gillzia

Álommanó megint meglátogatott - tanítani. Nem mondom, hatékonyan keltette fel az érdeklődésemet, de azért... azt hiszem, nekem fontosabb a magánszféra, mint neki. Pofátlan. Csak úgy belenézett az álmaimba, és kiválasztott onnan három pasit, akikkel szoktam álmodni - hogy lurköljünk az ő álmaikban. Nem gyengén kezdett - rögtön egy "védett" álomba léptünk be, amit állítólag valaki felügyelt. Egyszerűen megfigyeltünk, ami aztán nem is volt olyan egyszerű. Ismerős fehér hajú férfi, még a korona nélkül. Még jópár gonddal és évvel könnyebben. Egy raktárban beszélgetett egy lánnyal, aki nyomokban tartalmazta a későbbi Colette-t. Áldozatról beszéltek. Arról, hogy megtegyék-e vagy sem. És láttam, ahogy megérkeznek a roueni toronyhoz, és felcipelik az áldozatot, aztán hallottam egy szellemet beszélni arról, hogy ez neki nem elég, kifújta a hóhajút a szobából, bevágta az ajtót, és sikolyok a túloldalról. Adrian még megpróbálta kinyitni, aztán... Nem tudom, én ezt nem akartam látni.

Vasárnap hajnalban azon gondolkodni, hogy vajon milyen filmben szerepel az a férfi, akinek az ágyából kikeltem, mert felhívott egy barátnőm, hogy meghalt  egy közös ismerősünk - a táskámban pisztoly, és nem tud rólam semmit, egy szórakozóhelyről, a pultból hozott el magával a hotelszobába -, na, az vicces. De most tényleg. Képzeld, Suzanne, megint megjelent Guido. A "nemgót" a Fagyöngyből, a kontinentális reggelivel. Adott egy névjegykártyát a múltkor, persze nem hívtam fel. Mert minek. Asszem, örülök, hogy ennek ellenére megjelent. Komolyan mondom, a halandó pasik kitartóbbak, Patrick pl felhívott az első találkozás után - annak meg örülök, h a félresikerült randi után már nem keres. Most meg ez a fickó... aki örökké akar élni. Meg el akar magával vinni engem. Legalábbis ezt olvastam ki a szívéből. Azt hiszem, most kezdett el érdekelni.Egy hónap múlva vissza kell jönnie, vagy balszerencséje lesz az utakon. Addig viszont szerencsét hozok rá... Szombaton Renée-vel ebédeltü