gillzia

In the name of Jesus What have we done Slow death and diseases We're on the run No one will hear you You're on your own No one to save you We all die alone We're better Off dead We're the slaves of evil Where angels weep Escape from my hell You fucking creep We killed our nature We lost all hope Destroy my creature Where is the rope We're better Off dead X

Nem akartam a közelükben lenni. Sem az élőkében, sem a holtakéban. Az élőket féltettem magamtól, a holtaktól féltettem magamat, ilyen rohadt egyszerű az egész. Téli hóban, esőben sétáltam Párizs neonfényes utcáin, és távolról figyeltem az ismeretleneket. Próbáltam rájönni, mit is érzek pontosan, ki is vagyok... akarok-e egyáltalán bármit. Azon kívül persze, hog van egyvalaki, akit, ha megérem, úgy akarok a halálba küldeni, hogy tudja, miért teszem. Hogy tudja, mindaz, amiért küzdött, a családja már nincs a kezében. És nem tehet ellene semmit. A városnak igazi ritmusa, hangja van. Most még jobban érzem, hiszen közelebb vagyok a holt anyaghoz, mint valaha. Ha végigfekszem egy fémgerendán, akkor hamarosan én is olyan hideg leszek, mint az. Szinte fémmé válok én is. Vagy kővé. Átdübörök rajtam is a szomszéd utcán haladó járművek hangja, a szél-tépte korlát gyenge remegése. És mégsem vagyok egy ezzel a szemétteleppel. Ha végigkaristolom egy késsel a gerenda oldalát, határozottan sikít a sz

'ssza meg, nem tudom, mikor követtem a végzetes hibát. Nyilván akkor, amikor nem haltam meg végleg. Utána meg akkor, amikor elmentem a klubhoz, csak úgy hallgatni a kiszűrődő zenét, és reménykedni, hátha elcsípek egy ismerős alakot, ahogy lemegy vagy kijön a pincéből. Fakk. Nem kellett volna látnom Nikkit, ahogy kijön azzal a sráccal, akit eddig kifejezetten az ő kérésére koptattam le, amikor berúgott - mert nem szeretett volna mellette ébredni. Elsétáltak az éjszakai busz irányában, én meg a falat kapartam dühömben, nehogy utánuk rohanjak, és lekeverjek a srácnak egy isteneset. Inkább bevetettem magamat az első jobb kézre eső utcába, és véletlenszerűen siettem végig a fél kerületen. Egy ismeretlen park szokatlan csendjében aztán megálltam. Messze volt a forgalmas utaktól, sötét lakóházak fogták közre. Egyetlen lámpa világított a kopasz fák között, az ágak élesen vágtak bele a fehér fénybe. Már nem csikorgattam a fogam, amikor meghallottam a lépéseket. Tudtam, hogy mögöttem érkezik

Wazz, én tényleg vámpír vagyok. Elnézést, nem mutatkoztam be az ismeretlen olvasónak. Nevem ugyan lényegtelen, ahogy a város is, ahol élek - de nyugodtan szólíthattok Krisztiánnak. Úgyse hiszitek el, és valóban, egyszerűbb lenne, ha tényleg csak a saját fantáziám terméke lehetnék. De nem az vagyok, önmagam számára semmiképp. Mit is mondhatnék? Azt, hogy hányan haltak meg, valószínűleg miattam? Azt, hogy először öltem tegnap éjjel? Azt, hogy korábbi önmagam vadászra mostani önmagamra? Nem mondom, szar ötlet volt annyira rákattani a ermészetfeletti témára, hogy eladjam a lelkemet a ...kitudja kinek. Hm, talán nem jó ötlet leírni a nevét - hátha rábukkan. Bár, mit számít már... mostmár kurvára mindegy, kivel vagy mivel fenyeget a vöröhajú vámpír.

Végül egy helyre kerültek a vámpírok és a mágusok. A vezetők összegyűltek a luxusétteremben, a kétszámjegyű emeleten valahol Chicago fölött. Nem félünk, nem félünk. A bal oldalon egy többszáz éves halott, a jobb oldalon egy fiatalabb, de idősebbnek tűnő élő, egy cégóriás és a mágusok vezetője. Közüttük szorong három kezdő mágus, és két frissen halt vámpír. Csak egy tárgyalás. Csak szeretnék tisztázni, mi folyik a városban. Udvarias kérdések, nyugodt szavak - valóban a vámpírhercegnek segítünk a Hierarch-val szemben?! Csak megfigyelünk, hisz mi hoztuk össze az információikat erre a szintre. Csak szóljunk, ha gáz van... A Hierarch aztán megszólal. Elmond egy álmot, beszél a megváltásról, meg akarja mutatni fejében az izét - és végre megnyugszom. Jól döntöttünk. Ezen a trónon rossz ember van. (Csak nekünk sem kéne a ketyegő bomba közelében lenni). Szépen, sorban minden fiatal mágus és vámpír nyilatkozik a helyzetről. Senki nem kiabál, h DEHISZEZEGYÁLLATFUUUUTÁÁÁS! de nagyon szeretne minde

Sötét hajnal volt még, amikor végre megpihent a lány. Kiült a vár nyugatra néző ablakába, hogy ne lássa a pirkadatot, és lassan pengetni kezdte lantját. Az első akkordokat a múló éjbe pergette, hagyta, had igya a levegő fel a hangokat. A sötét űr éhesen nyelte a végtelenbe távozó dallamot – akár az áruló várkapitány lelkét ugyanezekben a pillanatokban, egy folyosóval és vastag kőfallal arrébb. Majd reggel észreveszik a kihűlt testet, majd reggel az ijedt tekintetű herceg tessék-lássék kikérdezi a vár népét, köztük félénken rákérdez a követségre is. Majd reggel mindenki megnyugszik, hogy minden rendben, miután a pap megállapítja, hogy a szíve végzett a férfival. Most egyedül ő ismeri ezt a halált, és csak ő emlékszik a félelemre, ami a kapitány szemeiből áradt, amikor azok rányíltak a körforgásra. Pedig a kapitány lelke rendben visszatért a kerékre - erről gondoskodott a lány. A falubeli boszorkány rosszabbul járt – a purgálás már csak a kiürült testet takarította el, lelkét nem tud

A könyvesboltban Súra először érezte, hogy nincsenek teljesen egyedül. Irreális módon azért, mert megtudta, Taliesin leállította a nyomozásról és a Jelről Cassandra autista ikertestvérét. Az ímél tehát tényleg nem csapda volt, ahogy a felgyűrűzött paranoiában a Deadlock hitte. A Jel viszont tényleg veszélyes. Aztán a farkasok vezére összehívott pár érintett személyt, mert a Súráék által megbízott vérfarkas hacker csúnya dolgokra bukkant a Hierarch háza táján. A hírek határozottan nyomasztóak voltak: valamire készültMr Vals, valami nagyszabá súra . ( Nem, bizonyos szóviccek nem jutnak senki eszébe, értem? :amccoy: ) Pár gyanús külföldi látogatás, egy ház vidéken a gyermekek számára, fegyvercsempészet... Alekszij még elérte, hogy Cynthia ne akarjon vele egy helységben tartózkodni, miután kijelentette, hogy ő szakít a vámpírral. Úgyhogy cseppet sem volt meglepő, amikor Súra kísérte el Cynthiát a kihallgatásra, a város vámpírúrai elé. Körülötted mind halottak. A pár éjszakával előbbiből í

Megmentette az életemet. Nem tudom, hogyan, nem pontosan , de megmentett. Lassan alábbhagyott az adrenalin okozta feszültség, de még mindig éreztem, hogy remegne a kezem, ha nem ügyelnék rá. A kocsiban összeraktuk a történteket, Alekszij még egy szellemet is ráküldött a csomagtartóban tartott szerencsétlenre, az lassította le annyira, hogy Nate le tudja lőni. Cynthia megejegyezte, hogy őt nem különösebben rázta meg Logan halála - mindenesetre inkább csendben maradtunk a témáról. Mégiscsak a társunk volt egy időre, és nekünk segített. Még akkor is, ha vámpír volt. De az tény, hogy nem lenne szerencsés Bogáncsról elterjeszteni a vámpírölő hírt. Cynthia beszélt a főnökeivel, majd azok intézkednek állítólag, eltakarítanak ... utánunk. Nem jó kezdés, az biztos. Zejdenko testét átadjuk Cynthia pártfogójának, hátha ő többet tud róla kideríteni, mint nekem sikerült - az eléjét vastag fal keríti, képtelen voltam átlátni rajta. többiek szerint is van benne valami nem normális - már azon túl pesr

