gillzia

Tisztelt Anyám! Nem tudom, mi történt feléd, nem tudom, hogy valaha elküldöm-e ezt a levelet neked, de valami remény még él bennem az elmúlt idők eseményei ellenére is. Tudom, talán nem eléggé megfontolt hozzáállás a származásomhoz képest, de nem bánom oly nagyon, hogy hirtelen kikerültem a dorani kolostorból a nagyvilágba. Az jobb lett volna, ha levizsgázhatok előtte rendesen - de a magiszter túl hatákonyan parancsolt ki a városból. Igen, lényegében menekülnöm kellett, a fajtám elől, és nem tudom, miért. Semmit nem tudok róluk. Nem értem a kapott jeleket, nem értem a veszélyt, amit jelenthetnek - és mintha valaki követne Doran óta. Haonvellben töltöttem egy évet, amíg a háború miatt lezárták a várost. Barátságos város, tökéletes kiindulópont volt. Megtanultam ellátni magamat, hasznosítani képességeimet, és sikerült beilleszkednem egy gyökeresen különböző társaságba, mint amiben eddig forogtam. Az utak megnyitásakor feltámadt bennem a vágy, hogy útra keljek, hívást éreztem, ezért elind

Félelmetes. A jövő fog minket össze, nem a múlt. Egy látomás miatt csatlakoztunk egymáshoz, mert a látomásban együtt voltunk, és közös veszély fenyegetett. A veszély valós, a közvetlen környezetünk sem biztonságos. Egyik nap vérfarkssal beszélgetünk, akik a hírük alapján széttépnek bárkit puszta kézzel, ha úgy adódik, pár éjszakával később meg egy legendás vámpír fogad minket egy atlantiszi mágiával összeszőtt helyen a környék legveszélyesebb negyede - alatt. Amíg meg van róla győződve, hogy a pártfogoltja biztonsága összefügg a csapatunkkal, addig jó kapcsolat. Tulajdonképpen mi még egy vámpír? Az egyik fenyegetéssel próbál minket rávenni arra, hogy nyomozzunk a helyi fejeseink, és nem mellesleg a rendem helyi fejesei után. Damoklész meg az ő kardja. És az a hajszál, ugye. Vagy túl sokat aggódok? Szeretném sikeresen megoldani a rám bízott feladatot (kideríteni, mi ez a jel), de jelenleg túl sok minden mutat arra, hogy ne siessek el semmit. Mert mi látszik? A Walsh cég révén kerültek b

- És neked mi a hobbid, Súra? Zavartan tért vissza gondolatai közül. A bor, a zene és a lágy sötét elbágyasztotta, pár pillanatba beletelt, míg egyáltalán megfontolhatta a választ. Nate és Cynthia érdeklődve várták, hogy válaszoljon, csak miután megnehezedett a csönd, tértek át más témára. Súra nem találta, hogy milyen hobbije lenne - milyen tevékenysége, ami nem a munkája, de élvezi, leszámítva a mozit és a könyveket, de azokba sem mélyedt bele eléggé ahhoz, hobbinak lehessen nevezni. A másik kettő az adrenalin hatását kereste, az izgalmat, az élvezetet, de Súrának ez sokkal kevesebbet jelentett. Neki mindig feladatai és kötelességei voltak. Csöndben Nate karjára hajtotta a fejét, mert kissé elnehezült. Ugyan meglepte, amikor a férfi átkarolta mindkettőjüket a vörös homályba burkolózó helyiségben, de gyorsan napirendre tért felette. Elvégre már cabaltárs. Érdeklődve hallgatta a többiek pikáns történeteit mindenféle korábbi kapcsolataikból, de megint nem tudott bekapcsolódni a társalgá