gillzia

Azt hiszem, már nem hányok azonnal hús látványára, bár nem kockáztatrnám meg a rosszullétet. Furcsa. Iszonyat jól esik Avrilék törődése. Az, hogy úgy általában vigyázunk egymásra. Szeretnék elég erős és ügyes lenni ahhoz, hogy én is tudjak segíteni a közösségnek. Valahogyan meg szeretném hálálni, és még nem tudom, hogyan. Majd rájövök, remélem. Volt pár pillanat amíg azt fontolgattam, hogy segítek Kikinek. Feküdtem a földön, örültem, hogy nem nagyon vágtak szét az üvegek. Aztán láttam, ahogy a Bioterminátor belenyúl Kiki szemébe, és rájöttem, hogy még sértetlenül is esélytelen lennék. Hívtam Szeráfot, miközben a szörny vallatta Kikit. Megpróbáltam elbújni a zuhanyzóban. Aztán megölte és szétszedte Kikit, és utánam jött, és kereste a "kicsi kincsét". Nem tudom, hogyan, de sikerült úgy átmásznom a ét fülke között, hogy nem vette észre. Kilopóztam. Szeráf megjelent, szétlőtte a Bioterminátort, aztán felterelt a lépcsőn, ki az épületből, benyomott egy BMWbe Anan mögé, és elvitt

Kedves Suzanne! Remélem, mostanában nem jössz Orleansba. A Másolatom - tudod, az a kurva, aki megölte nagybátyánkat és unokanővérünket - megszökött Párizsból a szigorított fegyházból. Ha valaki feltűnik Orleansban, aki nem én vagyok, és így néz ki, arra kérdezés nélkül lőni fognak, azt hiszem. .... Mintha ennek bármi értelme lenne, levelet írnom neked. Jelen helyzetben nem szeretném, hogy találkozzunk, hogy a közelben legyél. Veszélybe sodorlak. A hírt csütörtökön tudtam meg, amikor előbb felhívott Gaspar a klubból, hogy ne menjek, mert a Nagyfőnökkel van találkozó. Aztán a Virágszagú ŐFerrelége is, utalni próbált arra, hogy úgy általában nem vagyok szalonképes, de szíveskedjek most az lenni, mert majd ő megmondja, hogy én indulok. Jólvan, azt hittem elsőre, hogy pókerezni megyek. Aztán Sandman szólt, h ő nem így tudja, aztán utánaérdeklődött cseten (na, több esze van, mint nekem) és a tavaszhálózatról megtudtuk a híreket. Mondjuk JJ volt olyan kedves, és megpróbálta finoman el

Kedves Suzanne! Valahogy el kell kezdeni ezt a naplót. Elgondolkodtam, kinek címezzem, a naplókat szokták. Az elmúlt két hétben tudtam emg, hogy van egy ikertestvérem, ma délután mondta el egy Ufó, hogy tengerkutató biológus vagy valami ilyesmi vagy. Neked írom, hátha egyszer találkozunk, hátha egyszer elolvashatod ezt. Ugyan a Sárkány mondta, hogy nem áruljuk el magunkat az emberekenek - de ez esetben kivételt teszek. Vagy nem, persze, ahogy a sors hozza. Elég sok esélyem van rá, hogy meghaljak, hamarabb, mint, hogy találkozzunk. Ebben az esetben szeretném, ha ezt elolvasnád. Miért? Mert. Csak. Ilyet szoktak emberek, a naplós horror külön izgalmas. Két hete tértem vissza Orleansba a Csigaházból. Választottam udvart, azt hiszem, azért, hogy azt tehessem amit szeretnék. Élni szeretnék elsősorban. Rengeteg dolgot kapok a többiektől, mégis olyan üresnek érzem időnként magamat. Rájöttem, hogy amit az elrablásom előtt csináltam, amit szerettem volna, az olyan... semmilyen. Nem akartam s

Az azért elég kemény, hogy 10 érmefeldobásból öt írás, öt fej. Ne kérdezzétek, miért nem páratlanat dobtam. Csak. Útmutatást kértem, nem választ. Egy fél hetet végigkínlódtam és agyaltam azon, hogy mégis, Borostyán vagy Smarad. A hétfő baszott sűrű volt, tulajdonképpen már a vasárnap is - Vascsaj végleg összeveszett a pasijával, Annant dobta a nője, nekem meg újra kellett kezdenem a birodalomépítést, mert a hülye a rómaiak legyalultak a tankjaikkal, amikor épp felfedeztem a lőport. Sid Meier for president! Naszóval, hétfőn tervbe vettük az Apát meglátogatását. De előtte azért kómában feküdtem három órát. Emlékeztem Csigaházra. Amikor megtaláltam a tüskés ösvényt az egyik sikátorban, aznap látaam a tükörben a fürdőszobát, ahonnan kiájultam. És volt ott más is. Aztán láttam egy Kék hölgyet és Zöld lovagokat, és egy Párbajt. Emlékszem a folyamatos rettegésre, az egyensúlyozásra a létezésért. Futottam falon, futottam vízen és nem hagytam nyomot. Zárt ajtókon léptem át. És hínáros alga m

