gillzia

Bent valami csattant és reppült, Ilona leszólt, h gáz van, aztán kinylít az ajtó. Belépett, eloltotta a lángoló gézdarabot, miközben Zebulon úr nagyon finoman hárította a két delikvens ütéseit - nehogy idő előtt elporladjanak. A rendelés karózott vámpírokra szólt, nem két zacskó hamura. Trimmer úr benyomult a szobába, a földre parancsolta az egyiket, és megpróbálta megkarózni. Sikertelenül. Ilona udvariasan megvárta, hogy előreengedjék, utána szépen átszúrta a fakarókat mindkét delikvens szívén. Még leráztak egy érdeklődőt, átmosott aggyal, aztán a Nosferatu elcipelte a hullákat a teherautóba, hívták Viktort, a takarítót, majd távozott a társaság Dunaújvárosból. A hiányos kotériát nem lehet pótolni kétbalkezes Ventruekkal.

- Akkor majd improvizálunk! - és ezzel Trimmer úr lezártnak tekintette a kérdést. Igazából már onnantól kezdve annak tekintette, hogy Zebulon kijelentette, nem érzi szükségét az erőfitgtatásnak, és Trimmer úrra hagyja a kis csapat vezetői szerepét. Ilona felsóhajtott. A terv végre összeállt, és már majdnem minden részlet tiszta volt. Neki csak annyit kell tennie, hogy megkeresi a delikvenseket, és jelzi, ha elindulnak. Aztán leelőzi őket, csatlakozik a lakás előtt várakozó másik háromhoz, Fátyolba burkolja az idősebbik gangrelt, és amikor a ventrue a lakás előtt elkapja az egyik delikvens tekintetét, hátulról megkarózzák őket, kihasználva azt a pillanatot, amíg még nem támadnak. A bármi balul üt ki kérdésre csak az improvizáció válasz született. Nyomasztó. Jóformán ismeretlen vértestvérekkel együtt megy kommandózni - nem mintha attól tartott volna, hogy bárki meglátja, de... Ilona őszintén remélte, a társai értenek a feladatukhoz tisztségüknek megfelően. Ha korábban tájékoztatják, t

Abban a pillanatban, amikor körbenéztem a bejelentésemet követően, belémhasított egy megérzés - Kephamos itt van! Mintha a helyére kattant volna egy puzzle darab, Hadrian rám nézett, én meg legszívesebben sikoltozva elrohantam volna. Nem tudom, miből jöttem rá. Csak az tartott viszonylag összeszedetten, hogy Réka meghalhat. A többivel foglalkozuunk utána. Miért nem jött nyíltan? Miért nem jelezte felém, h érkezik?! Ha a vendégeim előtt szeretett volna kellemetlen helyzetbe hozni, akkor kitűnően sikerült neki. Gratulálok. Nem tudom, milyen mélyen volt benne az egészben, hogy pontosan mit is tett, de ... bármit kinézek belőle. Akár még azt is, hogy ő bujtotta fel Krishát, vagy a kis Lasombrát a mérgezésre. Hiszen én is tehettem volna... Nem tudom, mik a szándékai. Az éj folyamán tisztázódott bennem, hogy nekem mire lenne szükségem, miután a szétdúlt kabinban töprengtem egy kicsit. A Gyermekemre, hogy az ő felügyelete és tanítása lekösse a figyelmemet. Mert azt a bizalmat, azt a szeretet

Az első (ámbár kicsiny) kellemetlenség akkor ért, amikor megjelent Hadrian. Talán afelett érzett csalódottságomban, hogy nem Kephamos jött, még kevésbé találtam szimpatikusnak, s így igen sok időmbe telt, mire elszántam magam arra, h váltok vele pár szót - addigra viszont már egyéb problémáim támadtak. Viszonylag gyorsan kialakult társalgás a különböző vértestvérek között, öröm volt nézni, ahogy kóstolgatták egymást. Krisha, úgy tűnik, komolyan sérelmezett valamit, mert az első öt mondatából három volt több-kevesebb sikerrel elindított sértés. Még jó, hogy nem igazán tudom a szívemre venni, ha a klánomra ejtenek el pár közhelyes utalást - a nagy részével egyet értek. A rossz tapasztalatok, ugyebár. Réka figyelt, és dicséretére legyen mondva, nem esett le az összesnek, h ő halandó. Tapasztalatot akartam adni neki arról, hogy mit jelent vámpírnak lenni. Túl jól sikerült. Ha jobban figyelek, talán tehetek valamit érte időben. De csak azt láttam, h rosszul lett a bortól - és sokkal jobban

