gillzia

Utat érzek a talpam alatt. Vért és energiát ígér. Szikráról szikrára lendülést. A többi mind sötét. R. valami ghoulkerítő hadműveletbe kezdett, hogy pénzt tudjunk szívni valakiből. Lövésem nincs, jó e az ötlet, lehetne e jobban tenni bármit is - a lelkiismeretre meg ez ügyben nem éri meg hallgatni. Azt hiszem. Be kell látnom, szemét vámpírok vagyunk. Élősködünk, nem csak a véren, de a hatalmon, a pénzen, az érzelmeken... Én se vagyok több. Akkor legalább teljesítsem be a sorsomat. Tegnap éjjel barangoltam egyet puccos környékünkön - először egy vöröhajú, vérző srác szaladt belém, gyorshívást kért a mobilomról, aztán tovarohant, majd egy limuzinból szólt ki egy másik vörös csaj, h az öccsét keresi. Megfenyegetett, aztán tovagurult. Mozgalmas éjszaka. Másnap, a kiskocsmás mgbeszélésünk közben nyúzott rókatetemről olvastunk. Szikla szerint nem kéne beleártsunk magunkat, mert vannak furaágok még Párizsban. A telefonszám amúgy a Vörös Inda száma volt, az meg nemrég nyílt, szal gondoltam, me

Nem tudom, miben reménykedtem. Valahogy sejtettem, h bajba került a Második csapat, amikor mindannyian a KormosSzellem házában gyűltek össze. Csak akkor indultam el, amikor hirtelen szétszéledtek, de a Búvár ott maradt. És nem mozdult. Most, h véren élek, már nem tartom annyira fontosnak kísérgetni őket. Egyszerűen elfelejtettem, mi hajtott, miért akartam, hogy találkozzanak, miért akartam nekik segíteni. Ezért ne figyeltem - pedig... ha sietek, talán megmentem a lányt. A halál beállta előtt tudtam volna segíteni - utána csak egy érdekes kísérlet lett volna. Egyedül vagyok.