Kedves Suzanne.
...
.
Valamikor egy éve hagytam abba az írást. Amikor elszállt a gépemről egy csomó minden, és persze a napló legutolsó évéről nem volt másolatom. Most nagyon furcsa volt újra olvasni, amit még régen írtam - ahogy elnézem, '96 februárja az utolsó bejegyzés abban a file-ban. Padig az már baszott régen volt.
Érted, több, mint két év telt el azóta. Már kezd a nosztalgia ködébe veszni a Loser Squad, Mara, Rouen, a démon, meg azok a dolgok, amikről még mindig nem beszélhetek, mert még a végén... mert a végén mi lesz? De komolyan.
Amióta Szeráf eltűnt, egyre kevésbé értem, mit keresek itt. Akárhogy is nézem, az eltelt két év alatt nem sikerült megvalósítanom azt, amit szerettem volna. Nem találtam meg a helyemet, a szerepemet vagy akármit.
Egyszerűen nem értem, hogy mit csináltam, hogyan voltam képes ilyen nyugalomban élni. Egy helyben. Nem tudom, sikerült-e elérnem azt, amit akartam szabadulásom után: hogy olyan legyek, akire számíthat a közösség, mert van valami, amihez ő ért. Valamikor azt hittem, hogy majd én leszek a Futár. Az jó volt. Csak túl sok veszélyt hoztam az utazásaimmal másokra. Meg magamra, bár ez egészen részletkérdés. Úgyhogy leálltam vele - és nem kezdtem újra.
Két év.
Szánalmas. hiába járőrözünk rendszeresen, ha minden tapasztalat meg tudás ellenére a legtöbb, amit tehetek, hogy veszély esetén elfutok.
Hiába a Szeráf mellett töltött idő, ha arra képtelen vagyok, hogy három hónap alatt egyáltalán nyomot találjak hozzá. Nem, nem azt várom, hogy megtaláljam, vagy bizonyosságot szerezzek arról, hogy meghalt, csak bármi nyomot, amin el lehetne indulni. Minden zsákutca.
Ennek tükrében tökéletesen feleslegesnek érzek mindent, amit megtanultam. Rendben, talán nem egészen. Ha bajba kerülök, úgy tűnik, egészen jó esélyeim vannak már a megúszásra.
...
.
Valamikor egy éve hagytam abba az írást. Amikor elszállt a gépemről egy csomó minden, és persze a napló legutolsó évéről nem volt másolatom. Most nagyon furcsa volt újra olvasni, amit még régen írtam - ahogy elnézem, '96 februárja az utolsó bejegyzés abban a file-ban. Padig az már baszott régen volt.
Érted, több, mint két év telt el azóta. Már kezd a nosztalgia ködébe veszni a Loser Squad, Mara, Rouen, a démon, meg azok a dolgok, amikről még mindig nem beszélhetek, mert még a végén... mert a végén mi lesz? De komolyan.
Amióta Szeráf eltűnt, egyre kevésbé értem, mit keresek itt. Akárhogy is nézem, az eltelt két év alatt nem sikerült megvalósítanom azt, amit szerettem volna. Nem találtam meg a helyemet, a szerepemet vagy akármit.
Egyszerűen nem értem, hogy mit csináltam, hogyan voltam képes ilyen nyugalomban élni. Egy helyben. Nem tudom, sikerült-e elérnem azt, amit akartam szabadulásom után: hogy olyan legyek, akire számíthat a közösség, mert van valami, amihez ő ért. Valamikor azt hittem, hogy majd én leszek a Futár. Az jó volt. Csak túl sok veszélyt hoztam az utazásaimmal másokra. Meg magamra, bár ez egészen részletkérdés. Úgyhogy leálltam vele - és nem kezdtem újra.
Két év.
Szánalmas. hiába járőrözünk rendszeresen, ha minden tapasztalat meg tudás ellenére a legtöbb, amit tehetek, hogy veszély esetén elfutok.
Hiába a Szeráf mellett töltött idő, ha arra képtelen vagyok, hogy három hónap alatt egyáltalán nyomot találjak hozzá. Nem, nem azt várom, hogy megtaláljam, vagy bizonyosságot szerezzek arról, hogy meghalt, csak bármi nyomot, amin el lehetne indulni. Minden zsákutca.
Ennek tükrében tökéletesen feleslegesnek érzek mindent, amit megtanultam. Rendben, talán nem egészen. Ha bajba kerülök, úgy tűnik, egészen jó esélyeim vannak már a megúszásra.
Megjegyzések