gillzia

Azt hiszem, már nem hányok azonnal hús látványára, bár nem kockáztatrnám meg a rosszullétet. Furcsa. Iszonyat jól esik Avrilék törődése. Az, hogy úgy általában vigyázunk egymásra. Szeretnék elég erős és ügyes lenni ahhoz, hogy én is tudjak segíteni a közösségnek. Valahogyan meg szeretném hálálni, és még nem tudom, hogyan. Majd rájövök, remélem. Volt pár pillanat amíg azt fontolgattam, hogy segítek Kikinek. Feküdtem a földön, örültem, hogy nem nagyon vágtak szét az üvegek. Aztán láttam, ahogy a Bioterminátor belenyúl Kiki szemébe, és rájöttem, hogy még sértetlenül is esélytelen lennék. Hívtam Szeráfot, miközben a szörny vallatta Kikit. Megpróbáltam elbújni a zuhanyzóban. Aztán megölte és szétszedte Kikit, és utánam jött, és kereste a "kicsi kincsét". Nem tudom, hogyan, de sikerült úgy átmásznom a ét fülke között, hogy nem vette észre. Kilopóztam. Szeráf megjelent, szétlőtte a Bioterminátort, aztán felterelt a lépcsőn, ki az épületből, benyomott egy BMWbe Anan mögé, és elvitt

Kedves Suzanne! Remélem, mostanában nem jössz Orleansba. A Másolatom - tudod, az a kurva, aki megölte nagybátyánkat és unokanővérünket - megszökött Párizsból a szigorított fegyházból. Ha valaki feltűnik Orleansban, aki nem én vagyok, és így néz ki, arra kérdezés nélkül lőni fognak, azt hiszem. .... Mintha ennek bármi értelme lenne, levelet írnom neked. Jelen helyzetben nem szeretném, hogy találkozzunk, hogy a közelben legyél. Veszélybe sodorlak. A hírt csütörtökön tudtam meg, amikor előbb felhívott Gaspar a klubból, hogy ne menjek, mert a Nagyfőnökkel van találkozó. Aztán a Virágszagú ŐFerrelége is, utalni próbált arra, hogy úgy általában nem vagyok szalonképes, de szíveskedjek most az lenni, mert majd ő megmondja, hogy én indulok. Jólvan, azt hittem elsőre, hogy pókerezni megyek. Aztán Sandman szólt, h ő nem így tudja, aztán utánaérdeklődött cseten (na, több esze van, mint nekem) és a tavaszhálózatról megtudtuk a híreket. Mondjuk JJ volt olyan kedves, és megpróbálta finoman el

Kedves Suzanne! Valahogy el kell kezdeni ezt a naplót. Elgondolkodtam, kinek címezzem, a naplókat szokták. Az elmúlt két hétben tudtam emg, hogy van egy ikertestvérem, ma délután mondta el egy Ufó, hogy tengerkutató biológus vagy valami ilyesmi vagy. Neked írom, hátha egyszer találkozunk, hátha egyszer elolvashatod ezt. Ugyan a Sárkány mondta, hogy nem áruljuk el magunkat az emberekenek - de ez esetben kivételt teszek. Vagy nem, persze, ahogy a sors hozza. Elég sok esélyem van rá, hogy meghaljak, hamarabb, mint, hogy találkozzunk. Ebben az esetben szeretném, ha ezt elolvasnád. Miért? Mert. Csak. Ilyet szoktak emberek, a naplós horror külön izgalmas. Két hete tértem vissza Orleansba a Csigaházból. Választottam udvart, azt hiszem, azért, hogy azt tehessem amit szeretnék. Élni szeretnék elsősorban. Rengeteg dolgot kapok a többiektől, mégis olyan üresnek érzem időnként magamat. Rájöttem, hogy amit az elrablásom előtt csináltam, amit szerettem volna, az olyan... semmilyen. Nem akartam s

