A világ vége IV.
Kedves Suzanne, ez lehet megint egy új napló, egy történet eleje, nem tudom, tényleg nem tudom, mennyire bízhatok meg a valóság stabilitásában. Marad-e a tapéta? Hazatértünk. Azt hiszem, "hajlandó vagyok" elfogadni a tényt, hogy mostantól ez az otthonom. Tényleg szétesett a világ körülöttünk, de a számomra legfontosabb dolog megmaradt, és igyekszem elkerülni azt, hogy tényleg belegondoljak. Az utolsó feladatainkat sikerrel teljesítettük, de ezek nem egyszerű sikerek voltak, nagy valószínűséggel belehaltunk volna, ha nem ránt minket gyorsan vissza a párhuzamos világ. Nem létező színészi képességeimet a csúcsra futtattam a Nílus királynőjében előadott hisztimmel - Mirelával még sikerült szívatni is egymást, miközben félpánikban improvizáltunk. A felháborodott és arrogáns fiatal polgárhölgy az özvegy unokanővére mellett, aki próbálja észre téríteni, szerintem soha az éeltben nem beszéltem még ennyit egyszerre. Másnap meglátogattuk, és végül az agresszív feminista-szüfrazset