Sophie folytatja
Később mondta, én is sejtettem, azért lehettem Gyermekévé, mert a Cég nem tartotta valószínűnek, hogy túlélnénk a háborút. Ha meg megmaradunk, annál jobb.
Azt hiszem, ezek voltak a legboldogabb éveim, míg ghoul voltam. Volt valaki, akiben maradéktalanul megbíztam, aki szeretett, akire felnézhettem. Mivel igazi apámat nem ismertem túl sokáig, Mesterem vett át ezt a szerepet. Nem érdekelt a politika, a sűrűssödő események, csak annyira, amennyire közvetlenül érintette életünket. A háború kitörésekor aztán a a káiniták lassan elrejtőztek, biztonságos helyre vonultak, csak az olyan "megszállott kutatók" maradtak láthatóak, mint mi.
Hm, talán itt az ideje, hogy meséljek dióhéjban Atyámról.
Magyar középnemesei családban született, második, vagy harmadik fiúgyermekként, a 18. század végén. Papnak szerették volna, hogy mégsem az lett, arról valószínűnek tartom, hogy korán felébredt érdeklődése a múlt iránt tehetett. Gimnázium, neves egyetem, doktorátus. Mesélt éleviteléről is, ami nem sokban különbözött a száz évvel későbbi életemtől. Mennyire hasonlítunk! Mintha tényleg a gyermeke lennék, hús szerint is. Atyám mindig is azon Tremere vértestvérek közé tartozott, akik fontosabbnak tartották a haladást, mint a politikát. Akik újítani szeretnének. Alkalmazkodni a halandó világ fejlődéséhez, nem leragadni a múltban. Ellentmondásként hangozhat, hogy egy régész így gondolkodik, de... nem ez a pillanat, hogy mélylélektani elemzést tartsak Atyámról. Nem merném.
Szóval, bár Ő sokkal szabványszerűbben került a Céghez (felsőbb kiválasztás, váltott mesterek etc...), nem lett végül egy egyszerű tégla. Felderítő, kutató, régész, vándor. Feladatai nem tették lehetővé azt, hogy éveket töltsön egy kápolnában. Értékesebbnek tartották az öregek, hogy őt küldjék a gyanús esetekhez, derítse ki ő tanult és felvilágosult szemléletmódjával, hogy a halandók minek tulajdonítanak okkult tulajdonságokat. Magyarán, szűrje ki a nem érdekes eseteket. Ha meg netán mégis van valami a háttérben, akkor lehet szólni az illetékeseknek. Mi meg léphetünkk tovább, felejtsk el, villantsunk a pirossal, napszemüvegben. Imádom ezt a kort...
Tehát ebben a munkában asszisztáltam Atyámnak, végig a világháborúban, és utána is, a newages okkultwiccamindentbele fertőben is. Megdöbbentő, talán szörnyű bizonyítékokat láttunk az emberi elvakultságra és hiszékenységre. Néha, ritkán, arra is, hogy vannak még a vámpíroknál is veszélyesebb lények... ránk is veszélyesek, jobban, mint az ember.
Nos, klánbeli pozícióm mindezekből (és egyebekből) egyensen következik. Bár mindig volt/van/lesz egy város, egy kápolna, ahova hivatalosan tartozom, mindenkori 3. körös novíciaként, eddig sehol nem töltöttem 4 évnél több időt. Igazából csak 10 éve élek külön Atyámtól, ami megint egy anomália a Cégnél. Logikusan kerülik el a kötődést személyhez a mesterváltogatással, de esetünkben nem találtak volna mást, aki erre a feladatra taníthatott volna. Ki tudja, talán nem is volt érdekes. Mindenesetre a Piramis peremvidékére pozicionálnám magamat, ha lerajzoltatám, ahogy azt másokkal szoktam. Amúgy itt jobb is a társaság. A fiatalok között vannak igazi zsenik, fogadni mernék, félnek is tőlük az öregek :P Vagyok olyan komformista, és túlélő, hogy ne nagyon vegyem fel a csoporttal a kapcsolatot, majd megvárom, hogy ők tegyék - ami, bevallom, valószínűtlen. A Cég számára szófogadó alkalmazott vagyok, megcsinálom a laborpucolást is, ha ez egyensúlyban tartja a feljebblévők lelkét. Ha nem vagyok feltűnő, akkor nem vesznek észre. Remélem.
Addig is, élek. Mondjuk Budapesten.
2006.03.01.
Ui.: ezt majdnem elfelejtettem. A Céget szeretem, minden hülyeségével együtt. Még akkor is, ha párttagságom miatt a többi vámpír boszorkánynak néz. Nem érdekel. A Rózsa klánját is igen kedvelem, sőt, érdekelnek a tagjai. Ahogy a Bolondok is. Bár ők sokkal inkább szakmai szempontból, de psszt.
