírt kapok, ha tervezek valamit, mert nem tudom, mikor fogják úgy gondolni, hogy szólni kell erről valakinek, mondjuk a Főnöknek , hogy leállítson, vagy oldja meg ő, vagy akármi.  Mióta velük vagyok szövetségben, ö...

Kedves Suzanne. ... . Valamikor egy éve hagytam abba az írást. Amikor elszállt a gépemről egy csomó minden, és persze a napló legutolsó évéről nem volt másolatom. Most nagyon furcsa volt újra olvasni, amit még régen írtam - ahogy elnézem, '96 februárja az utolsó bejegyzés abban a file-ban. Padig az már baszott régen volt. Érted, több, mint két év telt el azóta. Már kezd a nosztalgia ködébe veszni a Loser Squad, Mara, Rouen, a démon, meg azok a dolgok, amikről még mindig nem beszélhetek, mert még a végén... mert a végén mi lesz? De komolyan. Amióta Szeráf eltűnt, egyre kevésbé értem, mit keresek itt. Akárhogy is nézem, az eltelt két év alatt nem sikerült megvalósítanom azt, amit szerettem volna. Nem találtam meg a helyemet, a szerepemet vagy akármit. Egyszerűen nem értem, hogy mit csináltam, hogyan voltam képes ilyen nyugalomban élni. Egy helyben. Nem tudom, sikerült-e elérnem azt, amit akartam szabadulásom után: hogy olyan legyek, akire számíthat a közösség, mert van valami, ...

Madárcsicsergés, tavasz, még mindig London. Nem mintha szeretnék elutazni, csak gondoltam megjegyzem. Szupertitkos blogbejegyzés, ami nem kerülhet fel sehoa a hálóra. Jól van. Azért akárhogyis, de muszáj leírnom a dolgokat, (DZSIHÁD, DZSIHÁD, ECHELON, ECHELON), még akkor is, hogy a néhányan egészségtelenül kíváncsiak az ismerőseim közül. Különben szólni akartam, hogy épp nyugvópontra kezdett érni az életem, már nem jelent akkora újdonságot az, hogy bele tudok hallgatni az mp3 lejátszókba, meg gondolattal kisüthetem épületek elektromos rendszerét, sőt, ha nagyon akarom, lángszóró lesz az öngyújtóból. Nagyszerű. De, mivel a nagyszerű Őrzőket rettentően irritálja minden észrevehető varázslat, ezért csak titokban és keveset lehet lézerkarddal suhogtatni. Juteszembe, igazán megcsinálhatnám. Ha hatásileg egyelőre még nem is, de kinézetre... a múltkor rákerestem, és találtam egy blogbejegyzést, ami eléggé gyanús volt. Mindegy. Nem én fogom megváltani a világot, és letörni a Birodalmat. Bá...

Morcos vagyok. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ez a Vadász-dolo ez valami rossz álom, vagy átmeneti betegség, de nem, ez valami kib mutáció, mint az X-men vagy hasonló. Tudtam, hogy Sunnydale elcseszett hely, de, hogy ennyire, azt nyilván nem. Ha úgy vesszük, legalább van magyarázat arra, miért hal meg kb kéthavonta a suliból valaki. Azt mondjuk nem értem, miért nem vonult be a hadsereg ide, vagy valami, emg ezek az FBI meg CIA meg egyéb izék miért nem küldték ide Muldert és Scullyt -csak az évfolyamomban két démonidző is volt fél éven belül, az egyik ráadásul kiírtotta a focicsapat negyedét... Mi ez az egész?! Többek között ezért sem oltam hajlandó szóba állni Robottanárral, mert nem létezik, hogy egy gimis csajnak kelljen megmentenie a világot,erre való a rendőrség, a hadsereg, megminden. Kielégítő választ eddig még senki nem tudott adni, mert az egyetlen, akinek valami köze volt a dologhoz, az meghalt mielőtt ezeknál a Vadászkötelesség fasságoknál bővebben nyilatkozhatott vol...

Roslyn vagyok, nemsokára 17 éves. Ez itt Sunnydale, itt lakom. Itt nyílik a Pokol egyik szája, vagy mije, de ezt már nem sikerült kimerítően elmagyaráznia a Könyvtárosnak, mielőtt széttépték volna. A szüleim kamaszkorom eleje óta azon aggódtak, hogy nehogy belőlem is bűnözőlegyen, mint a bátyámból, aztán a nyáron anyámat is előléptették, és rájöttek, hogy tulajdonképpen nem kell rám figyelni, eléggé nagylány vagyok már. Ennek örömére megtalált egy tweed-zakós fickó, és közölte velem, hogy én vagy a vadász... bocsánat, Vadász. És mostantól kezdve az a feladatom, hogy vámpírokat öljek, meg egyéb dolgokat. Na, persze. Az egy dolog, hogy baromi jól tudok spárgázni, meg leszaltózni cheerleaderekből rakott torony tetejéből, és végig mosolygok, mint valami idióta, és kitűnően át tudjuk költeni a Sunnydale Slayers mottóit - de azért... érted, vámíprokra vadászni.Namindegy. Mondjuk tény, hogy megtanultam kungfuzni. Pár hét alatt. Meg vívni. Meg a pilangókést rendesen használni - előtte ...

Itthon vagyok, univerzumom biztos pontjában - és itt is mennyi minden változik. Naív elképzelés volt, hogy majd hazajövök, és a nyugalom majd mennyire jó lesz, nem utazom, és majd minden rendben lesz. Asharf nem volt itthon, amikor megérkeztem, üzleti úton volt (ezúttal tényleg) Amszterdamban. Megpróbáltam felhívni, még rögtön reggel, amikor felébredtem a hotelban, nem vette fel. Estefelé hívott vissza, bentfelejtette a telefonját a csomagjában. Becuccoltam a Házba, meglátogattam Aimée-t, mondtam, hogy nem szeretném folytatni a futárkodást, kilépek a Cégtől. Mivel kaptam eleve egy csomó pénzt, illetve a házból a részem a Cégre szállt a halálom miatt, ezért még egy jókora mennyiségel jönnek nekem - szóval annyira nem kell sietnem a munkakereséssel. Ideiglenesen beköltözött a Házba Félix. Igen, az a Félix, aki nyáron itt járt már, fehér hajú, ... furcsa. Akkor még nem sejtettük, hogy, de ne szaladjunk az események elejébe, így is elég nehéz a sorrendet tartani. Szóval egy beszédes, ...

Szeráf végül visszavitt Lille-be. Engem vitt tovább a lendület, szerettem volna minél hamarabb túlesni már az átkon, vagy így, vagy úgy, de Ashrafon érezhető volt, hogy nem szívesen hagy most egyedül. Nem csodálom, reálisan tekintve halálos veszélyben voltam a démonnal a fejemben, és a közeledő határidővel. Volt egy olyan megoldásra esély, amit nem akartam véghezvinni, ha nem muszáj, a másik lehetőségről pedig nem tudtam semmit, csak annyit, hogy vannak valakik, akiknek van esélyük megoldani a problémát. És valószínűleg segíteni fognak. És, amíg vártam a mmásodik lehetőség beteljesülésére, addig szép lassan kezdtem lecsúszni a teliholdról, ami az elsőhöz kellett volna. Nem, nem akartam beleszúrni egy másik emberbe egy arasznyi hosszú tűt, és ezzel átplántálni belé a démont. Inkább beszálltam egy autóba, ami elvitt Párizsig iszonyat gyorsan. A sofőrnek fogalma sem volt róla, h ki vagyok, azon kívül, hogy Janie-t kereste a szállodában. Volt két helye, meg egy határideje, és a szállítá...

Rouen, mint mindig, a nyugalom szigete. Nem tudom, hogy csinálják az ottaniak, de béke és a jó értelemben vett csend szokott ott körbevenni. Még a buszon írtam Sévere-nek, hogy megyek, úgyhogy, mire a busz lerakott, már várt rá, rémséges neonszínekben, valami kutyát sétáltatva. Én közben lassan napirendre tértem az események felett, Sévere-vel már egészen higgadtan tudtam csevegni. Beszámolt a helyi pletykákról - Adrian és Violette hosszú évek után először kávéztak egyet, Colette és Adrian összeszólalkoztak, Sylvain turnézik a táncosaival. Átdumáltuk a délutánt, utána átruccantunk Colette-hez, csomagot vitt neki, cserébepizzát kaptunk. Aztán ment randira, én meg úgy gondoltam, sétálok egy kicsit a városban, megnézem mondjuk a katedrálist, meg ilyenek. Nem sikerült, elkapott útközben az Erdész, beültünk kocsmába, beszélgettünk, aztán már ideje lett menni a Fagyöngybe. Adrian nem volt ott, amit, azt hiszem, csak egy kicsit sajnáltam, hisz megint a WC-t terveztem összefirkálni. Amilyen sz...