Az elhagyatott építkezési területen csak a két, kissé megviselt autó állt egy kis csoport emberrel. Az egyiküket a csomagtartóra fektették fel, mellkasából karó állt ki, vele szemben egy nagydarab férfi. Mellette két csinos szőke nő, elegáns ruhában, kisminkelve, mintha egy állófogadásra érkeztek volna épp. Egy pillanattal később az egyik nő a földön, mellkasán vörös folt kezdett terjedni... Egy pillalnattal hamarabb az egyik kocsiból kivágódott egy srác, ráugrott a magasabbik nőre, és a földre döntötte. A golyó a srác combját súrolta csak. A másik nő visszaszaladt a sportkocsihoz, és szinte azonnal el is indult, a férfi meg a mozdulatlan testet gyömöszölte be a másik kocsiba, míg a két mágus a földön odakúszott hozzá. A földről hirtelen árnyékok sűrűsödtek a kocsi köré. Egy pukkanás, és felhasadt az egyik kerék gumija. Mire sikerült mindenkinek beülnie és indulni az autóval, egy másik kerék is leeresztett. Elgurultak még az egyik félig kész épület tövébe, majd a kocsit vez

Jelentés elküldve, már a visszajelzés is megérkezett, hogy a bécsi informatikai rendszerünk dekódolta és tobvábítota a megfelelő helyre az elektronikus levelet. Nem értem, miért ilyen bonyolult, de sok dolog van, amit nem értek a modern technológiából. Legalább annyira sík vagyok hozzá, mint a szellemekhez... Az sem boldogít, hogy a budapesti Kápolna egyik tagja sem állt a helyzet magaslatán, még úgy sem, hogy Jelena Csorszkaja valószínűleg minimum egy elmarasztalást kap Bécsből. Atyám meg jön nekem eggyel. Bécs sokkal, de ezt inkább hagyjuk. Hogy honnan jött a herceg ötlete, hogy pont ezeket a népeket gyűjtse össze a nyomozásához, lövésem sincsen. Meg úgy általában, a fő motivációk még hiányoznak. Az érmét elvitték, és úgy érzem, bármi is volt az, jó nekem, hogy nincs a közelemben. Küzdjön érte az asszamita-ravnos-brujah trió/négyes, majd esetleg, ha találkozom Dzsijeshel később, akkor megkérdem róla. Bielobog, Csernobog, anyám. Akar róla beszélni? Mi vezette arra, hogy kialakítson ma

A telefonhívásra következő nap összeszedtük magunkat, és elindultunk a tűzoltóállomásra. Logant a buszmegállóhoz hívtuk, ami ránézésre a civilizáció védbástyája volt a gettó szélén. Jól jön a rendőri védelem, még ha halott is - még akkor is, ha a bizalom nem teljesedett ki köztünk. Mintha Logan igyekezett volna emberibben viselkedni, majdhogynem megértő volt velünk szemben. A tűzoltóállomás hideg, kihalt hely volt, a régi falak között folyton az járt a fejemben, hogy milyen régi lehet a vámpír, akihez igyekszünk. Meg persze, hogy hogyan fogunk mi lejutni... addig oké, hogy éreztem, valahol megcsavarodott a tér a kazán mellett. Kinyitni más dolog - Bogáncs azzal a furcsa ráérzésével aztán kitalálta a mondatot, ami átengedett minket. A túloldalt még megvártuk, hogy kinyissák nekünk a hatalmas vasajtót, aztán nem tudtam hirtelen, mi az ijesztőbb, a Cynthia melletti vámpír, vagy az atlantiszi mágiával telerótt terem ugyanennek a vámpírnak a ... tulajdonában. Később már azon igyekeztem, hog

(veszettül röhögök. lassan három éve kering ez a sztori, a hangok megsúgták, én leközlöm. és néha úgy érzem játszatni akarnak engem is. X voltam.) Születése napját, de még évét sem igazán jegyezték meg. Minek, ha úgyis csak akkor érdekes, ha feltűnik. Ha életben marad. Még nemzetségében se számított élőnek amíg meg nem érte a beavatási ceremóniát – talán szüleit leszámítva, de… Kyr származékok voltak mindannyian, az egész pereputty, kocsihajtóstul, bohócostul és a legutolsó dióárusnak is öröklött betegségei voltak. Vándormutatványosok, csepűrágók. A Külső Tartományokat járták, hozták vitték a híreket az elszórtan fellelhető, maguknak kyr gyökereket követelő rendek és nemzetségek között. A híreken kívül biztosították a megfelelő keveredést is, persze gondosan ügyelve legalább a látszatra, a sötétebb tónusú kráni emberek közül a szőkéket, fehér bőrű és fehér hajú embereket részesítették előnyben, illetve a nagyon kényesek számára megpróbáltak igazi kyr vérrel rendelkezőket felhajtani. De

