gillzia

  Drahomira, itt a leírás, amit össze tudtam szedni. Ezt nyilván megosztom a saját főnökömmel is, Csillagszemű Ősz Uralkodómmal Budapestről.  Irina Nem fogok mindent leírni róla, főleg nem a múltjáról - azt nyilván elmondták mások, elég kellemetlen lenne, ha a gyilkosa lenne az egyetlen, aki tud mesélni róla. De azt tudom, hogy pétervári volt ő is, ott is született, később, mint én, tán a kétezres években rabolták el 17-18 évesen. Nem tudom, hogyan rabolták el, mert erről sose beszélt, aztán egyszerre szabadultunk. Tudtuk, hogy az Arcnélküli Ember volt a fogvatartónk odaát, de nem emlékeztünk semmire, csak általánosságokat tudtunk az örökös ellenállás és az igaz rend tartói közti harcról a Szovjetunió örökös árkádiai árnyékbirodalmában, amit mások meséltek nekünk. De erről sem beszéltünk sokat. Ott sokaknak rettenetes múltja volt, és olyan elcseréltekről meséltek, akik számára megváltás volt Árkádia. Nem megyek bele, jó? De ezért volt és van is annyi lojalista arrafelé. Irina a Nappali

  Drága A, mindjárt indulok Prágába - kicsit megcsúsztak, szét az idővel, a térrel, meg mindennel, szóval ja. Prága. Haha, megyünk Prágát megmenteni, mert ez a szar utánam jött, nem tudtam elég messzire menni előle, hogy ne abba a városba érkezzen csak a segítségkérés, ahova jutok. Nem emlékszem ilyen kitételre a száműzetésben, de esetleg javaslom belerakni hogy a száműzött befejezetlen város elleni bűnjei másszanak a seggébe akkor is, amikor már nem a város tagja. Ne csak én szopjak ezzel. Azon gondolkodom - nem, a gondolkodás egészen felesleges. Nem árultam el atz új barátaimnak, hogy a száműzetés kilövősi engedéllyel is jár, és Adéle hiába ígér bármit, tudtommal kell hozzá négy uralkodó egyetértése, és bárki megvétózhatja a városból. Nem azért megyek vissza, hogy feloldozzanak, nincsen rá szükségem. Részvétem és gratulációm, drága. Milyen furcsa, hogy mindig ezt üzenjük egymásnak, igaz? Sajnálom a kiscsajt (tudom, már nem olyan kiscsaj, elmúlt azóta jópár év), de azért örülök, hogy

  Drága Tolja! Sikerült tintát szereznem tök olcsón, a csaj csak a receptet kérte cserébe, semmi különösebb szívességet, vagy akár pénzt, pedig a piacos vénájából azt is kinéztem volna. Csaj = Méda, aki velem együtt tudott belépni az elvarázsolt városba. Merthogy Bp. körül valami igen kemény védőmezsgye van, amit legalább annyira megkérdőjelezhető eszközökkel raktak oda, mint amit Prágáról tudok, ami nem kis teljesítmény. Ilyen lelkizős rituálé volt, valami nehezen elengedhető dolgot kellett felajánlani, és így terjedt ki ránk is. Én pl azt ecseteltem, milyen bántó, hogy a prágaiak csak úgy kibasztak a párbaj után - és tök furcsa, de azóta ez nem bánt. Hála a Végzetnek, hogy nem mentünk bele elég mélyen a terápiába, mert így ezzel a felületes sérelemmel meg tudtam etetni őket is meg a Mezsgyét is… vajon azt várta volna bárki, hogy bűntudatom legyen Prága miatt? Nevetséges. A bűntudat az az Éjszakai Őrség dolga, mondtad mindig is, és milyen igaz! Az volt a mázlim amúgy, hogy nem kellett

  Drága Tolja! Szerintem egy sor, és kifogy a tinta - de muszáj írnom. Ha netán nem lesz rá máskor módom. Tudom, nagyon drámaian hangzik, de úgy tör rám a kétségbeesés, hullámokban, mint magas láznál a hidegrázás. Nem tudom, hogy vége lesz-e. Nem tudom, hogy mi lesz - semmit se tudok, és egyszerűen… elfogytam. Szégyenszemre összezuhantam egy kibaszott goblintábor sarkában, és fogalmam sincs, mennyi időn keresztül próbáltam levegőt venni, és nem lekaparni az arcomat, a sebeket a jobb karomról, meg nem nagyon hangosan zokogni. Csak… azt akarom mondani, hogy… … semmit sem bánok, jó? Mindenre emlékszem. Odaátról. Az Arct,,cqec. Róla.   Vannak dolgok, amiket meg kell tenni. Jó, leírom, mi történt. Hátha ebből a levélből tudhatod csak meg a részleteket. Nem hiszem, hogy a többiek… tudnának mindent. Visszajöttek az emlékeim, és ezzel együtt az árulásoké is. Nem számít az idő. Minden most történik. Irina sikítva ugrik nekem. Ő támad először. Ha nincsenek ott mások, tényleg kikaparja a szemem.

  Here's a health to the company and one to my lass Let us drink and be merry all out of one glass; Aleksz egész nap Prága utcáit rója, egy darabig nappal, aztán éjjel, ahogy jön, ki tudja. Amikor elindul Redékkel sörözni, akkor még azt hiszi, elfelejtheti, elindulhat késve a találkozóra. De mindez csak illúzió, amire akkor döbben rá, amikor a parton már a Károly híd felé sétál. Ha bárki megállítja, ha bárki eltéríti, talán sikerül - de Rednek nem tűnik fel, vagy csak nem zavarja, nem olyan, a többiek meg nem ismerik ennyire sem. Ritka pillanatok egyike, amikor Aleksz azt gondolja, jobb lenne, ha picit ragaszkodóbb lenne a másik, féltékeny legalább, vagy csak megmondaná neki, hogy… maradjon.  Vagy csak fél. Attól, ami Szergej felé hajtja. Már megint. Mert pontosan tudja, mennyire veszélyes a mágusok előtt sebezhetőnek mutatkozni. És, hogy nagyon rég volt bárki előtt ennyire kiszolgáltatott, mint akkor a fickó előtt, és ezekről a pillanatokról akkor sem lehet elfeledkezni, ha aztán