gillzia

Aztán hazajöttem. Másnap, bár esett fél méternyi hó,a zért kimentem az állomásra, és elcsíptem a déli vonatra az utolsó helyjegyet. A mi lett volna ha... kezdetű dolgokon meg faszság gondolkodni. Azért makacsul vissza-visszatért a gondolat, hogyha nem megyek ki, ha kiállok a sorból, ha odaadom a jegyet a mögöttem szentségelő utasnak, akkor talán hozok ajándékot Sinclairnek és a többieknek, meg több időt töltök a helyiekkel. Rossz érzés volt otthagyni Rouent. Az utazás maga eseménytelen volt, hazaérve előbb Aiméehez ugrottam be, ott értesültem az elmúlt két hét eseményeiről, aztán az új lakásba. Temetések, cégeladás, Aimée egyelőre nem érzi a lábát, lakáscserék követhetetlen fordulatai... Mi Lilian lakását kaptuk meg a lánc végén, Avril és Zurria, ill. Jean lakunk ott, Sandman két házzal arrébb lakik a nőjével.Mostanra már hozzászoktam, sőt, megszerettem a lakást, és a jelenlegi állapotot, de... mostmár aztán örülnék, ha nem változna semmi egy darabig. Sok volt ez így nekem. Jean m

Kedves Suzanne! Még mindig Rouenből írok. Ma nem sikerült elindulni - bár nem is terveztem annyira. Ha a hó lehetővé teszi, akkor holnap valamikor elindulok haza. A mai napom a maga szürreális módjá nagyszerű volt. Az a jó az utazásban, hogy folyamatosan újdonság az élet. Ma reggel például leesett a hó, hatalmas, sűrű pelyhekben, mire kiértem, már volt 15-20 centi mély. A friss hó nem alkalmas hógolyózásra, de azért összehoztam pár pontot a stoptáblán. A hotel nagyon szép és marasztaló. Kontinentális reggeli... mindenből volt valami kicsi a tálcán, igyekeztem nem a rosszullétig enni magamat. A tisztaság, és a hajmosás is egészen új élmény egy ilyen helyen a sátortábor zuhanyzója után. Aztán persze nem volt olyan jó visszavenni a nyirkos-saras ruhákat. Befűtöttek a kályhákba, a bőséges reggeli után több kedvem lett volna visszafeküdni, és olvasni, mint kimozdulni - szerencsére Sévere-hez eljutott a számom, úgyhogy felhívott a Fagyöngyből, rávettem, hogy mutasson be helyi "arcok

Szóval megérkeztem Rouenbe. Szédültem tettem egy kört a pályaudvaron, aztán felidéztem a Sévere által megadott elérhetőségeket. Kardvirág vagy Fagyöngy. A Fagyöngy az még nem is biztos, hogy nyitva van, a Kardvirágot próbáltam meg hívni. A csaj,a ki válaszolt, az stimmelt, utána meg Sévere helyett Sylvain vette fel. Kellemes hangja volt, egy pillanatig majdnem elárultam magam, aztán végül maradtam annál a tervnél, hogy Sévere-vel igyekszem először találkozni a helyi arcok közül. A srác simán Sévere egyik csajának nézett, én meg elég bágyadtan próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, aztán ezt fel is adtam hamarosan. Vicces volt, más-más párbeszédet folytattunk ugyanabban a jelenetben. Miután megadtam a számomat, hátha véletlenül Sévere arra jár, kerestem éttermet, ettem, sétálgattam a belvárosban... valahogy még az sem zavart, hogy egy méretes sporttáskát cipelek magammal, és a lábam is kezdett megfájdulni a végére. Aztán vacsora közben a Mekiben megkerestem a Fagyöngyöt egy helyi újsá

Ollé. Ott hagytam a múltkor abba, hogy Tara lakásán ültünk vagy öten, reggeliztünk, és vártunk. Aztán egyszercsak JT és Tara is vad telefonálásba kezdtek. Megérkezett Annan és Xander, JT a kezembe nyomott egy géppisztolyt, miközben elkezdték kipakolni a lakást. WTF?! Már a kocsiban ültünk, amikor Sandman meg merte kérdezni, h mégis mi a fene történik. Életbe lépett a nemtommilyen terv, aminek eredményeként kiköltözött a Kristályudvar kivételével mindenki a tópartra, sátrakba, fegyverekkel, ilyesmi. Tiszta cserkésztábor. Oké, a fegyvereket leszámítva, azért én sem nézhettem ki egyszerűen oldalamon a revolverrel, meg Milicentnek is jól állt a hátán a puska. Egy nap alatt már a fő dolgok készen álltak, a sátrak ágyakkal, kulacsok, kaptunk plusz pulcsit is, mg központi kajaosztás, illetve Briand is egész nap szerelte a kábeleit. Másnap járőrözni kellett, Renéevel osztódtunk be egy párba, sétáltunk egy hatalmasat, meg beszélgettünk. Mi volt még? Este megérkezett Sinclair, nem volt jobb á

Suzanne, nem is tudom, hol kezdjem a folytatást. Kezdek hozzászokni a másodrendű kérdések előreemeléséhez. Mert az igazi kérdések mindig olyan nehezek, és az segít hozzájuk, ami kevésbé, de érdekel. Mondjuk egy hete kezdem. Elmentem Renéehez berúgni, vagy kihisztizni-panaszkodni magamat, akármi. Avril berágott rám amiatt mert nem szóltam neki, h kilépek a Fagyöngyből, Sandmannek sikerült engem is megbántania, Hervé meg ugye majdnem meghalt a saját, de velem összefüggő hülyesége miatt. Vagy ezt már meséltem? Aztán a hétvégén valamennyire kibékültünk Avrillal, aki megvette Zumie kocsiját, aztán visszavittük Lilian kocsiját JJhez. Ezek olyan hétköznapi események voltak. De tényleg. Azt nem tudom eldönteni, jó volt-e igazából, vagy sem, de... nem, erre még nem tudok választ adni. Igénylem az eseményeket, függő vagyok a veszélytől, de közben meg szenvedek is tőle. Nem modnom, voltak boldog pillanataim, de azok... nem tartottak sokáig. Guido-val boldog voltam, mind...három alkalommal.