Tisztelt Anyám! Nem tudom, mi történt feléd, nem tudom, hogy valaha elküldöm-e ezt a levelet neked, de valami remény még él bennem az elmúlt idők eseményei ellenére is. Tudom, talán nem eléggé megfontolt hozzáállás a származásomhoz képest, de nem bánom oly nagyon, hogy hirtelen kikerültem a dorani kolostorból a nagyvilágba. Az jobb lett volna, ha levizsgázhatok előtte rendesen - de a magiszter túl hatákonyan parancsolt ki a városból. Igen, lényegében menekülnöm kellett, a fajtám elől, és nem tudom, miért. Semmit nem tudok róluk. Nem értem a kapott jeleket, nem értem a veszélyt, amit jelenthetnek - és mintha valaki követne Doran óta. Haonvellben töltöttem egy évet, amíg a háború miatt lezárták a várost. Barátságos város, tökéletes kiindulópont volt. Megtanultam ellátni magamat, hasznosítani képességeimet, és sikerült beilleszkednem egy gyökeresen különböző társaságba, mint amiben eddig forogtam. Az utak megnyitásakor feltámadt bennem a vágy, hogy útra keljek, hívást éreztem, ezért elind

Félelmetes. A jövő fog minket össze, nem a múlt. Egy látomás miatt csatlakoztunk egymáshoz, mert a látomásban együtt voltunk, és közös veszély fenyegetett. A veszély valós, a közvetlen környezetünk sem biztonságos. Egyik nap vérfarkssal beszélgetünk, akik a hírük alapján széttépnek bárkit puszta kézzel, ha úgy adódik, pár éjszakával később meg egy legendás vámpír fogad minket egy atlantiszi mágiával összeszőtt helyen a környék legveszélyesebb negyede - alatt. Amíg meg van róla győződve, hogy a pártfogoltja biztonsága összefügg a csapatunkkal, addig jó kapcsolat. Tulajdonképpen mi még egy vámpír? Az egyik fenyegetéssel próbál minket rávenni arra, hogy nyomozzunk a helyi fejeseink, és nem mellesleg a rendem helyi fejesei után. Damoklész meg az ő kardja. És az a hajszál, ugye. Vagy túl sokat aggódok? Szeretném sikeresen megoldani a rám bízott feladatot (kideríteni, mi ez a jel), de jelenleg túl sok minden mutat arra, hogy ne siessek el semmit. Mert mi látszik? A Walsh cég révén kerültek b

- És neked mi a hobbid, Súra? Zavartan tért vissza gondolatai közül. A bor, a zene és a lágy sötét elbágyasztotta, pár pillanatba beletelt, míg egyáltalán megfontolhatta a választ. Nate és Cynthia érdeklődve várták, hogy válaszoljon, csak miután megnehezedett a csönd, tértek át más témára. Súra nem találta, hogy milyen hobbije lenne - milyen tevékenysége, ami nem a munkája, de élvezi, leszámítva a mozit és a könyveket, de azokba sem mélyedt bele eléggé ahhoz, hobbinak lehessen nevezni. A másik kettő az adrenalin hatását kereste, az izgalmat, az élvezetet, de Súrának ez sokkal kevesebbet jelentett. Neki mindig feladatai és kötelességei voltak. Csöndben Nate karjára hajtotta a fejét, mert kissé elnehezült. Ugyan meglepte, amikor a férfi átkarolta mindkettőjüket a vörös homályba burkolózó helyiségben, de gyorsan napirendre tért felette. Elvégre már cabaltárs. Érdeklődve hallgatta a többiek pikáns történeteit mindenféle korábbi kapcsolataikból, de megint nem tudott bekapcsolódni a társalgá

