gillzia

.... és igen, igen, sikerült. Talán, ha nem ezek a körülmények, ha Sandman nem mondja azt, amit, ha Hervé nem hal bele majdnem abba, hogy segít, ha a jövőben nem olyan feladatokat kapnék, amikről nem beszélhetek, akkor nem akadok ki ennyire. Miért kéne nekem odafigyelnem arra, hogy kinek mit mondok, hogyan tálalok és esetleg hogyan hazudok? Bár, ha minden ilyen után berúgok Renéevel, akkor hamarabb letudom a rettentő másnapokat. Viszont bizonyos szempontból hasznos volt. Kicsit a helyük felé rendeződtek dolgok. Az mondjuk szürreális volt, hogy az antikvitásban JJvel találtam magamat szembe. Ó, igen, pont így terveztem. A Borostyán udvar uralkodójával akartam lelkizni a nők hisztijeiről. De jól jött, ha csak azt tekintem, hogy magamtól jóval később jutott volna eszembe Renéevel beszélni... de hozzávéve azt, hogy még ürügyet is adott rá, hogy Hevét meglátogassam otthon... Nem gondoltam volna, hogy magamtól hajlandó vagyok elmenni abba a házba. Bemenni. Olyan szinten rendezett, ami m

Szia Suzanne, nem tudom, a nagy és rámtelepedő problémákat, vagy a sok kicsit utálom jobban. Tényleg nem tudom. Végre sikerült eltemetni teljesen nagybátyánkat és unokanővérünket. Kedd este kimentünk a temetőbe, Jeannal és Valentinus atyával, aki minden félelmem ellenére tökéletesen segített. Nem is, talán kezdem hétfővel, mert munka előtt meglátogattam Hervét. Csak úgy, látni a fejét, váltani vele pár szót, ilyesmi. Elvonni a figyelmemet a közelgő kedd estéről. Tulajdonképpen értem, hogy miért kérdezte meg, segítségért jöttem-e... de basszus. Nem. Illetve, ami segítséget tudott adni, azt azzal megadta, hogy nem hajtott el. Namindegy. Kedd délelőtt betoppant Guido 12 szál fekete tulipánnal Párizsból. Vámpír-tulipánok. Este ment vissza, ment tovább, repült el megint messze. Kezdem komolyabbnak gondolni, mint alapból vettem volna egy kétéjszakás kapcsolatot. Erre mondjuk furcsa gondolni, mert... mert olyan lelkesen magyaráztam nem is olyan régen, hogy nehem, normális emberrel nem tud

Megint eltelt egy hét. Röviden: Avril szakított Jeannal, Sandman hazahozott egy csajt, de egyelőre nem sikerült bele valódi értéket belelátnom, mi több, kezd engem is igazán idegesíteni. Csak legyek túl az újratemetésen. Elkezdtem kipróbálni az álomjárást - te, Suzanne, mi találkoztunk szerintem útközben. Namindegy. Igazából sikerült Avril álmában beletenyerelnem valamibe, ami átjött az enyémbe is - Sinclair szerencsére úgy tűnik, szívén viseli az álombéli kalandjaimat, úgyhogy egyszer már jött személyesen is segíteni, ill. foglalkozik a dologgal. Vasárnap Jeannal meg Hervével betörtünk valamelyik Hivatal aljába a halotti papírokért. Az egész meglepetésként ért, meg persze nem tudhattuk előre, hogy ennyire egyszerű lesz bejutni - de azért kicsit Hervé kiakadását is megértem. Apropó, ilyen mértékű reakciót még soha nem láttam tőle :D mintegy hisztizett. Vagy valami. Persze szemforgatással és kevés szóval, de nála ezek már hihetetlen mérvű érzelemnyilvánítások. Találkoztam megint

Kedves Suzanne! Összefolynak a napok mostanában.A szellemeim még megvannak, köszönik szépen - Tabita tervezi, hogy bemutat az édesanyjának, mert egy kilenc éves kislány ne beszélgessen idegenekkel. Néha meglepődöm, leginkább magamon, hogy mennyire hajlamos vagyok elvonatkoztatni a "normálistól". Könnyen elfelejtem, h csak egy kislány, hiszen vannak körülöttem felnőtt testű gyereklelkek, és senki nem pontosan az, akinek látszik. Érted, mióta egy sárkánnyal nézek sorozatot a tévében, a legjobb barátnőm kék bőrű, és a lakótársunk az esőben vizes homoknyomokat hagy maga után...  Szóval szerdán Tabitával forró csokit ittunk, persze alig jutottam valamivel előrébb - ja, majd elfelejtettem. Időrendi zavarban vagyok. Előtte este JJ elvitt a Sövénybe, beültünk ott valami kocsmába, és feltehettem neki 10 kérdést, amikre kimerítően válaszolt. Megtudtam csomó dolgot, hogy létezik, meg érdeklődtem arról, hogy nem Őszösként segíthetek-e nekik, mert azért bírom az arcukat, meg azt is, amive