gillzia

Ez nem az én szemem. Nem az én hangom. Ijesztegetek a sötétben, meg az ágy alól. Nem, nem, soha, mi?! Felejts el. El se tudtam búcsúzni. Csak egy kicsit, egy másik hullától. Utólag azért kéne. Posztumusz. Vagy nem? Nem érdekel esetleg? Ugyse sikerül... az emlékekkel együtt a maradékX is eltűnik. De nem akarok ezen agyalni... valahogy... zavar. Mi?! De nem szabad csak úgy. Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem szeretném az embereket. De erre szerencsére még csak kevesen jöttek rá, velük meg úgyse... automata. welcome to the machine. tényleg, ki tudnám cserélni egyes testrészeimet gépre?

Én mindent megpróbáltam. És majdnem sikerült. Wazze, ha tényleg sikerült volna vámpírvadászt találnom! Rohadtul bánt, h megint ennyire elővigyázatlan voltam... soha többet nem fogok senkiben se megbízni, aki önszántából szólít meg, és nem én kerestem. Legalább majdnem kialudtam magamat. Az elmúlt napok eseményei annyira kikészítettek, h zombinál többre nem vagyok képes, bármekkora is az adrenalinmennyiség bennem, legalábbis így érzem. Vagy lassan kezdek beállni egy átlagértékre? Eddig az a koponyás-keresztes fajta volt a legrettenetesebb. A rohadt életbe, ezek értenek a szimbólumokhoz, nem csodálom, h becsavarodtak. Mit bántják szerencsétlen farkasokat! Az állatok még az embernél is jobbak, egy vámpír ne merje magát hozzájuk hasonlítani... Az állatok nem zsarolják az áldozatukat a barátaival, csak az élelemért ölnek. Ösztönből. Nem sportból. El nem tudom képzelni, mi lesz ezekből, ha az embertől és állattól is eltávolodnak. A vámpírgyűlés. Szépen égtek volna. És basszus, ez volt Auber

Nemtudomnemtudomnemtudom. Csak szűrten eresztheti be a robotpilóta az adatokat, különben, érzem, megőrülök. Azt meg nem engedhetem meg magamnak. Az is csak menekülés. Nem hagyhatom magára a barátaimat... még akkor se, ha soha többet nem találkozhatok velük! Engem innen nem eresztenek már el, csak valahogy... másként. Vérszívóként, vagy szolgaként. Nem akarom, hogy az érzelmeimen valaki nem önmaga miatt uralkodjon, hanem csupán... riaszt az, amit a geek szemében láttam, amikor a Csatornák Hekkeréről beszélt. nem menekülhetek el. Nem szabad! Milyen hangjuk van az égő vámpíroknak? Csak kerüljek vissza a gép elé, megmutatom.

Mit szerettem volna? Élni, és élni hagyni. Vagy halni hagyni. Ahogy tetszik. Lényegében ugyanaz. Egy teljes élet végén meghalni. Vagy inkább, ha meghalok, elégedetten tegyem, azzal, h amit eddig tettem, ahogy éltem, az szerintem megfelelő volt. Nem avatkoztam bele az emberiség mocskába a szükségesnél jobban, főleg nem okoztam még több mocskot. Az emberiség menthetetlen, előbb vagy utóbb kinyírja magát. Nem az én dolgom, h ezt megakadályozzam. Ezt lehetetlen megtenni. De az igenis feladat, h a saját környezetemet úgy alakítsam, hogy az megmaradjon nekem és a barátaimnak. Nem érdekel, a többség mit mond, ha én máshogy látom. Wazze, arra van az ítélőképességünk, h válasszunk! Ne más döntsön helyettünk! A vegetálás rosszabb a halálnál. Naná. De ezt nem dönthetem el más helyett, erre mindenkinek magától kell rájönnie. Máskülönben ugyanaz, bármit tesz. Ezért nem élem a családom életét. Persze, amíg kisebb voltam, tinédzser, addig csak a lázadás vezérelt, h ne mondják meg nekem, mit ne csinál

(innentől már nem blog, csak a gondolatok, amik X fejében. Vannak. néha. Vagyis lennének, ha létezne máshol is, mint egy szerepjátékban. Cool. Geek.) Padló, falak, tető. Ez biztos. Más semmi. Nem tudom, tehetek-e bármit is, de fogok. Talán rosszul döntöttem azzal, h kiprovokáltam a tudást, azt, h megtudjam, ki vagy mi irányítja, próbálja irányítani az életemet. Talán. De nem érdekel. Most már tudom, és nem látok más utat magam előtt, mint hogy utólagos kezelést alkalmazzak. Megelőzve , h esetleg ez a féreg mások életébe is belepiszkítson. Nem szállhatok ki. Könnyebb lenne meghalni. Azzal ártanék a legkevesebbet talán a barátaimnak, de az lenne a legkönnyebb út is. Túl könnyű. Wazze, nem megoldás. Nincs megoldás. Kiragadtak az eddigi életedből, előtted a választás, melyik vágyát teljesíted egy őrültnek, egy halhatatlan őrültnek. Élsz, csak épp most már nem saját akaratodból, nem a saját életedet, vagy... hozzá hasonló szörnnyé válsz. Én nem ebben a síkban mozgok. Az emberek is kipus