hm?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Aileen Yu Ba'ri

(veszettül röhögök. lassan három éve kering ez a sztori, a hangok megsúgták, én leközlöm. és néha úgy érzem játszatni akarnak engem is. X voltam.) Születése napját, de még évét sem igazán jegyezték meg. Minek, ha úgyis csak akkor érdekes, ha feltűnik. Ha életben marad. Még nemzetségében se számított élőnek amíg meg nem érte a beavatási ceremóniát – talán szüleit leszámítva, de… Kyr származékok voltak mindannyian, az egész pereputty, kocsihajtóstul, bohócostul és a legutolsó dióárusnak is öröklött betegségei voltak. Vándormutatványosok, csepűrágók. A Külső Tartományokat járták, hozták vitték a híreket az elszórtan fellelhető, maguknak kyr gyökereket követelő rendek és nemzetségek között. A híreken kívül biztosították a megfelelő keveredést is, persze gondosan ügyelve legalább a látszatra, a sötétebb tónusú kráni emberek közül a szőkéket, fehér bőrű és fehér hajú embereket részesítették előnyben, illetve a nagyon kényesek számára megpróbáltak igazi kyr vérrel rendelkezőket felhajtani. De...
További információk

Quest II.

Aztán az események csak fokozódnak. Párizs felé vonattal mentem, mert nem szerettem volna a buszállomással problémázni, eltévedni Párizsban meg ilyenek - a vonatállomásról legalább minimálisan ismertem, h merre van a metró. Aztán felszállt egy fabőrű alak, és a felbukkanása pillanatában kiszúrtuk egymást. Éreztem én, hogy ez minden, csak nem jó - és igazam lett. Odajött, és beszélgetést kezdeményezett, közben udvariasan felhívta egy pisztolyra a figyelmemet, amivel a kabátja alól rám céloz. Meg, hogy akár el is engedhetem a sajátomat, mert ő gyorsabb lesz. Bemutatkozott valami Paulként, aztán tisztázta, hogy ő egy elcserélt fejvadász, embereket szokott leszállítani a megrendelőinek, most épp egy elcseszett küldetés után van, és értem szép pénzt kaphatna. De azért beszéljek magamról, mert fáradt, és nem szeretne különösebb kellemetlenségeket magának, szóval, ha a beszélgetés alapján úgy dönt, akár el is enged. Itt már éreztem, hogy engem nem hagy nyugodni a sors, mindenáron magamról k...
További információk

Elysium előtt

Álmok. Jane White nem azért volt dühös, mert megint takaríthatott a cellájában, nem is azért, mert még rövidebb lett az alvása, de még csak nem is azért, mert rémálmai voltak. Azokhoz hozzászokott – gyertyafényes vacsorák, ahol a jól megfőzött ujjak lágyan csusszannak, és a gondosan manikűrözött kézen a körömlakk színe megy a terítékhez. Nem kérdezte, miért kellett a hölgyet még leadás előtt elkísérnie a kozmetikushoz, és, őszintén szólva, jobban is örült így.  Lélegezz. Be négyet, tartsd bent, ki négyet, minden levegőt, ne vegyél több levegőt. Hunyd le a szemed, nyisd ki, és engedd be a sötétséget, hogy kitöltse a testedet a levegő helyett. Jól van. Erősebb vagy a képeknél. Most nézd meg, valjójában mit álmodtál. Azért volt dühös, mert az álmokat kívülről erőszakolták rá, és ez azóta nem történt meg, hogy az a féreg Luxorban… Jól van, ideje eltörni valamit. Apró darabokra az üveglap maradékát. Elmorzsolni a bőrén, a bőrében az üvegszilánkokat, figyelni véres útjukat, amit a bő...
További információk