ohh, újabb vérszopó szenvelgései. X-en keresztük Verától, fogadjátok.... szeretettel. :sick: Talán egy nappal távlatából tisztábbak az események. Talán nyugodtabb vagyok, rögtön az ébredés után. Réka már felébredt, de egyelőre nem szól, csak ül, és gondolkodik. Azt hiszem, aludna tovább, de nem bír.Ha ezt megírtam, megpróbálok beszélni vele. Tudom, hogy szüksége van rá. Nem így terveztem. Péntek este még minden fogaskerék jól illeszkedett a másikba - egy kivételével. De, bármennyire is titkolni igyekeztem magam előtt, reménykedtem benne, hogy Kephamos mégsem Garrick-et küldi maga helyett, és így tökéletesen célt érek. Bár, arra is volt tervem, ha nem jelenik meg, hiszen akkor én lépek Atyám nevében, maximum többet kell kavarnom a szálakat ahhoz, h elégedett legyen. Eljött a régi kotéria: Antonio, akinek oda szándékoztam adni Kephamos levelét, amiben megzsarolja, hogy aztán felajánljam a segítségem; Krisha, mert nem bírtam kihagyni a meghívását, hamár újra felbukkant Magyarországon. Ké

életre hívott a zene, bár nem vagyok több kósza ködnél. életre hívott egy vágy ami több a ködnél, ha egyáltalán össze lehet hasonlítani a fogalmat a tárggyal. életre kelt már megin egy, sötétből mélyből fájdalomból, kitaszítottságból és torzságból - minden, ami csak Szörnyeteggé tehet egy néhai halandót. Végy hozzá két pohár irigységet és bosszúvágyat, egy zacskónyi rettegést, örök ürességet, és helyben vagy. Garrett pedig kóvályog avárosban, knyvtárban, és már hátba tudja szúrni a figyelmetlen őröket. Könnyű neki, erre tervezték.

a sok idő szétszed. apró darabokra. már nagyon régen halványodom, néha még felbukkanok emlékként, talán itt megmaradhatok, mint szemlélő vagy történetmesélő - röhejes. Soha nem beszéltem szavakkal, mindig a zajok voltak fontosabbak. Mi történt? Colette alszik, én alszom, mindenki alszik. Raym ébredt. Még nem ismerem. Csak egy kib gyilkos, ha minden igaz. És elhiszi, hogy egy isten gyermeke, és hogy ezért több, mint az emberek. A legrosszabb az az, hogy már nem akarok semmit, alig van véleményem. Ez a halál? Félek.

ez a harmadik hetem Párizsban? Azt hiszem. Ezalatt volt egy... "egyéjszakás kapcsolatom", meg vámpír lettem. Ja, hogy fordítva. Az biztos, hogy nem lennék Simon "barátnője" többet, még akkor sem, ha még élnék. Annyirafura, hogy valaki barátként elviselhetőbb legyen, mint másképp, én ezt nem értem. Vagyis kezdem megszokni. Eddig azt hittem, h a szerelemtől meg ilyenektől csak mélyebb lesz az ismeretség - most már tudom, milyen, amikor valakitől csak "azt", csak a vérét akarod. Blöeee. Amúgy szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen könnyen vették a dolgot. Meg... no igen. Talán nem fogtam fel, mi történt velem. Fura ez az egész. A Hercg meg... á, nincs szavam rá. A legszebb ember, akit valaha láttam. És még hzzám is szólt, és megjegyzett valamit a pirulásomról (hogy a francba nem tudom még szabályozni, hihetetlen, vámpír vagyok, vagy mi...), és hogy felléphetek majd a bálon!!! Nagyn várom már.

Később mondta, én is sejtettem, azért lehettem Gyermekévé, mert a Cég nem tartotta valószínűnek, hogy túlélnénk a háborút. Ha meg megmaradunk, annál jobb. Azt hiszem, ezek voltak a legboldogabb éveim, míg ghoul voltam. Volt valaki, akiben maradéktalanul megbíztam, aki szeretett, akire felnézhettem. Mivel igazi apámat nem ismertem túl sokáig, Mesterem vett át ezt a szerepet. Nem érdekelt a politika, a sűrűssödő események, csak annyira, amennyire közvetlenül érintette életünket. A háború kitörésekor aztán a a káiniták lassan elrejtőztek, biztonságos helyre vonultak, csak az olyan "megszállott kutatók" maradtak láthatóak, mint mi. Hm, talán itt az ideje, hogy meséljek dióhéjban Atyámról. Magyar középnemesei családban született, második, vagy harmadik fiúgyermekként, a 18. század végén. Papnak szerették volna, hogy mégsem az lett, arról valószínűnek tartom, hogy korán felébredt érdeklődése a múlt iránt tehetett. Gimnázium, neves egyetem, doktorátus. Mesélt éleviteléről is, ami