Aztán az események csak fokozódnak. Párizs felé vonattal mentem, mert nem szerettem volna a buszállomással problémázni, eltévedni Párizsban meg ilyenek - a vonatállomásról legalább minimálisan ismertem, h merre van a metró. Aztán felszállt egy fabőrű alak, és a felbukkanása pillanatában kiszúrtuk egymást. Éreztem én, hogy ez minden, csak nem jó - és igazam lett. Odajött, és beszélgetést kezdeményezett, közben udvariasan felhívta egy pisztolyra a figyelmemet, amivel a kabátja alól rám céloz. Meg, hogy akár el is engedhetem a sajátomat, mert ő gyorsabb lesz. Bemutatkozott valami Paulként, aztán tisztázta, hogy ő egy elcserélt fejvadász, embereket szokott leszállítani a megrendelőinek, most épp egy elcseszett küldetés után van, és értem szép pénzt kaphatna. De azért beszéljek magamról, mert fáradt, és nem szeretne különösebb kellemetlenségeket magának, szóval, ha a beszélgetés alapján úgy dönt, akár el is enged. Itt már éreztem, hogy engem nem hagy nyugodni a sors, mindenáron magamról k...

Kedves Suzanne, bocsánat, nagyon elmaradtam a beszámolókkal - elég sűrű napjami voltak, azt hiszem. És mág nincs egészen nyugalom, a lábam kezdett baromira fájni, mielőtt végre pihentünk volna kicsit. Alvásról persze szó sem lehet, és így ... nagyon hosszú ez a téli éjszaka. Lille-ben végül sikerült beszélnem Bebével. Odamentem, csöngettem, aztán el akart zavarni, akkor tovább csengettem, amíg egy nem túl szimpatikus fazon megtámadt a körfolyosón, és ekkor Bebe már inkább az én pártomat fogta. És, ha már megmentett, akkor már inkább úgy döntött, meghallgatja, mit keresek. Elmondtam, hogy el vagyok átkozva, és segítséget kérek. Erre elmondta, hogy miért gyűlöli Aimée-t - én meg magyarázzam el neki, hogy az ő helyében miért segítenék magamnak... zseniális.  De valahogy sikerült, az az érv győzött, hogy akkor ő is ugyanolyan lenne, mint Aimée, hogy nem segít, amikor megtehetné. Két nappal későbbre beszéltünk meg találkozót, addig ő összegyűjtötte, amit tudott, én meg berúgtam (öss...

Kedves Suzanne, azt hiszem, sikerült megint bemutatkoznom. Egy kedves jégelementál hozott ki a fogdából, hogy majd nála legyek háziőrizetben, amíg ki nem deríti a rendőrség, hogy akar-e tőlem valamit. Nem kellett volna szólnom a fickónak Párizsban, hogy épp ellopták a pénztrcáját - pedig megpróbáltam minden feltűnést nélkülözve szólni neki, de aztán egy nő felhívta rám a figyelmet azzal, hogy beszélt velem, és lelépett a táskájával. Fasza. Tudtam én, hogy nem kéne, a pályaudvar a sápadtak területe, egy hónapja itt rohantunk keresztül Szeráffal, miután ő lelőtt egy fickót, én meg fellöktem egy rendőrt - pisztollyal a kezemben, naná -, aztán Ashraf karon lőtte, és taxiba vágtuk magunkat. Végül minden probléma nélkül feljutottam a vonatra, aztán meg a városba. Másnap reggel kopogtattak a szállodai szobám ajtaján, két öltönyös fickó, igazolványt villantva. A fiatalabb meglehetősen ideges volt, fegyvrt fogott rám, amikor az irataimért nyúltam, de szerencsémre az idősebb kézben tartott...