gillzia

Suzanne, a szerdai napom... no, az érdekesen alakult. Kezdődött a szokásos lőgyakorlattal, Szeráf ugyanúgy megjelent, mint mindig, felcsöngetett, kimentünk az erdőbe. Aztán ott legalább negyedórán keresztül beszélt. Hogy már ideje egyedül gyakorolnom, nincs túl sok értelme folyamatosan együtt, hiszen egész jó biztonsággal eltalálom a lőtáblát, meg ilyesmi - de azért próbáljak meg már gondolkodni is, ne csak ösztönösen lövöldözzek, meg koncntráljak, és igazán rendben tarthatnám a fegyveremet. És, hogy érdemes lenne gépfegyvert megtanulnom, biztonság kedvéért. És hordjam már az övön a fegyvert, ne a táskámban... Ja, és mindettől függetlenül nem árt gyakorolnom önszorgalomból. Azt hiszem, megszeppentem kicsit. Szeráftól ez ... kész szónoklat volt. Aztán elkísért a találkozóra Tabitával, előtte ebédeltünk együtt, és még üldögéltünk a parkban is egy kicsit. Gondolkodtam rajta, mit mondhatnék, de valahogy... nem találtam a módját, hogyan mondjam meg, hogy mennyire köszönöm neki, hogy ennyi

Na, ezért kár volt. Ijesztő kiscsávó, tolószékben, egy életre megnyomorodva, és jó eéllyel retteg éjszakánként. 4 halott két osztályból, meg a fura kiscsaj.  Beszéltem Aimée-vel, elmondtam neki mindent, úgyhogy még az este betörtünk egy gimibe a Hackergyerekkel, és megszereztük Tabita adatait. Azért nem semmi a csaj, halálos mérgezést élt túl, aztán két héten belül meghalt két srác, a harmadik meg éppen túlélt, és nekem kellett beszélnem vele. Családsegítő, mi? Nem lesz belőlem soha titkosügynök, egyszerűen képtelen vagyok szándékosan információt szerezni emberektől. Véletlenül, csakúgy persze sikerül. Ha akarom, akkor nem. Legalább betörőnek majdnem jó voltam, ha kicsit jobban odafigyelek, akkor nem kerülök ilyen közel a felfedezéshez. Legközelebb jobban koncentrálok. Persze az megfordult a fejemben, hogy jobb lett volna, ha nem tudok zárat nyitni - Hervéből valahogy kinézem, hogy már ideát is járt... illegálisan máshol. Merhogy mi ketten ... na jó, mi Avrillal már mentük be, de az má

Na, lássuk csak. Szombaton elmentem Avrillal buliba, éérdekes élmény volt. De jó volt osztani a gerontológiai osztályt, meg az óvodát is. Vasárnap meg Hervé elvitt valami kávézóba, közel az antikvitáshoz (jé). Olyan jellegzetes, ki milyen helyre visz el, ez a balettcipős egész hangulatos volt, azzal együtt, hogy én alapvetően nem vagyok az a ... kifinomult fajta. És a klasszikus zene is meg szokott döbbenteni. Átadtam a levelet, meg az öngyújtót. Aztán tökéletesen megzavart azzal, hogy már megint adott ajándékot. Valami sövény-gyümölcsöket - merthogy, mint megtudtam, szokott kirándulni a Sövénybe. Majd legközelebb megpróbálom megkérdezni, nem vinne-e el engem is... ez érdekesnek tűnik. Vagy nem tudom. Persze, nem tudom, mit problémázok: meg akarom ismerni a Sövényt (is), amennyire lehet. A és B pont közötti egyenes vonal? Ó, és sikerült megnevettetnem a széteső beszámolómmal Rouenről. Ilyen borzasztó zavarban már régen éreztem magamat. Általában nem szokott érdekelni, hogy hogyan rea

Talán ott kellett volna lennem, amikor Ashraf megölte a Másolatomat, talán jót tett volna, ha aktívan részt veszek ebben az egészben, és nem csak eg szerencsétlen, megvédendő áldozat-jelölt vagyok. Nem, nem erőfitogtatás. Csak... ez az én harcom is, többek között. Most már mindegy, átnyaraltam az egészet az apácazárdában, unalmamban elkezdtem kötelező olvasmányokat. Kábé a Sévere-rel folytatott levelezés tartotta bennem a lelket. Az, hogy egy másik városban él, ami akár egy másik bolygón is lehetne, nagyban fenntartja az illúziót. Hogy ott minden szép, és jó, és a Fémfiúról is hízelgőbb kép marad így. Valami más. Csak pár napot töltöttem a zárdában, péntektől hétfő hajnalig, mégis, rettenetes volt. Aztán a hétfő is. Hazaérni a semmibe? Zseniális. A legszebb az volt, amikor elbőgtem magamat Ashraf előtt. Suzanne, tudod... még mindig szürreálisnak tartom, hogy mennyire megszerettem ezt az embert. Bérgyilkos. Ez már nem Kansas, Dorothy. Talán ő segített visszajönnöm a mélypontról legink

Szóval. Kivettünk Rouen szélén egy családias motelben egy szobát, átvedlettünk bulliszerelésbe. Utána ettünk, meg egy benzinkúton szereztünk vásárfiát a gyerekeknek haza. JJnek szerintem jó lesz a Jeanne D'arcos (I'm Darker) póló, ha már Aimée is felsőt kap JT-től. Meg képeslapok, minden mennyiségben. Találtm szépet is, meg találtam mérsékelten giccses, ámde Rouen feliratú öngyűjtót is - Hervé nem egyszerű ember, neki igazából semmit nem találtam, de azért kap ő is izét, mert számomra a gesztusok fontosak. Az igazi Fagyöngy előtti bronzfában van valami misztikus. Például a lehullott barna falevelek alatta, amik nem származnak fáról, mert igaziból egy sincs a környéken. Még időben eszünkbe jutott, hogy akár lehetnek elcseréltek is a klubban, mi meg ugye nem akartunk találkozni velük. Ja, igen. A terv az volt, hogy jövünk, partizunk egy hatalmasat, szignózzuk a wc-t (JT vett uvfényű zöld festéket, és még ki is vágott salont hozzá, a kis szorgalmas), aztán lelépünk, mielőtt kita

