gillzia

A Magus tarot kártya tartalma Nem biztos, hogy lesz időm jobban összerakni , ahogy oldalra nézel, elkapod primogéned pillantását rózsaszín-piros hajzuhataga mögül. Kösz, Patrik, jegyzi meg Adrian a fejedben, már halványul, vagy visszavonult, nem tudod. Ezek mindig sokat beszélnek, használd ki! ujjaiddal finoman simogatni kezded a zsebedben bújó lapokat, Tedd hozzá, hogy ha ezeket a gondolatokat olvasod, akkor tudd, hogy Anja Hávarsdottir vagyok, és... Miért kell tudniuk ezt a nevemet? Bár humorérzék lett volna abban a könyvben összeszorul a gyomrod, és újra a kártyára koncentrálsz, a Mágus jó lesz, itt van előtted, nem? --… ezek nálatok is mindig ennyit beszélnek? — vigyorog rád a még makulátlan atlétatrikós srác, akinek arcát árnyékok kerülgetik. Fölétek örvénylő vízen úszó olajfoltként csavarodik az ég, hatalmas kastély karcolja a felhőket, falában embernek látszó testek, a vár oldalában többedmagaddal állsz. Egyszerre sokan lettetek, még rémlik a magányos ösvény, az

(jólvan, disclaimer: csak akkor olvasd el, ha tudod kezelni és elfelejteni a meta-információkat. én szóltam.) Zárt hely, a csempészeim által birtokolt, használaton kívüli raktár egy helyisége. Ablak nincsen, kívül az embereim figyelnek, hozhatod a sajátjaidat is, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá. Mivel a Maszkabált ez a jelenség már sérti, ezért fokozott figyelemre van szükség. A szoba nem nagy, különböző erősségű fényforrásokat szereltettem be, gyertyától kezdve fényszóróig. Több gyertyát is látsz, talán már ismerősek - mind fekete festékkel van lekenve, vagy fekete viaszból, némelyik gyertyatartóban, némelyik már félig ráolvadva a tartójára. Ilyeneket használtam régebben is, amikor tanítottalak, és láttad már őket egy szertartásomon is még Skóciában, amit a nyájamnak tartottam. — Lehet, hogy néhol furcsa lesz, amit mondok, vagy ahogy mutatom a képességet — nem tudom máshogy, csak ahogy nekem tanította a mesterem — jegyzem meg, ahogy lassan felemelek egyet közülük, és a k