gillzia

- Csak még valamit. Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére... mint a hercegnődre! - azzal el is engedte és lépett volna el, de a másik hirtelen megragadta, és falhoz lökte. - Esküdj meg, hogy nem esik bántódása! - sziszegte az arcába, és szeme késként villant. - Esküszöm - mondta nyugodtan. - Megvédem, úgy, ahogy megvédek mindenkit, akit hűség köt hozzám. Pár pillanatig farkasszemet néztek, majd hátralépett a másik. - Úgy legyen. És én helyetted vigyázok a lányra. A halk csobogás elnyelte távolodó lépteiket a barlangrendszerben.

Hogy vagyok? Szarul, basszameg. Flippergolyó, tudod Suzanne, csak épp bennem vannak a golyók, amik gurulnak és ütköznek, és ők visznek faltól falig. Meg néha a fal is visszacsap, de az annyira részletkérdésnek tűnik... faszkivan. Hétfőn még a hóvihar is lecsapott Orleans-ra, mintha... mintha. Pont úgy. Összezárva a világon kívül, Zumie főzött, Briand szétszerelte a motorját, Sabine tanult, Avril meg benyugtatózva feküdt. Mi meg kártyáztunk. Aztán Ashraf lelőtte a zárat az egyik ajtóról, és előhozott egy rádiót, van saját frekvenciánk, derült ki. Aztán elállt a hóesés, és végre hazamentünk. Zumie rajtam vezette le a fezsültségét, amíg Ashraf Aiméevel mebeszélt, én meg éreztem, hogy szép lassan felrobbanok a tehetetlenségtől. És tudod, amikor először érzem, hogy a dühtől és fűjdalomtól egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni, képtelen vagyok bármit kitalálni, az ijesztő. Ketten veszekednek időnként a fejemben, és nekem fáj. Ashraf velem van, és nem tudom, mit tettem volna, ha nincs

- Idd meg, és ülj le - Jean a kezembe nyomott egy feles pálinkát. Megittam és leültem. Az agyamban szélsebesen forogtak a nevek, számbavettem, kik nincsenek itt. - Ma délután, az egyetemtől pár utcányira - kurvaéletbe, ne... -, fényes nappal egy orvlövész... lelőtte Guillaume-ot. Már nem lehetett rajta segíteni. - Bazdmeg... bazdmeg...  mereven néztem a hullasápadt, vörös hajú srácot. - A Szeráf mindkét szövetségnek megmondta, hogy jöjjünk ide. Megfagytam belül, de közben már éreztem a düh izzását is - el akarom kapni, bárki tette, bármiért tette, azt akarom , hogy megfizessen érte. Teljes erővel hozzávágtam a felespoharat falhoz, egy kicsit bele is fájdult a karom, amit JT amúgy is alaposan megcsapdosott még edzés közben. -- A hétvége egész jól telt, leszámítva a konstans zavarodottságomat az emlékeimtől. Meglátogattuk Marát, átbeszlgettem vele egy délelőttöt, és örömmel láttam, hogy lassan, de biztosan találja meg a jövőjét. Ha fel kell ehhez hívnia Berlinben a mesterét, akkor a

Felébredek, és nem értem, hol vagyok, fehér az ég az ablakon túl, és másik utcát várok, két nyírfával, de itt nincsenek, és akkor idegen lesz egyszerre a szoba is. ... - Sofi, kész a reggeli, ha nem eszel, akkor apádnak egyedül kell beindítania a kisteherautót! - felpattanok, és rohanok ki, bevágom az ajtót magam után. Büszke vagyok magamra, egy perc alatt menetkész vagyok - pizsi le, bugyi, zokni, nadrág, póló és kész. Hajgumit úgyis a zsebemben tartom, két hullámcsattal, minden helyzetre készen. - Jó reggelt - Ashraf engem néz, és majdnem válaszolom hollandul, hogy jó reggelt, de nem, mert ... nem. Biccentek. A lánchoz nyúlok, kurvaanyázok hollandul, vízhólyagos lett a bőröm a lánctól. - A fürdőszobában van krém - hogy képes ennyire.... kérdés nélkül a szükségeset mondani?! ... Ne bőgök, nem bőgök, a bőgőmasinák bőgnek, nem bőgök...   - Sziffi, hol vagy már - Roland jön vissza értem. Nagy fiú, nagy bakanccsal, nagy sötét, kötött pulóverben. Kirándulnunk. Felkelek durcásan, pr

