gillzia

Kedves Suzanne, bocsánat, nagyon elmaradtam a beszámolókkal - elég sűrű napjami voltak, azt hiszem. És mág nincs egészen nyugalom, a lábam kezdett baromira fájni, mielőtt végre pihentünk volna kicsit. Alvásról persze szó sem lehet, és így ... nagyon hosszú ez a téli éjszaka. Lille-ben végül sikerült beszélnem Bebével. Odamentem, csöngettem, aztán el akart zavarni, akkor tovább csengettem, amíg egy nem túl szimpatikus fazon megtámadt a körfolyosón, és ekkor Bebe már inkább az én pártomat fogta. És, ha már megmentett, akkor már inkább úgy döntött, meghallgatja, mit keresek. Elmondtam, hogy el vagyok átkozva, és segítséget kérek. Erre elmondta, hogy miért gyűlöli Aimée-t - én meg magyarázzam el neki, hogy az ő helyében miért segítenék magamnak... zseniális.  De valahogy sikerült, az az érv győzött, hogy akkor ő is ugyanolyan lenne, mint Aimée, hogy nem segít, amikor megtehetné. Két nappal későbbre beszéltünk meg találkozót, addig ő összegyűjtötte, amit tudott, én meg berúgtam (összetö