Súra megint arra ébredt, hogy kétségbeesetten próbálta felidézni, mit felejtett el időben elvégezni, mi az, amit előző éjfélre kellett volna elküldenie a professzornak. Nem, annak legalább vége. Gyors pillantást vetett a polcra odahelyezett órára. Hajnali fél öt. Diploma után vagyok, amire éveken keresztül vágytam. Szomorú? Nem lehetsz az, te nem az az ember vagy. Felült a szűk ágyban, vékony kezeivel átkulcsolta térdeit és üresen bámult maga elé. A szemközti épület egyik lakásában egész éjjel vörös lámpa égett, a lehúzott redőny résein át pont Súra arcára tűzött. A lány szinte érezte, ahogy égeti a fény. Hallgatta, ahogy a szomszéd szobában szuszog a fivére. Békével töltötte el a srác közelsége, egyetlen kapaszkodóként a sötétben. Ha ő nem lett volna, akkor... dühösen visszadőlt fekvő helyzetbe. Az éjszaka hozza ki belőlem. Legközelebb majd zsebkendőt is vigyek magammal moziba?! A mennyezet pergő vakolatának mintáit bámulta, ahol egy fiatal, hosszú hajú lány küzdött a repedések szörny

Súra enneagram teszteredménye Az uralkodó 1 9 Az istennõ 2 2 A varázsló 3 12 A müvész 4 3 A misztikus filozófus 5 5 A hõs 6 10 A mágikus gyermek 7 2 A harcos 8 1 A szent 9 1 A varázsló Magasabb oktávja: A varázsló Szent eszméje: A szent törvény Szent ösvénye: Az igazmondás Alsóbb oktávja: A hatékony személyiség Szenvedélye: A csalás Eszménye: Sikeres vagyok Beszédstílusa: A propaganda Amit elkerül: A kudarc Védekezõ mechanizmusa: Azonosulás a szereppel Csapdája: A hatékonyság Végletei: Túl-aktivitás - fantázia

Vaksötétben tapogatózunk, és csak azt tudjuk, hogy amerre nyúlni tudnánk, ott minimum tüskék vannak, de szerintem éles fogak, és a hozzájuk tartozó szájak egészben lenyelnek minket. Minket? Kérdéses. Milyen jellemző, h öcsém az utolsó pillanatban volt képes megmondani, hogy Cynthia... vámpír. Aztán ártatlanul mentegetőzik, hogy elfelejtette, azt hitte, már elmondta. Ezek után még elvárja azt, hogy elhiggyük neki, tudja, hogy mit csinál. Viszont Nate-ről újabb érdekes adalékot tudtam meg a hétfői mellé - került már egészen közeli kapcsolatba vámpírral. Logikusnak tűnt, hogy ez esetben a tapasztaltabb találkozzon Cynthiával, arról nem is beszélve, hogy a vámpír Nate-t hívta. A leányzó habitusából ítélve talán nagyobb hatást érhetünk el, ha nem azt küldjük, aki ügyetlenül próbálta már felszedni. A roppant érdekes és szórakoztató szerep nekem jutott, miszerint üljek otthon és figyeljem az eseményeket. Gyakorlat, miegyéb, a párbeszédet ez egyszer lejegyeztem, hogy utólag is ellenőrizhető le

Súra azonnal kiszedte hajából a belecsavart gyöngyös-színes kendőket, és szigorú kontyba fogta. - Alekszej, Nate, hírek - azzal leült két könyvkupac közé, és vázolta a lehallgatott beszélgetés tartalmát. Alan Digger túlságosan beleásta magát az ügybe, és meglepően sokat árult el, közte olyasmit is, amit Súra nem igazán akart hallani. Nem volt kíváncsi olyan mágusok piszkos ügyeire, akik talán több szempontból is a felettesei. De szerencsére a rendőrségi ügyek a rendőrségre tartoznak, ezért a kábítószerrakomány momentumot kifelejtette a beszámolóból. Így is bonyolult az ügy - gyilkosság a könyv körül, meg egy öngyilkosság az ideggyógyintézetben, s gyaníthatóan a furcsaságok természetükben kapcsolódhatnak a könyvhöz. Emellett ott vannak a vérfarkasok, akikkel nem ártana végre beszélni. Nomeg... Cynthia. Nate rácsörgött hirtelen lelkesedésből a délután során, amit Alekszej mindent tudó félmosollyal üdvözölt. Naplemente után viszont egyenesen megsértődött, amikor Cynthia visszahívta Nate-t