Érzem a kezét a hátamon, a gerincemen, a nyakamon, hallom a szavait, és pár pillanatra újra a zokogó Janie vagyok Szeráf karjaiban, aztán elönt az ár megint. ... - Dzsinibazdmeg, gyere már! - körbenézek a folyosón, aztán átrobogok a hónom alatt szorítva a füzeteimet. A folyosó végén kimászunk az ablak szétfeszített rácsai között, és már az iskola háta mögötti, lomos udvaron vagyunk. Annie behúzza mögöttem az ablakot, aztán felül az egyik leharcolt asztalra. Mellédobom a füzeteimet, aztán előhúzok egy doboz cigit. - Kurvagyorsan megírom az angolt, aztán a tied vagyok. - Annie hüvelyk és mutatóujja közé fog egy szálat, rágyújt, miközben kitöltöm angolmondat-sormintával a spirálfüzetet. - Nna, ránézésre olyan, mintha nagyjából meglenne, nem? - eltartom magamtól, igen, végigragozott mondatoknak tűnik. Kell a francnak, hogy meghúzzanak angolból. A ragozást bármikor végigmondom neki, csak ne kelljen megint kiselőadást tartanom az üvegházhatásból. - Na, mondd. Felkuporodok az asztalra An

- Még mindig nem a szórakosztatóiparban dolgozom, bazmeg! - sokférfihangú rettenet nevet válaszul, a gerincemből tüskék állnak, ki, körülöttem pulzál egy gyomor vagy egyéb belső szerv, és az előbb égettem el egy kezet ( Asraf... álmomban is tűzzel védekezem ). Fel akarok ébredni! - Miért akarsz visszatérni a valóságba? - Szerinted?! - v elem nem játszhat mindenki, nem játszhatnak csak úgy démonok! Kurvaélet. Megpróbálok csavarni egyet a gondolataimon,és felébredni. Nem megy. - Valóságot akarsz? Megkapod! - önti el kakofónia megint az agyamat, aztán valami jéghideg a tarkómba mar, zsibongó fények és hangok, felrobban a gyomor körülöttem, és... képek. ... Kicsi Sophie fára mászik a bátyja után, és utána egy órába kerül leszedni onnan, hatalmas bőgés, és kiabálás. Elszakítja Suzanne nyakláncát, a színes, műanyag gyöngyök szétgurulnak minden irányba. Táborozás. Az első saját bicikli. A tanítónéni dühös rám, mert a fiúkkal együtt pofákat vágok. Hátraültetett hozzájuk, hát én tehetek ró

Kedves Suzanne! Már egy hete hazaértünk. Az első éjszakát Mara még nálunk töltötte, másnap Aimée meglátogatott minket, aztán estére magunkra maradtunk a lakásban - beszélgettünk, kitárgyaltuk az eseményeket. Marának nem volt túl határozott és világos jövőképe, pár új dolgot megemlített a mágusokkal kapcsolatban, például  magyarázott valamit a kétféle Árkádia elméletről. Meg mondta, hogy rá máshogy, jóval egyértelműbben hat az átok. Szeráf a Sanglantéval kocsmázott, másnap meg elvitte Marát az apátságba, hogy ott legyen biztonságban. És estére meghívta hozzánk az Érinthetetleneket, és megbízott azzal a nehéz feladattal, hogy készítsek valami ehetőt. Magamat is megleptem vele, hogy sikerült a csirkás-gyümölcsös rizs, de vicces volt látni, hogy Ashraf milyen büszke volt rám. Elmondta az átkomat, meg beszámoltam a Haitis kalandjaimról, kábé háromszor kellett elmesélnem a népes társaságnak, ez is véglegesen rögzült már a fejemben, úgy érzem. Jó este volt, tetszett, hogy főztem, takarította