gillzia

Nah, megint egy nap, beesett egy vizihulla a nappaliba, feldaraboltunk egy tintaizét, Eliszkának megmutattam a Másik oldalt. Asszem. Kezdek hozzászokni? Nemtom, leszarom. De most komolyan. Kiderül az albérletről, hogy egy kapu nyílik oda... érted bmeg, a nappaliba, és még át is jön rajta valami szerencsétlen. Akinek sikerült nettó öt perc alatt felbasznia az agyamat. Okéoké, értemén, sokk megminden, de az mindig idegesít, ha valaki nem kér segítséget, még akkor sem, ha valóban szüksége lenne rá. Hogy még ő tesz nekem szívességet azzal, hogy segíthetek neki. Gváhh. Hálistennek, úgy tűnik, lepereg a hulláról minden, és nem vág be évezredes sértődést, ergo még a végén ki is jövünk majd valahogyan. Meg lehet, h csak én vagyok túlérzékeny (mittomén, nemsokára megjön... ööö... nekünk van egyáltalán menstruációnk még? Nah, majd kiderül.) Azonnal megpattantunk szállodába, bár előtte Árnyék lekötelezte magát Elizának, mert kijött szakérteni a kapuhoz. Ezt igazán megspórolhattuk volna. Miafaszna

jesszus. utálom, ezt nagyon utálom. de legalább egy darabig van pénzünk, élvezzük, amíg lehet. az eltelt időt nem vehetik el tőlünk - legalábbis roppantmód remélem. (De elvehetik bazdmeg, mér ne vehetnék, totálbiztos vagyok benne, h van az a csiribú vagy az a lobotómia, ami elveheti.) szal akkor szarban vagyok. vagy nemtom. Eliszka, úgy tűnik, találkozott Másolattal, és a wiccaokkultista barátosnéja meg rákkattant a témára, és engem hisznek a csúnyagonosz izének. Amit persze kikérek magamnak, mer' se csúnya, se gonosz. Az izé, az stimmelhet. És erről persze annak a kib őszudvarnak kell hamarabb tudnia, és szórakoznia, meg kíváncsian várakoznia, h hogyan mászok ki a vödörből. Tudjátok mit? Baromira nem érdekel. Vagy megoldom, vagy nem, de le sza rom, h milyen következtetéseket vonnak le. A barátokat meg azért tartja az ember, h ne legyen szükség ellenségekre... jólvan, tudomén, h jószándék, és vannak emberek, akiket leszoktat a ráijesztés a kutakodástól, de ... ők csak bizonyítékot

Gyors váltások. Valahogy még nem érzem a helyemet - tudom, ez nem hiba, és nem is váratlan, vagy meglepő vagy akármi, elvégre... elvégre a világ nem az, aminek ismertem. Aminek tanították, pontosabban - mert az ismereteim azért ez irányba tereltek eleve. Én az vagyok, aki megpróbálta mégegyszer, mégjobban az őrületet. Láttunk underground rádióst és ... alakot - Tél Udvar, naná, h underground. Illik hozzá. És érdekes. És arc. És valahol emberi. Aztán halálra paráztatott a Csendes , és meglepődtem, és... élveztem. Ez jó. Ez ijesztő, de jó. Jó szembenézni a dolgokkal. Utólag. És baromi perverz. Saját rémületeinkben kotorászni, gváhh... és mégis. Kíváncsi vagyok. Nagyon. A Szépség és a Szörnyeteg a várnál... és kib nehéz elviselni egymást de muszáj, de kell... mert megváltoztak a játék feltételei. meg kell tanulnunk együttműködni, még akkor is, ha nehéz, mert csak mi éltük át ugyanazt, csak mi ismerjük a várat és a paneleket és az Úrnőt.

... minket vár a viláááág... khm. Szóval baromi másnap. Egy nap múlva, vééégre. A darkbuli úgy folytatódott, hogy sikeres bemutatkozásunk után elmentünk kávézni a gyönyörűszépséges ikrekkel, esküt tettünk, hogy igazat szólunk vala, vagy csúfuljon el orcánk egy napig vagy vmi hasonló, aztán megtudtuk, hogy vannak így mások is, akiket elvittek Azok , és visszajöttek. És így már jobb, akárhogy nézem. Túl sok mindent nem értek és tudok még, de kezd kirajzolódni valami kép. Némi szívfájdalommal ugyan, de úgy döntöttem, nem élek az Ikrek felajánlásával, hogy aludjak náluk (mint a többiek), mert nekem még tartanom kellett a kapcsolatot Eliszkával, ha már azt hazudtam, hogy ugyanaz vagyok, aki itt volt három éven keresztül, csak épp megszállt valami, és semmire nem emlékszem (hazudok össze-vissza, ha legalább konzekvens lennék, anyám). Szal visszamentem a gótok közé, megpróbáltam jól érezni magam, de mire lett volna valami... bár, őszintén szólva a srác nem ragadt meg az emlékezetemben, csak a