átadnám a szót a tremere-nek. lájvosoknak ellenjavallt olvasni, mert. Csak, ha utána elfelejtitek. "1910ben született, novemberben. Édesanyja gyermekágyi lázban meghalt 28 évesen, két lány és egy fiúgyermek után. Nővére akkor 10, bátyja 8 éves volt. Közben is születtek még testvérei, de ők nem érték meg az egy éves kort. Apjuk 1914ben bevonult a Háborúba, rokonokra bízta a gyerekeket. Ő apja vénlány nénjéhez került, aki csak egyiküket vállalta, hogy annak „tisztességes" nevelést biztosítson. Két testvére egy másik rokonhoz került, a kapcsolatot nem nagyon tartották. Nevelője neves házitanítóként sok tehetősebb családnál okította a fiatal lányokat a szükséges dolgokra, biztosította Sophie számára a szükséges anyagiakat, illetve a taníttatását is. Kislánykorától fogva magasabb körökbe szánta, arra tanította, tartson ki bizonyos életminőségi elvárások mellett még a háború nélkülözései közben is. Született az első világháború előtt, meghalt a második elején. Szürrealizmus, pszich

elmondjam, mi történt? szépen, csöndben. a sodródás is ugyanoda vezetett, mint a harc. csak kívánni tudom, hogy eki jobb legyen. De nem lesz. Csak elhitetheti magával. Soha nem lesz szerelmes. És elveszíti a családját, az életét. Tények. Sorsok. Itt, a barlangban legalább csak én geberálom a zajokat. Nem keresnek. Vigyáznak rám. Félnek a hangoktól, amiket nem hallok.

hiba a téridőben. sebaj, javítottuk. Colettenek annyi. És lúzer, és mondjam még, mi kell? Mint ablakostótnak a hanyattesés.

Párizs? Naná. Okkultista-nyomozós, szerintem? Vérkötött lesz a lelkem. Még akkor is, ha nem tud róla. Csak feltűnik neki, hogy a Mestere mennyire különbözik tőle - lelkileg is, biológiailag is. Szar, ha az ember lánya a trapézon él igazán, és az élete a cirkuszban létezik, amikor mobiltelefonvásárlásra akarja egy vámpír használni. Nélküled megy tovább a társulat, galambom?

persze meghalt az a két vérszívó, akitől kérdezni tudott volna. és az égvilágon semmit nem halad a nyomozásával. király. már csak az kell, hogy a kápolnát érje támadás :P és akkor a játékosa jöhet új karakterrel...

én a helyében már többször elhaláloztam volna végső dührohamban. mondjuk megpróbáltam volna letépni a fejét a feljebbvalómnak, amikor felszólított a helyszínelésre, egy hónap és összejárkálás után. neki több esze van. meg türelme is, persze. csak tudnám, megéri-e neki. bár, akkora apakomplexusa van, mint ide a szaturnusz, ergo míg él az atyja és csak módjával tartja külön csapatban őket a Cég, addig starshinehappiness. az más kérdés, hogy jóval hatékonyabban működnének együtt... és nem hinném, hogy olyan ambíciókkal rendelkezik bármelyikük, amivel a parás nagyöregek. ugye hihetetlen, amikor egy vámpír számára a hatalom nem cél, csak eszköz, pedig elmúlt már 10 éves? ja, és még a kammik közt maradt. hehh. tremere nem megy anarchnak, mert rövid életű lesz a földön. a fiatalabbja sem, a zseni is a Céget reformálná a túlélés érdekében. illúziókra szükség van.

kitavasz, rügyező madarak, csicsergő ágak, satöbbi. a szellemírtók találkoztak egy halott lakásán.

jellemző, már látom szájberlányt, ahogy megsimogatja a fejemet, h ez az X, így szeretünk. de azért jól esett. a belső szörny babusgatása. éééédes. merazjó. egymillió légy nem tévedhet? valóban a vegetáció, az ösztönös cselekvés a legélvezetesebb, nekem mondják? hehh. nem értem miért nem rohangál mindenki az utcákon megnőtt körmökkel, h egymást tépjék, meg őket tépjék- ha meghaltunk, akkor a legjobb. no ien, vannak elveszett degeneráltak, akiknek másfajta életképük van? a halotak legyenek már merevek és csontporok. ne rohangáljanak az interneten. X, ez neked is szól.