gillzia

- Akkor majd improvizálunk! - és ezzel Trimmer úr lezártnak tekintette a kérdést. Igazából már onnantól kezdve annak tekintette, hogy Zebulon kijelentette, nem érzi szükségét az erőfitgtatásnak, és Trimmer úrra hagyja a kis csapat vezetői szerepét. Ilona felsóhajtott. A terv végre összeállt, és már majdnem minden részlet tiszta volt. Neki csak annyit kell tennie, hogy megkeresi a delikvenseket, és jelzi, ha elindulnak. Aztán leelőzi őket, csatlakozik a lakás előtt várakozó másik háromhoz, Fátyolba burkolja az idősebbik gangrelt, és amikor a ventrue a lakás előtt elkapja az egyik delikvens tekintetét, hátulról megkarózzák őket, kihasználva azt a pillanatot, amíg még nem támadnak. A bármi balul üt ki kérdésre csak az improvizáció válasz született. Nyomasztó. Jóformán ismeretlen vértestvérekkel együtt megy kommandózni - nem mintha attól tartott volna, hogy bárki meglátja, de... Ilona őszintén remélte, a társai értenek a feladatukhoz tisztségüknek megfelően. Ha korábban tájékoztatják, t

Abban a pillanatban, amikor körbenéztem a bejelentésemet követően, belémhasított egy megérzés - Kephamos itt van! Mintha a helyére kattant volna egy puzzle darab, Hadrian rám nézett, én meg legszívesebben sikoltozva elrohantam volna. Nem tudom, miből jöttem rá. Csak az tartott viszonylag összeszedetten, hogy Réka meghalhat. A többivel foglalkozuunk utána. Miért nem jött nyíltan? Miért nem jelezte felém, h érkezik?! Ha a vendégeim előtt szeretett volna kellemetlen helyzetbe hozni, akkor kitűnően sikerült neki. Gratulálok. Nem tudom, milyen mélyen volt benne az egészben, hogy pontosan mit is tett, de ... bármit kinézek belőle. Akár még azt is, hogy ő bujtotta fel Krishát, vagy a kis Lasombrát a mérgezésre. Hiszen én is tehettem volna... Nem tudom, mik a szándékai. Az éj folyamán tisztázódott bennem, hogy nekem mire lenne szükségem, miután a szétdúlt kabinban töprengtem egy kicsit. A Gyermekemre, hogy az ő felügyelete és tanítása lekösse a figyelmemet. Mert azt a bizalmat, azt a szeretet

Az első (ámbár kicsiny) kellemetlenség akkor ért, amikor megjelent Hadrian. Talán afelett érzett csalódottságomban, hogy nem Kephamos jött, még kevésbé találtam szimpatikusnak, s így igen sok időmbe telt, mire elszántam magam arra, h váltok vele pár szót - addigra viszont már egyéb problémáim támadtak. Viszonylag gyorsan kialakult társalgás a különböző vértestvérek között, öröm volt nézni, ahogy kóstolgatták egymást. Krisha, úgy tűnik, komolyan sérelmezett valamit, mert az első öt mondatából három volt több-kevesebb sikerrel elindított sértés. Még jó, hogy nem igazán tudom a szívemre venni, ha a klánomra ejtenek el pár közhelyes utalást - a nagy részével egyet értek. A rossz tapasztalatok, ugyebár. Réka figyelt, és dicséretére legyen mondva, nem esett le az összesnek, h ő halandó. Tapasztalatot akartam adni neki arról, hogy mit jelent vámpírnak lenni. Túl jól sikerült. Ha jobban figyelek, talán tehetek valamit érte időben. De csak azt láttam, h rosszul lett a bortól - és sokkal jobban

ohh, újabb vérszopó szenvelgései. X-en keresztük Verától, fogadjátok.... szeretettel. :sick: Talán egy nappal távlatából tisztábbak az események. Talán nyugodtabb vagyok, rögtön az ébredés után. Réka már felébredt, de egyelőre nem szól, csak ül, és gondolkodik. Azt hiszem, aludna tovább, de nem bír.Ha ezt megírtam, megpróbálok beszélni vele. Tudom, hogy szüksége van rá. Nem így terveztem. Péntek este még minden fogaskerék jól illeszkedett a másikba - egy kivételével. De, bármennyire is titkolni igyekeztem magam előtt, reménykedtem benne, hogy Kephamos mégsem Garrick-et küldi maga helyett, és így tökéletesen célt érek. Bár, arra is volt tervem, ha nem jelenik meg, hiszen akkor én lépek Atyám nevében, maximum többet kell kavarnom a szálakat ahhoz, h elégedett legyen. Eljött a régi kotéria: Antonio, akinek oda szándékoztam adni Kephamos levelét, amiben megzsarolja, hogy aztán felajánljam a segítségem; Krisha, mert nem bírtam kihagyni a meghívását, hamár újra felbukkant Magyarországon. Ké