Az azért elég kemény, hogy 10 érmefeldobásból öt írás, öt fej. Ne kérdezzétek, miért nem páratlanat dobtam. Csak. Útmutatást kértem, nem választ. Egy fél hetet végigkínlódtam és agyaltam azon, hogy mégis, Borostyán vagy Smarad. A hétfő baszott sűrű volt, tulajdonképpen már a vasárnap is - Vascsaj végleg összeveszett a pasijával, Annant dobta a nője, nekem meg újra kellett kezdenem a birodalomépítést, mert a hülye a rómaiak legyalultak a tankjaikkal, amikor épp felfedeztem a lőport. Sid Meier for president! Naszóval, hétfőn tervbe vettük az Apát meglátogatását. De előtte azért kómában feküdtem három órát. Emlékeztem Csigaházra. Amikor megtaláltam a tüskés ösvényt az egyik sikátorban, aznap látaam a tükörben a fürdőszobát, ahonnan kiájultam. És volt ott más is. Aztán láttam egy Kék hölgyet és Zöld lovagokat, és egy Párbajt. Emlékszem a folyamatos rettegésre, az egyensúlyozásra a létezésért. Futottam falon, futottam vízen és nem hagytam nyomot. Zárt ajtókon léptem át. És hínáros alga m

Hát jól van, tisztul ez. Új élet lehetősége, mi? Új élet, nohiszen. Hagyjuk ezt az új szót. Egyértelmű. Élni kell. Túlélni kell. A hogyan érdekel. Meg a miért. (Csak.) Tudom, hogy változni fogok, és azt is tudom, hogy nem egy héten belül, hanem hónapok, évek fognak eltelni, amíg rájövök, hogy miért. Addig a hogyan marad. Ezért szívás ez az udvarválasztás - csak annnyi aggaszt, hogy mi van, ha két év múlva "kiélem" magam, és elkezd érdekelni a világ, elkezd érdekelni a tudás meg ilyesmi, és már nem lesz elég cél az, hogy jól érezzem magam. Lesz.e még lehetőségem a másik udvarnál érdeklődni, vagy saját utakat kell-e keresnem? Wazz, figyeled, hosszú távon gondolkodom. Meg kell kérdeznem, mennyire érdemes. Ijesszetek rám! Az a picsa megölte a nevelőapámat és a nővéremet, mégsem ijedtem meg. Tudni akarom, mitől kell félni. 12 év folyamatos feszültségben? Amikor bármi megtörténhet, és az egyetlen megoldás csak annyi volt, hogy próbálkozni, de megpróbálni elfelejteni a tétjét?

Paul... Paul Morveaux. Az első név. Egy sárga ajtó. Meg egy McDonalds, ahol papírkoronákban marhultunk. Elmosódott zenék az évtized elejéről. Szőke srác, képzőre (vagy iparra?) akart menni. Azt hiszem, szerelmes voltam bele. Amiée, a Zöld Szívkirálynő kiderítette, hogy jelenleg Bordeauxban van elmegyógyintézetben. Miért fáj? Nem is emlékszem rá. Vagy mégis? Ijesztőek az uralkodók - ha marginálisan is, de emlékeztetnek Rájuk a Csigaházból. A kiszámíthatatlan, értelmetlen dolgok, mi? Egy sárkány, aki már sokat segített nekem, mielőtt találkoztunk volna - miért segít? Mit vár cserébe? Mit tehet ellenem? A részeg Mefisztó. Aki szerencsésen megbontotta a formaságokat. A fém-lady meg a minipápa. Emlékeztetnem kellett folyamatosan magamat, hogy emberek. Voltak. Emberiek. Emberi érzelmekkel bírnak. Beszéltek hozzám sokan. Az alakváltó lány, Avril a pult mögül. Fáradt volt és elkeseredett. Szüksége volt valakire, akihez beszélhet. A Homoksrác. Milyen lehet megcsókolni a homokot? Ha vannak

Csigház. Gyűlölöm a csigavonalakat, elnyomnak, spirálba tekernek. Nem emlékszem a pofonra, ami talán nem is volt, nem emlékszem a dühre, lépni kellett mások fejére, és egyedül voltam. És nem volt logika, csak tenni lehetett, csak hinni abban, hogy a cselekvés segít, nem a kivárás. Az jutattot ki a tüskék közé, a folyóba, a homokba. Esőbe érkeztem, derékig érő hajjal. A tábortűznél ketten voltak - egy vagány, elmosódott pasi, meg egy csápos. Egészen úgy nézett ki, mintha ő is a csigaházból jött volna. Furcsa, de ez megerősítette a valóságot körülöttem. Nem egyedül voltam elveszve az álmaimban.Csodálatos. Valóban úgy nézett ki. A másik később elmesélte, hogy belezuhant a móló mellé részegen és úgy rabolták el. J-T és Annan. Én meg meztelen voltam, és csak a fekete hajam takart addi, amíg ruhát nem adtak. Mert vártak rám. Egy 12 éves kislány hörgött a telefonba. Hogy ekkor és ekkor megnyílnak a kapuk, megnyílik ez a római kapu a homokpad alatt. A hídon. Örülök, hogy átjöttem. Örülök, h