Sűrű hétvége volt. Mondhatnám, hogy sűrű év, de a sűrű kifejezés nem fedi le az eseményeket, amik az elmúlt 12 hónap során kiforgatták az életünket, mint egy migrénes fejfájás. Nem tudom, miért választottam... minek választottam pont a Fátyol Őrzői rendjét. Ha önmagamnál szenvedélyesebb lennék, akkor simán kiálthatnám a mindenhol körülvevő lelki éjszakába, hogy miéééért, de még csak ez sincs. Csak az időnként felmerülő kérdőjel, hogy miért éri meg nekem. Nincs más magyarázat, mint az, hogy tulajdonképpen élvezem a helyzetet. Talán a kamaszkori álmok valamilyen beteljesülése ez az egész titkosügynökösdi, meg az, hogy valódi felelősséget kaptam a kezembe - hisz eddig is szerettem érezni, hogy én vigyázok a többiekre, és képes vagyok a szükségesekre a közös érdekeink szolgálatában. Amikor feladtam a rendőrségen Anita "jegyesét", akkor is ugyanaz hajtott, mint amikor a természetvédőt kellett beköpnöm. Nem, ez nem igaz. Eddig nem áltam megfigyelés alatt - maga a tény kérdésessé te

Értesítettek minden fontos személyt. Nikolas is befutott, atyja jó eséllyel csajozni tűnt el. Persze, pont ilyenkor elérhetetlen. A könyvtáras betörés, szemlátomást kényelmetlenül érintette Heinrichet, de Ilona figyelmét megragadta az a bizonyos szemvillanás, ami általában akkor tűnt fel a tremeren, amikor a klánjával kapcsolatosan tervezgetett. mindenesetre átköltöztek a Sárga Tengeralattjáróba, a Nyugatival szembe, hogy a nappalt biztonságban töltsék el, távol a menedékeiktől. Másnap este már meg sem lepődtek, amikor az ablakon kinézve Uzsok bandája fényezte a bakancsát. Telefon, naná, hogy kilőtték a mobilszolgáltatást. Gyors körértesítése a ghouloknak, aztán futás, már megint. Heinrich letrükközte a kotériát egy emelettel lejjebb, miután realizálódott a veszély az ismerős bőrkabátos alakok személyében. Ablakon ki, csak, hogy felbukkanjon a semmiből egy felemás szemű alak, és gyengéden vicsorogjon a talajt fogó vámpírokra. Kocsiba be, ez a múltkor is működött. Gáz. Gáz. Gáz van. Fék

Szükségem van rá, hogy rendezzem a gondolataimat. Az életemet. Felfordult körülöttem a világ, de úgy tűnik, ez már másokkal is megesett, és ki lehet belőle jól jönni, ezért a célom az, hogy a lehető legjobban használjam ki az eseményeket. Minden bizonnyal ok-okozati összefüggés van az (állítólagos) agyműtétem és az új képességeim között, de ahhoz még túl keveset tudok, hogy bármit biztosan állítsak. Az tény, hogy elhittem, meghalhatok a kórházban, és a közben tapasztalt furcsaságok már ennek a folyamatnak a mellékhatásai. Nem lep meg, hogy Öcsivel is akkor történt valami - de a közös esemény természetére nem tudok rájönni. A Bűvészek nyilván tisztában vannak az eseményekkel, és valószínűleg nem mi vagyunk az elsők a prospektusok útján. Jelen helyzetemben elsődleges prioritás a megismerés. A tudatosság. És az, hogy az életvitelemben ne váltsak hirtelen, mert a külvilág számára nem történt semmi. A villogó neonok, a fénylő elmék és a távolságok relativitása számomra létezik, nem a külvi

- Hű, de rohadt randa vagy! Csendes, unalmas este, tavaszi időjárás január végén, csiripelnek a madarak, a gótok rajzanak a szombat este felé. Az összeesküvések gyártása csak egy ideig volt szórakoztató, Ilonának egyszerűen szüksége volt már a szociális életre. A vámpírok pont a leghosszabb éjszakákon szüneteltették a közösségi eseményeket, így kénytelen volt átruccanni a közeli gótbuliba - itt még a részegek számára sem meglepő jelenség a csupaharisnya, csupagéz jelenség. A többiek csupán Ilona gótpánkosított kiadását látják, amikor előjön az árnyékokból. Ideális hely, naagy lelkidrámák a sarkokban, ráadásul közel van. Lizának nyilván más indítékai lehettek - talán a drámák szítása -, de ő is ugyanitt kötött ki. Szerencsére. Simeon állítólagos ghouljának megjelenése egy kissé felcsigázta Ilona érdeklődését - bár szinte egyáltalán nem ismerte a malkavitát. Mint kiderült, néhai malkavitát. Utálom, mindig futni kell, nyöszörgött gondolatban, amikor a Gyár udvarán földet fogott három lob