A Keselyűk napja
Kedves Suzanne,
őszintén remélem, hogy jól vagy és semmi bajod. Sokat gondolok rád, megpróbálom elképzelni, milyen lehet dolgozni tengerbiológusként, valahol messze, kint vagy egy hajón, mikroszkópon nézed a vizet, vagy a halakat meg az állatokat, és az egész érdekes és inspiráló, és nem egy kibaszott rémálom, és nem félsz attól, hogy véletlenül rossz utcába fordulsz be, és örökre eltévedsz, vagy álmodban elkap az egyik úrnő és felébredsz és pikkelyes a karod. És nem kapsz ajándékba összevert kedvesedről fényképet, aminek örülnöd kellene, mert legalább életjel.
Nagyon közel jutottem a panaszkodáshoz azzal, hogy megnyitottam world file-t, de legalább már nincs kedvem üvölteni, mint amikor Milicent lebaszott. Igen, basszemeg, igaza van. Nem merek szólni nekik arról, ha hírt kapok, ha tervezek valamit, mert nem tudom, mikor fogják úgy gondolni, hogy szólni kell erről valakinek, mondjuk a Főnöknek, hogy leállítson, vagy oldja meg ő, vagy akármi. Mióta velük vagyok szövetségben, összesen egyszer fordult elő, hogy leléptem Orleansból valami veszélyeset művelni, arról meg, nos, nem igazán én tehetek. Persze jelezhettem volna indulás után nekik, hogy ne aggódjanak, Szeráffal vagyok. És utána telefon kikapcs. Ez akkor nem jutott eszembe, tekintve, hogy már jó ideje nem volt ilyenre precedens.
De most? Igen, szeretnék valamit csinálni, valami Janie-s ostobaságot, ha azzal elérem, hogy Asraf kiszabaduljon és hazajöjjön. De, a kurva életbe már, ha nem tudom, hogy mit akarok, akkor miről szóljak? Mit jelentsek? Mit várnának? Fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek, egyszerűen nem látom át, hogy mit tehetnék, csak kibaszottul tudom, hgy cselekednem kellene, nem várni.
Kapálózni kezdek, hátha beleakadok bármibe, ami használható, közben csak reménykedek, hogy nem bortok magamra és a barátaimra mindent.
Az, hogy Tabita felbukkant a medencénkben, csak megerősített abban, hogy érdemes megismerni minél több érdekes embert. A fénykép Asrafról, a nevelőapja neve és a többi kép legalább az elrablók kilétére fényt derítettek, és ez már nagyságrenddel több információ, mint az, amit eddig tudtam. A Keselyűkkel amúgy is van rendezetlen ügyünk. Ja, nekik is velünk - bár már nem emlékszem pontosan, de Szeráf valami komolyabb állami-misztikus szereplőt vadászott le három éve, mielőtt eltévedt volna a Sövényben. Azt például nem tudom, hogy annak lett-e következménye... azért egészen mást jelent, ha tudják, hogy kit kaptak el, vagy, ha tudják, hogy elcseréltet kaptak el.
Nem, megpróbálok nem belegondolni. Remélem, hogy érdekükben áll életben és többé-kevésbé egyben tartani.
Pár napja felhívott egy fickó azzal, hogy Orleansban van, ezt a számot kapta Maximiliantól még Lille-ben, és segítséget szeretne kérni. Útmutatást vagy valamit, szeretne letelepedni itt. Oké, tegye. Szóltam a Kristályosoknak, mert azért az rémlett, hogy egyedül még mindig nem illik idegent meglátogatni, JT-vel mentünk végül. Kiderült, hogy már kb két éve visszatért Lille-be, csak most menekülniük kellett onnan, VolksBlut veszély miatt, és ő nyerte Orleans-t. Úgyhogy a németországi ismerősök is felbukkanhatnak lassan a hírekben, nem elég a csatornarendszer vámpírja, meg a belügyesek figyelme.
Malcomnak hívják a fickót, én nyertem meg a mentorságot, a nem létező faszom kivan tőle, de nem sózhattam másra. Amúgyis önállósodni akar minden erejével, hát majd tegye gyorsan, amint udvart választott. Asszem most pont nincs egy öntelt faszra szükségem az 50 méteres körzetemben. Mondjuk... amilyen magas ívben szarik mindenre maga körül, annyira megbízhatóan nem árulta el Tabitát másoknak. Meg legalább nyugisan reagált a vízben landoló kiscsajra.
Hiába hasonlít Max-ra (úgy tűnik, az északi éghajlat teszi), az öregúr hideg nyugalma helyett valami mérhetetlen közöny árad belőle, mint egy fagyott, algás pocsolyából.
Ha nem akarok egészen megőrülni, akkor ki kell találnom valamit, ami több, mint ez a napról napra vergődés, amit Asraf eltűnése óta művelek.