(folytatás) Kopogtak. Ezúttal Berim érkezett meg, energikusan, mint mindig, ő is hozott papírt, de ezúttal nem a rendeletet olvashattuk.Röpirat volt az istentagadók országából - igazságtalanul bántja őket a világ, le a nemesekkel, papokkal, istenekkel ésatöbbi. Ó, igen. Nekünk szólt, főiskolásoknak. Tehát ezért korlátozták a kijárásunkat, meg a többit. Gyorsan összeszámoltam, még mindig csak négyen ültünk a szobában. Alapvetően meg sem lepődtem, amikor megint kopogott valaki - viszont a zokogó-szipogó félelf lányra, Sialira senki nem volt felkészülve. - Bocsánat, hogy jöttem, csak ti tudtok segíteni - mondta, vagy valami hasonlót, már amennyire ki lehetett venni. Papírgyűjteményünkhöz ő is hozzátette a magáét - egy öngyilkos-szerelmes levelet, meg... bátyánk, Clement levelét, amiben a szerelméről megírja, hogy az egyrészt az ő fedélzetmestere, másrészt meg két gyermek apja, úgyhogy javaslata szerint hagyják abba a kapcsolatot. A gond itt az első levél volt, mert abban Sialitól eg

45. esztendő, Vágy úrnő hava, 12. Természetes akkor jut kevesebb időm és energiám megörökíteni az eseményeket, amikor valóban lenne mit megírni. Akár még történelminek nevezhető időket is élhetünk - bár ez, mint tudjuk a történelmi időket megélő személyeknek roppant megterhelő is lehet. Eszem ágában sincsen örülni annak, hogy mindez megtörtént velünk, és nem szeretném, ha ez a mesés ív folytatódna. Most csend van és nyugalom, a múlt hét problémái távolinak tűnnek. Valami megfoghatatlan szomorúság és aggodalom ugyan elfog, ha számba veszem az eseményeket, de mindez most lényegtelennek tűnik a végtelen tenger előtt, az örök morajlásban. Hétfőnap reggel kezdődött. Saville lent ült már egy tea mellett, és olvasott a reggeli halvány fényben, mire lebotorkáltam a lépcsőn. - Ezt nézd meg, nem fog tetszeni.Mondanám, hogy jó reggelt, de kicsit bizarr lenne. Elvettem tőle a papírtekercset, amit szemlátomást valahova egyszer már felerősítettek. " A főiskola vezetősége tájékoztatj

Húbazz. Most kicsit pislogok. Ne kérdezz, ne kérdezz, iszonyat sajnálom a testvéreket, ezt még az ellenségemnek sem kívántam volna, nemhogy Petréknek. Volt a koronaátadás az uralkodók között, ahol Dusán és Herceg karöltve botrányt okoztak Villamossal. Nem örülök neki, nagyon nem. Semmi kedvem csak miattuk rosszban lenni bárkivel - egyelőre nem tudom, hogyan kerülhetem ezt el. Aztán kiderült, h eltűnt egy a tavaszudvarból. Ijesztő, h lényegében csak mi jelentkeztünk segíteni - a továbbiak arról a kétségbeesett kapkodásról szóltak, h próbáltuk megmozgatni Prágát, mert mi ehhez kevesek vagyunk. VÉgül megoldottuk. Megoldottuk? Eljutottunk a szálak végéhez, ö sszefutottunk az Úrnővel itt , érted Prágában, a valóságban...