Hát jól van, tisztul ez. Új élet lehetősége, mi? Új élet, nohiszen. Hagyjuk ezt az új szót. Egyértelmű. Élni kell. Túlélni kell. A hogyan érdekel. Meg a miért. (Csak.) Tudom, hogy változni fogok, és azt is tudom, hogy nem egy héten belül, hanem hónapok, évek fognak eltelni, amíg rájövök, hogy miért. Addig a hogyan marad. Ezért szívás ez az udvarválasztás - csak annnyi aggaszt, hogy mi van, ha két év múlva "kiélem" magam, és elkezd érdekelni a világ, elkezd érdekelni a tudás meg ilyesmi, és már nem lesz elég cél az, hogy jól érezzem magam. Lesz.e még lehetőségem a másik udvarnál érdeklődni, vagy saját utakat kell-e keresnem? Wazz, figyeled, hosszú távon gondolkodom. Meg kell kérdeznem, mennyire érdemes. Ijesszetek rám! Az a picsa megölte a nevelőapámat és a nővéremet, mégsem ijedtem meg. Tudni akarom, mitől kell félni. 12 év folyamatos feszültségben? Amikor bármi megtörténhet, és az egyetlen megoldás csak annyi volt, hogy próbálkozni, de megpróbálni elfelejteni a tétjét?

Paul... Paul Morveaux. Az első név. Egy sárga ajtó. Meg egy McDonalds, ahol papírkoronákban marhultunk. Elmosódott zenék az évtized elejéről. Szőke srác, képzőre (vagy iparra?) akart menni. Azt hiszem, szerelmes voltam bele. Amiée, a Zöld Szívkirálynő kiderítette, hogy jelenleg Bordeauxban van elmegyógyintézetben. Miért fáj? Nem is emlékszem rá. Vagy mégis? Ijesztőek az uralkodók - ha marginálisan is, de emlékeztetnek Rájuk a Csigaházból. A kiszámíthatatlan, értelmetlen dolgok, mi? Egy sárkány, aki már sokat segített nekem, mielőtt találkoztunk volna - miért segít? Mit vár cserébe? Mit tehet ellenem? A részeg Mefisztó. Aki szerencsésen megbontotta a formaságokat. A fém-lady meg a minipápa. Emlékeztetnem kellett folyamatosan magamat, hogy emberek. Voltak. Emberiek. Emberi érzelmekkel bírnak. Beszéltek hozzám sokan. Az alakváltó lány, Avril a pult mögül. Fáradt volt és elkeseredett. Szüksége volt valakire, akihez beszélhet. A Homoksrác. Milyen lehet megcsókolni a homokot? Ha vannak

Csigház. Gyűlölöm a csigavonalakat, elnyomnak, spirálba tekernek. Nem emlékszem a pofonra, ami talán nem is volt, nem emlékszem a dühre, lépni kellett mások fejére, és egyedül voltam. És nem volt logika, csak tenni lehetett, csak hinni abban, hogy a cselekvés segít, nem a kivárás. Az jutattot ki a tüskék közé, a folyóba, a homokba. Esőbe érkeztem, derékig érő hajjal. A tábortűznél ketten voltak - egy vagány, elmosódott pasi, meg egy csápos. Egészen úgy nézett ki, mintha ő is a csigaházból jött volna. Furcsa, de ez megerősítette a valóságot körülöttem. Nem egyedül voltam elveszve az álmaimban.Csodálatos. Valóban úgy nézett ki. A másik később elmesélte, hogy belezuhant a móló mellé részegen és úgy rabolták el. J-T és Annan. Én meg meztelen voltam, és csak a fekete hajam takart addi, amíg ruhát nem adtak. Mert vártak rám. Egy 12 éves kislány hörgött a telefonba. Hogy ekkor és ekkor megnyílnak a kapuk, megnyílik ez a római kapu a homokpad alatt. A hídon. Örülök, hogy átjöttem. Örülök, h