A világ vége IV.
Kedves Suzanne,
ez lehet megint egy új napló, egy történet eleje, nem tudom, tényleg nem tudom, mennyire bízhatok meg a valóság stabilitásában. Marad-e a tapéta?
Hazatértünk. Azt hiszem, "hajlandó vagyok" elfogadni a tényt, hogy mostantól ez az otthonom. Tényleg szétesett a világ körülöttünk, de a számomra legfontosabb dolog megmaradt, és igyekszem elkerülni azt, hogy tényleg belegondoljak.
Az utolsó feladatainkat sikerrel teljesítettük, de ezek nem egyszerű sikerek voltak, nagy valószínűséggel belehaltunk volna, ha nem ránt minket gyorsan vissza a párhuzamos világ. Nem létező színészi képességeimet a csúcsra futtattam a Nílus királynőjében előadott hisztimmel - Mirelával még sikerült szívatni is egymást, miközben félpánikban improvizáltunk. A felháborodott és arrogáns fiatal polgárhölgy az özvegy unokanővére mellett, aki próbálja észre téríteni, szerintem soha az éeltben nem beszéltem még ennyit egyszerre. Másnap meglátogattuk, és végül az agresszív feminista-szüfrazsett-minden-ellen-lázadó kamaszkoromat bevetve sikerült vonzóvá tennem magamat a fickó előtt. Mirela zseniálisan figyelemelterelt, úgyhogy, amikor a feje felett valóban megjelenő tőrt leszedtem egy kézcsól közben, a lezuhanó legyező a furcsa legyezgetésemet tökéletesen elfedte.
Talán csak... a szőke Smaragdlovag kinyírása, az nem volt teljesen rendben. De nem is lehetett volna rendben. Egyszerűen nem volt más olyan megoldás, ami nem lett volna vagy túl sok kockázatvállalás, vagy kevésbé kíméletes. Nincs megoldás. Tények vannak és következmények.
De találkoztam dédapánkkal, bazmeg, gHOUL bazmeg. És valószínűleg nekem sikerült elkezdenem a románcukat dédanyámmal. Freaky.
Aztán sétálgattunk Párizsban vonatpályaudvaron, megmentettük egy kislány életét, ami, úgy tűnik, elegendőnek bizonyult, bár a vállamat elvitte a sniper, és megintcsak egy gyors teleport segítette ki nagyapámat...
...engem meg Asraf ébresztett Orleansban, arra, hogy telefonon keres Najla. Nem merem elveszteni a szemem elől, nehogy eltűnjön. És annyi dologra vagyok egyszerre kiváncsi, és ugyanennyitől tartok ebben az új világban. Aimée hiányának a szele már megcsapott, de a másik oldalról... Sandman és Zap még élnek! És az idegen, mégis ismerős város. Ez is egy megoldandó probléma egy helyszín és idő, amihez alkalmazkodni kell, de itt legalább van támpontom. Azt hiszem, mindent összevetve, én most nagyon örülök.
ez lehet megint egy új napló, egy történet eleje, nem tudom, tényleg nem tudom, mennyire bízhatok meg a valóság stabilitásában. Marad-e a tapéta?
Hazatértünk. Azt hiszem, "hajlandó vagyok" elfogadni a tényt, hogy mostantól ez az otthonom. Tényleg szétesett a világ körülöttünk, de a számomra legfontosabb dolog megmaradt, és igyekszem elkerülni azt, hogy tényleg belegondoljak.
Az utolsó feladatainkat sikerrel teljesítettük, de ezek nem egyszerű sikerek voltak, nagy valószínűséggel belehaltunk volna, ha nem ránt minket gyorsan vissza a párhuzamos világ. Nem létező színészi képességeimet a csúcsra futtattam a Nílus királynőjében előadott hisztimmel - Mirelával még sikerült szívatni is egymást, miközben félpánikban improvizáltunk. A felháborodott és arrogáns fiatal polgárhölgy az özvegy unokanővére mellett, aki próbálja észre téríteni, szerintem soha az éeltben nem beszéltem még ennyit egyszerre. Másnap meglátogattuk, és végül az agresszív feminista-szüfrazsett-minden-ellen-lázadó kamaszkoromat bevetve sikerült vonzóvá tennem magamat a fickó előtt. Mirela zseniálisan figyelemelterelt, úgyhogy, amikor a feje felett valóban megjelenő tőrt leszedtem egy kézcsól közben, a lezuhanó legyező a furcsa legyezgetésemet tökéletesen elfedte.
Talán csak... a szőke Smaragdlovag kinyírása, az nem volt teljesen rendben. De nem is lehetett volna rendben. Egyszerűen nem volt más olyan megoldás, ami nem lett volna vagy túl sok kockázatvállalás, vagy kevésbé kíméletes. Nincs megoldás. Tények vannak és következmények.
De találkoztam dédapánkkal, bazmeg, gHOUL bazmeg. És valószínűleg nekem sikerült elkezdenem a románcukat dédanyámmal. Freaky.
Aztán sétálgattunk Párizsban vonatpályaudvaron, megmentettük egy kislány életét, ami, úgy tűnik, elegendőnek bizonyult, bár a vállamat elvitte a sniper, és megintcsak egy gyors teleport segítette ki nagyapámat...
...engem meg Asraf ébresztett Orleansban, arra, hogy telefonon keres Najla. Nem merem elveszteni a szemem elől, nehogy eltűnjön. És annyi dologra vagyok egyszerre kiváncsi, és ugyanennyitől tartok ebben az új világban. Aimée hiányának a szele már megcsapott, de a másik oldalról... Sandman és Zap még élnek! És az idegen, mégis ismerős város. Ez is egy megoldandó probléma egy helyszín és idő, amihez alkalmazkodni kell, de itt legalább van támpontom. Azt hiszem, mindent összevetve, én most nagyon örülök.
Megjegyzések