Telnek lassan a hetek is. Felfedeztem, hogy lemaradtam egy csomó jó filmről, és rájöttem, h simán tudok úgy kinézni, mint a szereplők. Muhaha (Mirával össze is gyakoroltuk a Mátrix pár jelenetét, komolyan mondom, fel kéne lépnünk ilyenekkel :D) Lenyomoztuk és kinyírtuk a Herceg Feccsét. Tulajdonképpen ijesztő volt az egész, és Herceg is komolyabban megsérült közben, de azért szereztem egy hintadarabot belőle. Miután herceg feltűzte a Sövényben egy naagy tüskére. Miután ajtót nyitott a Másolat odaátra. Dusánnal együtt akciózni jó - együtt élni baromira nem. Az Árnyék jó arc, és néha nagyon gyerek, de ez nem baj, tekintve a srácokat a csapatban. Ugyan rendszeresen a frászt hozza rám, amikor kiderül, hogy megint egyedül ment el Olyan helyekre, és pláne, mert ez a hülye szerződés is kötelez minket.Valamit ki kéne találni. Talán... megvan! Ne a segítségre esküdjünk, mert az amúgy is, és ne az ártást hozzuk fel véteknek! Ezek maguktól értetődnek. Valami maást. Azt, hogy minden hónapban adunk

Mielőtt elrabolták volna: Oasis - Wonderwall Alanis Morisette - Ironic Green Day - Basket Case Deep Blue Something - Breakfast at Tiffany's Garbage - Stupid Girl No doubt - Don't Speak U2 - Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me The Verve - Bittersweet Symphony Aerosmith - Livin' on the edge Sneaker Pimps - 6 undergrund Soundgarden - Black hole sun Prodigy - Smack my bitch up gótabb haverok által: KMFDM - Nihil album NIN - Further down the spiral ... és még néhány random dolog, amit nem jegyzett meg. Meg szerintem kedvelte valamennyire a 80as évek eleji new wave pár számát is (Depeche Mode mondjuk, meg egyéb izék, amik kinézetre kúlak :D, de nem jegyezte meg őket (szülei közül az egyik azt hallgatta sokat))

Nah, megint egy nap, beesett egy vizihulla a nappaliba, feldaraboltunk egy tintaizét, Eliszkának megmutattam a Másik oldalt. Asszem. Kezdek hozzászokni? Nemtom, leszarom. De most komolyan. Kiderül az albérletről, hogy egy kapu nyílik oda... érted bmeg, a nappaliba, és még át is jön rajta valami szerencsétlen. Akinek sikerült nettó öt perc alatt felbasznia az agyamat. Okéoké, értemén, sokk megminden, de az mindig idegesít, ha valaki nem kér segítséget, még akkor sem, ha valóban szüksége lenne rá. Hogy még ő tesz nekem szívességet azzal, hogy segíthetek neki. Gváhh. Hálistennek, úgy tűnik, lepereg a hulláról minden, és nem vág be évezredes sértődést, ergo még a végén ki is jövünk majd valahogyan. Meg lehet, h csak én vagyok túlérzékeny (mittomén, nemsokára megjön... ööö... nekünk van egyáltalán menstruációnk még? Nah, majd kiderül.) Azonnal megpattantunk szállodába, bár előtte Árnyék lekötelezte magát Elizának, mert kijött szakérteni a kapuhoz. Ezt igazán megspórolhattuk volna. Miafaszna

jesszus. utálom, ezt nagyon utálom. de legalább egy darabig van pénzünk, élvezzük, amíg lehet. az eltelt időt nem vehetik el tőlünk - legalábbis roppantmód remélem. (De elvehetik bazdmeg, mér ne vehetnék, totálbiztos vagyok benne, h van az a csiribú vagy az a lobotómia, ami elveheti.) szal akkor szarban vagyok. vagy nemtom. Eliszka, úgy tűnik, találkozott Másolattal, és a wiccaokkultista barátosnéja meg rákkattant a témára, és engem hisznek a csúnyagonosz izének. Amit persze kikérek magamnak, mer' se csúnya, se gonosz. Az izé, az stimmelhet. És erről persze annak a kib őszudvarnak kell hamarabb tudnia, és szórakoznia, meg kíváncsian várakoznia, h hogyan mászok ki a vödörből. Tudjátok mit? Baromira nem érdekel. Vagy megoldom, vagy nem, de le sza rom, h milyen következtetéseket vonnak le. A barátokat meg azért tartja az ember, h ne legyen szükség ellenségekre... jólvan, tudomén, h jószándék, és vannak emberek, akiket leszoktat a ráijesztés a kutakodástól, de ... ők csak bizonyítékot