őszintén remélem, hogy jól vagy és semmi bajod. Sokat gondolok rád, megpróbálom elképzelni, milyen lehet dolgozni tengerbiológusként, valahol messze, kint vagy egy hajón, mikroszkópon nézed a vizet, vagy a halakat meg az állatokat, és az egész érdekes és inspiráló, és nem egy kibaszott rémálom, és nem félsz attól, hogy véletlenül rossz utcába fordulsz be, és örökre eltévedsz, vagy álmodban elkap az egyik úrnő és felébredsz és pikkelyes a karod. És nem kapsz ajándékba összevert kedvesedről fényképet, aminek örülnöd kellene, mert legalább életjel.
Nagyon közel jutottem a panaszkodáshoz azzal, hogy megnyitottam world file-t, de legalább már nincs kedvem üvölteni, mint amikor Milicent lebaszott. Igen, basszemeg, igaza van. Nem merek szólni nekik arról, ha hírt kapok, ha tervezek valamit, mert nem tudom, mikor fogják úgy gondolni, hogy szólni kell erről valakinek, mondjuk a Főnöknek, hogy leállítson, vagy oldja meg ő, vagy akármi. Mióta velük vagyok szövetségben, összesen egyszer fordult elő, hogy leléptem Orleansból valami veszélyeset művelni, arról meg, nos, nem igazán én tehetek. Persze jelezhettem volna indulás után nekik, hogy ne aggódjanak, Szeráffal vagyok. És utána telefon kikapcs. Ez akkor nem jutott eszembe, tekintve, hogy már jó ideje nem volt ilyenre precedens.
De most? Igen, szeretnék valamit csinálni, valami Janie-s ostobaságot, ha azzal elérem, hogy Asraf kiszabaduljon és hazajöjjön. De, a kurva életbe már, ha nem tudom, hogy mit akarok, akkor miről szóljak? Mit jelentsek? Mit várnának? Fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek, egyszerűen nem látom át, hogy mit tehetnék, csak kibaszottul tudom, hgy cselekednem kellene, nem várni.
Kapálózni kezdek, hátha beleakadok bármibe, ami használható, közben csak reménykedek, hogy nem bortok magamra és a barátaimra mindent.
Az, hogy Tabita felbukkant a medencénkben, csak megerősített abban, hogy érdemes megismerni minél több érdekes embert. A fénykép Asrafról, a nevelőapja neve és a többi kép legalább az elrablók kilétére fényt derítettek, és ez már nagyságrenddel több információ, mint az, amit eddig tudtam. A Keselyűkkel amúgy is van rendezetlen ügyünk. Ja, nekik is velünk - bár már nem emlékszem pontosan, de Szeráf valami komolyabb állami-misztikus szereplőt vadászott le három éve, mielőtt eltévedt volna a Sövényben. Azt például nem tudom, hogy annak lett-e következménye... azért egészen mást jelent, ha tudják, hogy kit kaptak el, vagy, ha tudják, hogy elcseréltet kaptak el.
Nem, megpróbálok nem belegondolni. Remélem, hogy érdekükben áll életben és többé-kevésbé egyben tartani.
Pár napja felhívott egy fickó azzal, hogy Orleansban van, ezt a számot kapta Maximiliantól még Lille-ben, és segítséget szeretne kérni. Útmutatást vagy valamit, szeretne letelepedni itt. Oké, tegye. Szóltam a Kristályosoknak, mert azért az rémlett, hogy egyedül még mindig nem illik idegent meglátogatni, JT-vel mentünk végül. Kiderült, hogy már kb két éve visszatért Lille-be, csak most menekülniük kellett onnan, VolksBlut veszély miatt, és ő nyerte Orleans-t. Úgyhogy a németországi ismerősök is felbukkanhatnak lassan a hírekben, nem elég a csatornarendszer vámpírja, meg a belügyesek figyelme.
Malcomnak hívják a fickót, én nyertem meg a mentorságot, a nem létező faszom kivan tőle, de nem sózhattam másra. Amúgyis önállósodni akar minden erejével, hát majd tegye gyorsan, amint udvart választott. Asszem most pont nincs egy öntelt faszra szükségem az 50 méteres körzetemben. Mondjuk... amilyen magas ívben szarik mindenre maga körül, annyira megbízhatóan nem árulta el Tabitát másoknak. Meg legalább nyugisan reagált a vízben landoló kiscsajra.
Hiába hasonlít Max-ra (úgy tűnik, az északi éghajlat teszi), az öregúr hideg nyugalma helyett valami mérhetetlen közöny árad belőle, mint egy fagyott, algás pocsolyából.
Ha nem akarok egészen megőrülni, akkor ki kell találnom valamit, ami több, mint ez a napról napra vergődés, amit Asraf eltűnése óta művelek.
Megjegyzések