hétfő, vmikor délután

megyek rasztahajú utcaseprűnek. vagy talán mégse. olyan szép, amikor fogalmam sincsen mi a fasz zajlik körülöttem, ráadásul mintha több tétje lenne, mint eddig bárminek is.

hogy őszinte legyek, még élvezem is kicsit. talán épp időben, mielőtt túlságosan hozzászoknék a kényelmes élethez. hisz végre történik valami, nem magamnak kell generálnom az egyhangúan normális eseményeket megtörő vonulatot. most csak lépni kell, egyensúlyozni.

anyám tegnap úgy döntött, felhívja a figyelmemet az utolsó szálakra is, amik hozzákötnek. ha jól emlékszem, ikor végleg elköltöztem otthonról, azt is valami ilyesmi előzte meg... utánanézek asszem, milyen ösztöndíjjal tudnám folytatni az egyetemet... szvsz szívesen írna nemtámogatási nyilatkozatot - azzal több esélyem lenne.
különben majdnem elmentem a partira, ha nem kezd el szívózni. valahogy nem bírom, amikor befolyásolni próbál...

azt hiszem, ideje újabb szálak elvágásának.
nuke them all!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Aileen Yu Ba'ri

Elysium előtt