gillzia

Értesítettek minden fontos személyt. Nikolas is befutott, atyja jó eséllyel csajozni tűnt el. Persze, pont ilyenkor elérhetetlen. A könyvtáras betörés, szemlátomást kényelmetlenül érintette Heinrichet, de Ilona figyelmét megragadta az a bizonyos szemvillanás, ami általában akkor tűnt fel a tremeren, amikor a klánjával kapcsolatosan tervezgetett. mindenesetre átköltöztek a Sárga Tengeralattjáróba, a Nyugatival szembe, hogy a nappalt biztonságban töltsék el, távol a menedékeiktől. Másnap este már meg sem lepődtek, amikor az ablakon kinézve Uzsok bandája fényezte a bakancsát. Telefon, naná, hogy kilőtték a mobilszolgáltatást. Gyors körértesítése a ghouloknak, aztán futás, már megint. Heinrich letrükközte a kotériát egy emelettel lejjebb, miután realizálódott a veszély az ismerős bőrkabátos alakok személyében. Ablakon ki, csak, hogy felbukkanjon a semmiből egy felemás szemű alak, és gyengéden vicsorogjon a talajt fogó vámpírokra. Kocsiba be, ez a múltkor is működött. Gáz. Gáz. Gáz van. Fék

Szükségem van rá, hogy rendezzem a gondolataimat. Az életemet. Felfordult körülöttem a világ, de úgy tűnik, ez már másokkal is megesett, és ki lehet belőle jól jönni, ezért a célom az, hogy a lehető legjobban használjam ki az eseményeket. Minden bizonnyal ok-okozati összefüggés van az (állítólagos) agyműtétem és az új képességeim között, de ahhoz még túl keveset tudok, hogy bármit biztosan állítsak. Az tény, hogy elhittem, meghalhatok a kórházban, és a közben tapasztalt furcsaságok már ennek a folyamatnak a mellékhatásai. Nem lep meg, hogy Öcsivel is akkor történt valami - de a közös esemény természetére nem tudok rájönni. A Bűvészek nyilván tisztában vannak az eseményekkel, és valószínűleg nem mi vagyunk az elsők a prospektusok útján. Jelen helyzetemben elsődleges prioritás a megismerés. A tudatosság. És az, hogy az életvitelemben ne váltsak hirtelen, mert a külvilág számára nem történt semmi. A villogó neonok, a fénylő elmék és a távolságok relativitása számomra létezik, nem a külvi