gillzia

Kedves Suzanne. ... . Valamikor egy éve hagytam abba az írást. Amikor elszállt a gépemről egy csomó minden, és persze a napló legutolsó évéről nem volt másolatom. Most nagyon furcsa volt újra olvasni, amit még régen írtam - ahogy elnézem, '96 februárja az utolsó bejegyzés abban a file-ban. Padig az már baszott régen volt. Érted, több, mint két év telt el azóta. Már kezd a nosztalgia ködébe veszni a Loser Squad, Mara, Rouen, a démon, meg azok a dolgok, amikről még mindig nem beszélhetek, mert még a végén... mert a végén mi lesz? De komolyan. Amióta Szeráf eltűnt, egyre kevésbé értem, mit keresek itt. Akárhogy is nézem, az eltelt két év alatt nem sikerült megvalósítanom azt, amit szerettem volna. Nem találtam meg a helyemet, a szerepemet vagy akármit. Egyszerűen nem értem, hogy mit csináltam, hogyan voltam képes ilyen nyugalomban élni. Egy helyben. Nem tudom, sikerült-e elérnem azt, amit akartam szabadulásom után: hogy olyan legyek, akire számíthat a közösség, mert van valami,

Madárcsicsergés, tavasz, még mindig London. Nem mintha szeretnék elutazni, csak gondoltam megjegyzem. Szupertitkos blogbejegyzés, ami nem kerülhet fel sehoa a hálóra. Jól van. Azért akárhogyis, de muszáj leírnom a dolgokat, (DZSIHÁD, DZSIHÁD, ECHELON, ECHELON), még akkor is, hogy a néhányan egészségtelenül kíváncsiak az ismerőseim közül. Különben szólni akartam, hogy épp nyugvópontra kezdett érni az életem, már nem jelent akkora újdonságot az, hogy bele tudok hallgatni az mp3 lejátszókba, meg gondolattal kisüthetem épületek elektromos rendszerét, sőt, ha nagyon akarom, lángszóró lesz az öngyújtóból. Nagyszerű. De, mivel a nagyszerű Őrzőket rettentően irritálja minden észrevehető varázslat, ezért csak titokban és keveset lehet lézerkarddal suhogtatni. Juteszembe, igazán megcsinálhatnám. Ha hatásileg egyelőre még nem is, de kinézetre... a múltkor rákerestem, és találtam egy blogbejegyzést, ami eléggé gyanús volt. Mindegy. Nem én fogom megváltani a világot, és letörni a Birodalmat. Bá