Gyors váltások. Valahogy még nem érzem a helyemet - tudom, ez nem hiba, és nem is váratlan, vagy meglepő vagy akármi, elvégre... elvégre a világ nem az, aminek ismertem. Aminek tanították, pontosabban - mert az ismereteim azért ez irányba tereltek eleve. Én az vagyok, aki megpróbálta mégegyszer, mégjobban az őrületet. Láttunk underground rádióst és ... alakot - Tél Udvar, naná, h underground. Illik hozzá. És érdekes. És arc. És valahol emberi. Aztán halálra paráztatott a Csendes , és meglepődtem, és... élveztem. Ez jó. Ez ijesztő, de jó. Jó szembenézni a dolgokkal. Utólag. És baromi perverz. Saját rémületeinkben kotorászni, gváhh... és mégis. Kíváncsi vagyok. Nagyon. A Szépség és a Szörnyeteg a várnál... és kib nehéz elviselni egymást de muszáj, de kell... mert megváltoztak a játék feltételei. meg kell tanulnunk együttműködni, még akkor is, ha nehéz, mert csak mi éltük át ugyanazt, csak mi ismerjük a várat és a paneleket és az Úrnőt.

... minket vár a viláááág... khm. Szóval baromi másnap. Egy nap múlva, vééégre. A darkbuli úgy folytatódott, hogy sikeres bemutatkozásunk után elmentünk kávézni a gyönyörűszépséges ikrekkel, esküt tettünk, hogy igazat szólunk vala, vagy csúfuljon el orcánk egy napig vagy vmi hasonló, aztán megtudtuk, hogy vannak így mások is, akiket elvittek Azok , és visszajöttek. És így már jobb, akárhogy nézem. Túl sok mindent nem értek és tudok még, de kezd kirajzolódni valami kép. Némi szívfájdalommal ugyan, de úgy döntöttem, nem élek az Ikrek felajánlásával, hogy aludjak náluk (mint a többiek), mert nekem még tartanom kellett a kapcsolatot Eliszkával, ha már azt hazudtam, hogy ugyanaz vagyok, aki itt volt három éven keresztül, csak épp megszállt valami, és semmire nem emlékszem (hazudok össze-vissza, ha legalább konzekvens lennék, anyám). Szal visszamentem a gótok közé, megpróbáltam jól érezni magam, de mire lett volna valami... bár, őszintén szólva a srác nem ragadt meg az emlékezetemben, csak a

Az történt, hogy kijöttünk végre az intézetből Herceggel . Árnyék már korábban kijutott, ismerkedett azonnal valami fickóval, aki meglepően segítőkész volt. Mondjuk, hogy a konyhájában elárultuk, mi is onnan jöttünk ki, látszott, hogy annyira nem szeretne velünk sok időt tölteni. Sárga falevelek, panelek, Prága. (A hajam még mindig tart.) Borozó bölcsészek módjára megkötöttük magasztos szerződésünket, hogy majd jól segítünk egymáson a bajban, és gazdagok leszünk meg ilyenek. Még mindig hihetetlen. Mi?Hát ez az egész. Hogy nem ott vagyok, hogy igaziak az emberek, hogy minden konkrét, és emberi, hogy ... nem egy rémálomban élek. Okéoké, a kutyák, akiket utánunk eresztettek... de ez is bizonyítja, h nem ott vagyunk. Jajj, élet, élet. Tudom, tudom. Ott van a ... Másik . Aki olyan fura volt. Akivel nem tudom, mit kezdjek. Én igazából nem tudom, mit akarok a régi életemmel. Mert, akárhogy is nézzük, egy kíváncsi barom voltam. A túl határozott fajtából, aki megpróbálja újra megnézni gyertyalá

Karel Fiala vagyok. Akkor is, ha valakit a helyembe raktak, és bitorolja a nevemet és helyemet a családomban, akkor is. Akkor is, ha most jöttem ki az intézetből lopott arccal. Akkor is, ha nem úgy sikerült az idézés, mint szerettem volna (hülye fizikatanár... a frászt hozta rám). Akkor is, ha nem tudom, mi történt velem az elmúlt három évben. És nem tudom mi lett belőlem. I see you found my underground Help yourself to guns and ammo Nothing here has ever seen the light of day I leave it in my head It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life You'll remember me, for the rest of your life You'll remember me, for the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the first day of the rest of your life It's the