gillzia

1 977.10.10. – 1999.11.21. New Orleansban született, értelmiségi családban. Kiskorától fogva az a tipikus mindent tudni akaró ember-szerű izé, akiről már akkor látható volt, h geek lesz, nem ember. Már óvodában megtanult olvasni, szeretett számolni és képregényeket rajzolni. Általános iskolában már, gimiben meg pláne. Gibson, cracker és hacker, floppyn terjesztett kalózprogramok, tizenévesen már ismerték egy-két társaságban. Élete tula jdonképpen mindig a számítástechnika körül forgott, soha nem törekedett arra, h beilleszkedjen a “normális” társadalomba. Mire egyetemre került, addigra már volt egy-két dolog mögötte, ami már nem csak súrolta az illegalitást - de mindent névtelenül, internetes alteregón keresztül intézett. Aztán '99-ben a Tremere klán magához ölelte, kifejezetten a képességei miatt. Aki kiszemelte Gyermekének, az nem kapott engedélyt (tisztán politikai okokból), ezért egy éppen arra járó, "vendéget" kértek meg arra tisztelettel, h tegye ezt meg a kl

Utat érzek a talpam alatt. Vért és energiát ígér. Szikráról szikrára lendülést. A többi mind sötét. R. valami ghoulkerítő hadműveletbe kezdett, hogy pénzt tudjunk szívni valakiből. Lövésem nincs, jó e az ötlet, lehetne e jobban tenni bármit is - a lelkiismeretre meg ez ügyben nem éri meg hallgatni. Azt hiszem. Be kell látnom, szemét vámpírok vagyunk. Élősködünk, nem csak a véren, de a hatalmon, a pénzen, az érzelmeken... Én se vagyok több. Akkor legalább teljesítsem be a sorsomat. Tegnap éjjel barangoltam egyet puccos környékünkön - először egy vöröhajú, vérző srác szaladt belém, gyorshívást kért a mobilomról, aztán tovarohant, majd egy limuzinból szólt ki egy másik vörös csaj, h az öccsét keresi. Megfenyegetett, aztán tovagurult. Mozgalmas éjszaka. Másnap, a kiskocsmás mgbeszélésünk közben nyúzott rókatetemről olvastunk. Szikla szerint nem kéne beleártsunk magunkat, mert vannak furaágok még Párizsban. A telefonszám amúgy a Vörös Inda száma volt, az meg nemrég nyílt, szal gondoltam, me

Nem tudom, miben reménykedtem. Valahogy sejtettem, h bajba került a Második csapat, amikor mindannyian a KormosSzellem házában gyűltek össze. Csak akkor indultam el, amikor hirtelen szétszéledtek, de a Búvár ott maradt. És nem mozdult. Most, h véren élek, már nem tartom annyira fontosnak kísérgetni őket. Egyszerűen elfelejtettem, mi hajtott, miért akartam, hogy találkozzanak, miért akartam nekik segíteni. Ezért ne figyeltem - pedig... ha sietek, talán megmentem a lányt. A halál beállta előtt tudtam volna segíteni - utána csak egy érdekes kísérlet lett volna. Egyedül vagyok.

No, lépjünk. Tettek mezejére, akárhová, csak el ebből a kibaszott rokokó szobából. még jó, hogy anyám őméltóságosságának az a heppje támadt, h nekem jobb lenne máshol, másokkal. Összehozott egy spanyol halottal (Fernando atya vagy miafasz), hogy majd ő intézze ezt a kotéria-mizériát - aki meg bemutatott Rafaelnek. Rafaellel előtte egy éjjel futottam össze Jaquelin koncertjén. Szikla majdnem leképezte 2D-ben a fickót valami régi nézeteltérés miatt, de inkább otthagyott minket beszélgetni. Fura hulla. Dzsigolónak néz ki az öltözködése alapján, aztán meg a Lándzsásoknak dolgozik. Ehh, Fernandó atya fétisklubja után már semmin nem lepődök meg... Mindenesetre elfilozofáltunk ihatatlan borunk/vodkánk mellett. Úgy tűnik, Mielőtt Lanceás lett volna, a Mozgalomba tartozott. No, a kotériába valszeg J. meg R. fognak velem együtt tartozni - és így nem sok időt jósolok magunknak, töketlen egy banda. Belőlem soha nem lesz intrikus, még jó, hogy nem nézek mindent szögnek, J. szenved a halandó haverja

(ezt küldd el nekem mélben kitülétve :) ) játékos neve: 1. Mennyire ismered a játékot? - egyáltalán nem - hallottam róla, és/vagy meg tudom tanulni valamennyire - játszottam már olyat 2. Karakterötlet: Seeming+Court: Koncepció: kérés, kérdés, egyéb: