Vörös inda

Utat érzek a talpam alatt. Vért és energiát ígér. Szikráról szikrára lendülést.
A többi mind sötét. R. valami ghoulkerítő hadműveletbe kezdett, hogy pénzt tudjunk szívni valakiből. Lövésem nincs, jó e az ötlet, lehetne e jobban tenni bármit is - a lelkiismeretre meg ez ügyben nem éri meg hallgatni. Azt hiszem. Be kell látnom, szemét vámpírok vagyunk. Élősködünk, nem csak a véren, de a hatalmon, a pénzen, az érzelmeken...
Én se vagyok több. Akkor legalább teljesítsem be a sorsomat.

Tegnap éjjel barangoltam egyet puccos környékünkön - először egy vöröhajú, vérző srác szaladt belém, gyorshívást kért a mobilomról, aztán tovarohant, majd egy limuzinból szólt ki egy másik vörös csaj, h az öccsét keresi. Megfenyegetett, aztán tovagurult. Mozgalmas éjszaka.
Másnap, a kiskocsmás mgbeszélésünk közben nyúzott rókatetemről olvastunk. Szikla szerint nem kéne beleártsunk magunkat, mert vannak furaágok még Párizsban. A telefonszám amúgy a Vörös Inda száma volt, az meg nemrég nyílt, szal gondoltam, meglátogatom, magammal vittem J.-t is.

Kellemes hely, elviselhető zenével, lüktető, élő emberekkel. Időtlen idők óta először voltam ilyen jellegű szórakozóhelyen - nem akartam elszakadni. J. ismerkedett az egyik pultossal, ehe, állítólag csokoládéízű. Persze, a vöröst nem találtuk - de állítóla lehet, h meg is halt. Valami nem stimmel ezzel a hellyel.
A hab a tortán, h összefutottam Metróssal is, de szerencsére nem kérdezősködött soka, sőt, ötletem lett rá, miképp tudnék közelébe kerülni régi életem bizonyos szeleteinek. Elvégre csak a "Család" elől kell eltűnnöm...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel