A Keselyűk napja
Kedves Suzanne, őszintén remélem, hogy jól vagy és semmi bajod. Sokat gondolok rád, megpróbálom elképzelni, milyen lehet dolgozni tengerbiológusként, valahol messze, kint vagy egy hajón, mikroszkópon nézed a vizet, vagy a halakat meg az állatokat, és az egész érdekes és inspiráló, és nem egy kibaszott rémálom, és nem félsz attól, hogy véletlenül rossz utcába fordulsz be, és örökre eltévedsz, vagy álmodban elkap az egyik úrnő és felébredsz és pikkelyes a karod. És nem kapsz ajándékba összevert kedvesedről fényképet, aminek örülnöd kellene, mert legalább életjel. Nagyon közel jutottem a panaszkodáshoz azzal, hogy megnyitottam world file-t, de legalább már nincs kedvem üvölteni, mint amikor Milicent lebaszott. Igen, basszemeg, igaza van. Nem merek szólni nekik arról, ha hírt kapok, ha tervezek valamit, mert nem tudom, mikor fogják úgy gondolni, hogy szólni kell erről valakinek, mondjuk a Főnöknek , hogy leállítson, vagy oldja meg ő, vagy akármi. Mióta velük vagyok szövetségben, össze