Azt hiszem, ezek voltak a legboldogabb éveim, míg ghoul voltam. Volt valaki, akiben maradéktalanul megbíztam, aki szeretett, akire felnézhettem. Mivel igazi apámat nem ismertem túl sokáig, Mesterem vett át ezt a szerepet. Nem érdekelt a politika, a sűrűssödő események, csak annyira, amennyire közvetlenül érintette életünket. A háború kitörésekor aztán a a káiniták lassan elrejtőztek, biztonságos helyre vonultak, csak az olyan "megszállott kutatók" maradtak láthatóak, mint mi.
Hm, talán itt az ideje, hogy meséljek dióhéjban Atyámról.
Magyar középnemesei családban született, második, vagy harmadik fiúgyermekként, a 18. század végén. Papnak szerették volna, hogy mégsem az lett, arról valószínűnek tartom, hogy korán felébredt érdeklődése a múlt iránt tehetett. Gimnázium, neves egyetem, doktorátus. Mesélt éleviteléről is, ami nem sokban különbözött a száz évvel későbbi életemtől. Mennyire hasonlítunk! Mintha tényleg a gyermeke lennék, hús szerint is. Atyám mindig is azon Tremere vértestvérek közé tartozott, akik fontosabbnak tartották a haladást, mint a politikát. Akik újítani szeretnének. Alkalmazkodni a halandó világ fejlődéséhez, nem leragadni a múltban. Ellentmondásként hangozhat, hogy egy régész így gondolkodik, de... nem ez a pillanat, hogy mélylélektani elemzést tartsak Atyámról. Nem merném.
Szóval, bár Ő sokkal szabványszerűbben került a Céghez (felsőbb kiválasztás, váltott mesterek etc...), nem lett végül egy egyszerű tégla. Felderítő, kutató, régész, vándor. Feladatai nem tették lehetővé azt, hogy éveket töltsön egy kápolnában. Értékesebbnek tartották az öregek, hogy őt küldjék a gyanús esetekhez, derítse ki ő tanult és felvilágosult szemléletmódjával, hogy a halandók minek tulajdonítanak okkult tulajdonságokat. Magyarán, szűrje ki a nem érdekes eseteket. Ha meg netán mégis van valami a háttérben, akkor lehet szólni az illetékeseknek. Mi meg léphetünkk tovább, felejtsk el, villantsunk a pirossal, napszemüvegben. Imádom ezt a kort...
Tehát ebben a munkában asszisztáltam Atyámnak, végig a világháborúban, és utána is, a newages okkultwiccamindentbele fertőben is. Megdöbbentő, talán szörnyű bizonyítékokat láttunk az emberi elvakultságra és hiszékenységre. Néha, ritkán, arra is, hogy vannak még a vámpíroknál is veszélyesebb lények... ránk is veszélyesek, jobban, mint az ember.
Nos, klánbeli pozícióm mindezekből (és egyebekből) egyensen következik. Bár mindig volt/van/lesz egy város, egy kápolna, ahova hivatalosan tartozom, mindenkori 3. körös novíciaként, eddig sehol nem töltöttem 4 évnél több időt. Igazából csak 10 éve élek külön Atyámtól, ami megint egy anomália a Cégnél. Logikusan kerülik el a kötődést személyhez a mesterváltogatással, de esetünkben nem találtak volna mást, aki erre a feladatra taníthatott volna. Ki tudja, talán nem is volt érdekes. Mindenesetre a Piramis peremvidékére pozicionálnám magamat, ha lerajzoltatám, ahogy azt másokkal szoktam. Amúgy itt jobb is a társaság. A fiatalok között vannak igazi zsenik, fogadni mernék, félnek is tőlük az öregek :P Vagyok olyan komformista, és túlélő, hogy ne nagyon vegyem fel a csoporttal a kapcsolatot, majd megvárom, hogy ők tegyék - ami, bevallom, valószínűtlen. A Cég számára szófogadó alkalmazott vagyok, megcsinálom a laborpucolást is, ha ez egyensúlyban tartja a feljebblévők lelkét. Ha nem vagyok feltűnő, akkor nem vesznek észre. Remélem.
Addig is, élek. Mondjuk Budapesten.
2006.03.01.
Ui.: ezt majdnem elfelejtettem. A Céget szeretem, minden hülyeségével együtt. Még akkor is, ha párttagságom miatt a többi vámpír boszorkánynak néz. Nem érdekel. A Rózsa klánját is igen kedvelem, sőt, érdekelnek a tagjai. Ahogy a Bolondok is. Bár ők sokkal inkább szakmai szempontból, de psszt.
Megjegyzések