gillzia

Később mondta, én is sejtettem, azért lehettem Gyermekévé, mert a Cég nem tartotta valószínűnek, hogy túlélnénk a háborút. Ha meg megmaradunk, annál jobb. Azt hiszem, ezek voltak a legboldogabb éveim, míg ghoul voltam. Volt valaki, akiben maradéktalanul megbíztam, aki szeretett, akire felnézhettem. Mivel igazi apámat nem ismertem túl sokáig, Mesterem vett át ezt a szerepet. Nem érdekelt a politika, a sűrűssödő események, csak annyira, amennyire közvetlenül érintette életünket. A háború kitörésekor aztán a a káiniták lassan elrejtőztek, biztonságos helyre vonultak, csak az olyan "megszállott kutatók" maradtak láthatóak, mint mi. Hm, talán itt az ideje, hogy meséljek dióhéjban Atyámról. Magyar középnemesei családban született, második, vagy harmadik fiúgyermekként, a 18. század végén. Papnak szerették volna, hogy mégsem az lett, arról valószínűnek tartom, hogy korán felébredt érdeklődése a múlt iránt tehetett. Gimnázium, neves egyetem, doktorátus. Mesélt éleviteléről is, ami ...

átadnám a szót a tremere-nek. lájvosoknak ellenjavallt olvasni, mert. Csak, ha utána elfelejtitek. "1910ben született, novemberben. Édesanyja gyermekágyi lázban meghalt 28 évesen, két lány és egy fiúgyermek után. Nővére akkor 10, bátyja 8 éves volt. Közben is születtek még testvérei, de ők nem érték meg az egy éves kort. Apjuk 1914ben bevonult a Háborúba, rokonokra bízta a gyerekeket. Ő apja vénlány nénjéhez került, aki csak egyiküket vállalta, hogy annak „tisztességes" nevelést biztosítson. Két testvére egy másik rokonhoz került, a kapcsolatot nem nagyon tartották. Nevelője neves házitanítóként sok tehetősebb családnál okította a fiatal lányokat a szükséges dolgokra, biztosította Sophie számára a szükséges anyagiakat, illetve a taníttatását is. Kislánykorától fogva magasabb körökbe szánta, arra tanította, tartson ki bizonyos életminőségi elvárások mellett még a háború nélkülözései közben is. Született az első világháború előtt, meghalt a második elején. Szürrealizmus, pszich...

elmondjam, mi történt? szépen, csöndben. a sodródás is ugyanoda vezetett, mint a harc. csak kívánni tudom, hogy eki jobb legyen. De nem lesz. Csak elhitetheti magával. Soha nem lesz szerelmes. És elveszíti a családját, az életét. Tények. Sorsok. Itt, a barlangban legalább csak én geberálom a zajokat. Nem keresnek. Vigyáznak rám. Félnek a hangoktól, amiket nem hallok.

hiba a téridőben. sebaj, javítottuk. Colettenek annyi. És lúzer, és mondjam még, mi kell? Mint ablakostótnak a hanyattesés.