Nem mondom, hogy JT nem döbbentett le, amikor megkérdezte, hogy nincs-e kedvem messzebbre kiruccanni Orleansból. Amiens, Nantes, Rouen? Rouen, bazmeg, a jóseggű-barnaszemű-fehérhajú elcserélttel. Naná. Nem hagytam időt a vészjelzésnek, kikapcsoltam, és gyorsan esküdjünk meg rá, hogy egy hónapon belül motorra pattanunk, és meglátogatjuk Rouent. És egy hónapig senkinek nem beszélünk róla. Kár, hogy a posta hamarabb hazaér, mint letelik a nembeszélős idő, így a képeslapokat személyesen kell átadni. A hetem a tevékeny leplezéssel telt, hogy ne is sejtsen senki semmit. Ennek örömére a hétfő kibaszottul félresikerült. Hajnalban kapu nyílt, amin átjött valaki. Szeráf ment csekkolni a helyszínt, és az elmaradt lőgyakorlás helyett magával vitt. A parkban gyorsan megtaláltuk a Valaki nyomati, amik a szomszédos suliba vezettek. Gyorsan átöltöztem asszisztensnek, aztán mentünk Szeráffal felmérni a tűzjelző-berendezéseket meg ilyesmiket, amíg Chantay jópofizott az iskolaigazgatóval. Eddig még r

Hallottam Szeráfot magéban elszámolni 10-ig és azon túl. Telefonon keresztül. - Salut, Ashraf, itt vagyunk Hua-Mea lakásán, és találtunk bizonyítékokat. Csönd. Torkomban dobol a szívem, és a tudat, hogy a túloldalon egy kiismerhetetlen, és alapvetően érzelemmentesnek megismert ... gyilkossal beszélek, aki az előző este vitt el minket biztonságos helyre. Ahonnan megszöktünk nyomozni. - Bonzsúr, Janie. Maradjatok a közelben. Kattanás. Levegő kifúj. Ezzel az emberrel mindig izgalmas telefonon beszélni. Szemtől szembe legalább látom a szemét, legalább minimális esélyem van a gondolataira. Rámlőttek a buszon, más halt meg helyettem. Láttam Szeráfot idegesen. És végül láttam, ahogy a négy uralkodó örökre száműzi Hua-Mea-t. Suzanne, nem volt egyszerű ez az ügy. De kaptunk lakást és bútorokat, és ez jó, még akkor is, ha nem dicsértek meg - nem várok dicséretet. Hivatalosan. Nekem épp elég a köszönöm Aimée-től. Aztán sikerrel vettem a motoros vizsgát, és nekiláttam edzeni. Futás - m

Na, ez meg. Suzanne, tudod, mennyire lehet készülni valamire. Nekem kimaradt a szalagavató. Jó, ez lehet, hogy baromságnak tűnik, de... azért... láttam filmeken. Mondjuk. És igényem volt valami másra - szebbre, jobbra. Királylányosra? Szép ruhában, bálban, táncolni beszélgetni, elfelejteni a problémákat. Erre való az egész, nem? Addig fasza volt, amíg készültünk. Átjöttek a csajok öltözni az albiba, a srácok a konyhába - valóban olyan volt, mintha igazi lenne. Mintha tényleg barátnők lennénk, akik a bálba készülnek. Még az is izgalmas volt, amikor Aimée lelökött és zuhantam, bele a bálterembe. Aztán olyan... semmilyen lett az egész. Finom volt a kaja. Hangulatos volt az asztaltársaság. Mégis... hiányzott valami. Avril megtette, amit lehetett, elmagyarázta, ki-kicsoda. De tényleg. Csak épp nyomasztó volt rádöbbeni, hogy nem érdekelnek . Nem foglalkoztatott az új emberek megismerése, sőt, még a régiekkel való további sem. Pedig... a nagyszemű Ősz udvarosra kíváncsi lehettem volna. JJ

Egy hét. vagy talán már kettő. Ja, ennyi telt el a "bombarobbanás" óta. Suzanee, ne tudd meg. Megpróbáltunk nyomozni Avrillal, és kaptunk jó adag figyelmeztetést és fejcsóválást. Hogy veszélyes. Hogy bajt keverünk. Bmeg. Megvan az összeesküvéselmélet, hogy a kicsikincs talán Milicent, mert a Bioterminátor jöhetett onnan, ahonna ő, és Kiki valaha együtt lakott vele. És a róla készült képek hiányoztak az albumból. Meg a megtalált kapunál voltak ruhák, amiket valószínűleg nő vásárolt. Aki talán azt akarta, hogy megtalálják a kaput. És a kép, amit szereztünk Pascaltól, az meg szerintem Milicentet ábrázolja a rohanó Hua Mee kezében. Tehát simán lehet a kis csettársam az áruló. Ugrasztottuk a népet, Cosette, Marqueta... Hervé. És Aimée, persze. Baromira nem úgy tűnik, mintha lenne bármi foganatja - azt kivéve, hogy Sandman kórházban már több, mint egy hete, mert ...Valaki jó eséllyel megbuherált(att)a a kocsit. Sandman nem száguld. A felvételeket módosították vagy mi - kell enné