Álmok
Álommanó megint meglátogatott - tanítani. Nem mondom, hatékonyan keltette fel az érdeklődésemet, de azért... azt hiszem, nekem fontosabb a magánszféra, mint neki.
Pofátlan. Csak úgy belenézett az álmaimba, és kiválasztott onnan három pasit, akikkel szoktam álmodni - hogy lurköljünk az ő álmaikban.
Nem gyengén kezdett - rögtön egy "védett" álomba léptünk be, amit állítólag valaki felügyelt. Egyszerűen megfigyeltünk, ami aztán nem is volt olyan egyszerű. Ismerős fehér hajú férfi, még a korona nélkül. Még jópár gonddal és évvel könnyebben. Egy raktárban beszélgetett egy lánnyal, aki nyomokban tartalmazta a későbbi Colette-t. Áldozatról beszéltek. Arról, hogy megtegyék-e vagy sem.
És láttam, ahogy megérkeznek a roueni toronyhoz, és felcipelik az áldozatot, aztán hallottam egy szellemet beszélni arról, hogy ez neki nem elég, kifújta a hóhajút a szobából, bevágta az ajtót, és sikolyok a túloldalról. Adrian még megpróbálta kinyitni, aztán...
Nem tudom, én ezt nem akartam látni.
Az mindenesetre valóban pofás, hogy így megtudhatjuk a másik lelkiismeretében rejtőző titkokat.
Másodszor Szeráf lávavárosába látogattunk el, ott csak nyomot-ajándékot hagytam. Ó, istenem. Remélem, örül neki. Az angyalárnyéknak a falon, és a csenevész vadrózsaindáknak.
Harmadszor meg magamat láttam Hervé ágyában. Hervé a szoba falának dőlve nézett. Sinclair biztosra ment, aznap beszélgetett rólam, hogy biztos szerepeljek az álomban. És ez az a pillanat, amikor nem tudtam mit kezdeni, túllépett a kobold egy bizonyos határt. Bár.. mégiscsak álomról van szó.
Hervétől elhoztam a könyvét, sikerült átemelnem a valóságba is pár pillanat erejéig.
Amúgy találkoztam hétfőn a képzelt elcseréltemmel, mostmár lassan azért nem ártana. Tudni, h ki ez, és mért csak én találkozom vele.
Utána JT-vel beszélgettünk lövöldözés közben. Amilyen szétesett és elfoglalt voltam az elmúlt hónapban nem is találkoztunk. No persze, ő se keresett ...
Pofátlan. Csak úgy belenézett az álmaimba, és kiválasztott onnan három pasit, akikkel szoktam álmodni - hogy lurköljünk az ő álmaikban.
Nem gyengén kezdett - rögtön egy "védett" álomba léptünk be, amit állítólag valaki felügyelt. Egyszerűen megfigyeltünk, ami aztán nem is volt olyan egyszerű. Ismerős fehér hajú férfi, még a korona nélkül. Még jópár gonddal és évvel könnyebben. Egy raktárban beszélgetett egy lánnyal, aki nyomokban tartalmazta a későbbi Colette-t. Áldozatról beszéltek. Arról, hogy megtegyék-e vagy sem.
És láttam, ahogy megérkeznek a roueni toronyhoz, és felcipelik az áldozatot, aztán hallottam egy szellemet beszélni arról, hogy ez neki nem elég, kifújta a hóhajút a szobából, bevágta az ajtót, és sikolyok a túloldalról. Adrian még megpróbálta kinyitni, aztán...
Nem tudom, én ezt nem akartam látni.
Az mindenesetre valóban pofás, hogy így megtudhatjuk a másik lelkiismeretében rejtőző titkokat.
Másodszor Szeráf lávavárosába látogattunk el, ott csak nyomot-ajándékot hagytam. Ó, istenem. Remélem, örül neki. Az angyalárnyéknak a falon, és a csenevész vadrózsaindáknak.
Harmadszor meg magamat láttam Hervé ágyában. Hervé a szoba falának dőlve nézett. Sinclair biztosra ment, aznap beszélgetett rólam, hogy biztos szerepeljek az álomban. És ez az a pillanat, amikor nem tudtam mit kezdeni, túllépett a kobold egy bizonyos határt. Bár.. mégiscsak álomról van szó.
Hervétől elhoztam a könyvét, sikerült átemelnem a valóságba is pár pillanat erejéig.
Amúgy találkoztam hétfőn a képzelt elcseréltemmel, mostmár lassan azért nem ártana. Tudni, h ki ez, és mért csak én találkozom vele.
Utána JT-vel beszélgettünk lövöldözés közben. Amilyen szétesett és elfoglalt voltam az elmúlt hónapban nem is találkoztunk. No persze, ő se keresett ...
Megjegyzések