Colette

Párizs? Naná. Okkultista-nyomozós, szerintem? Vérkötött lesz a lelkem. Még akkor is, ha nem tud róla. Csak feltűnik neki, hogy a Mestere mennyire különbözik tőle - lelkileg is, biológiailag is.
Szar, ha az ember lánya a trapézon él igazán, és az élete a cirkuszban létezik, amikor mobiltelefonvásárlásra akarja egy vámpír használni. Nélküled megy tovább a társulat, galambom?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Bent valami csattant és reppült, Ilona leszólt, h gáz van, aztán kinylít az ajtó. Belépett, eloltotta a lángoló gézdarabot, miközben Zebulon úr nagyon finoman hárította a két delikvens ütéseit - nehogy idő előtt elporladjanak. A rendelés karózott vámpírokra szólt, nem két zacskó hamura. Trimmer úr benyomult a szobába, a földre parancsolta az egyiket, és megpróbálta megkarózni. Sikertelenül. Ilona udvariasan megvárta, hogy előreengedjék, utána szépen átszúrta a fakarókat mindkét delikvens szívén. Még leráztak egy érdeklődőt, átmosott aggyal, aztán a Nosferatu elcipelte a hullákat a teherautóba, hívták Viktort, a takarítót, majd távozott a társaság Dunaújvárosból. A hiányos kotériát nem lehet pótolni kétbalkezes Ventruekkal.
További információk

Barbara

Gluttony Barbara - nevezzük így, hát mindenki így hívja, aki nem, annak meg valami Barbarán egyelőre kívül álló oka van rá…  nade. Szóval Barbara sosem foglalkozott az érzelmeivel különlegesebben. Ő megvolt nélkülük, análkül, hogy gondolt volna rájuk, talán nem is voltak eddig, hiszen hang sincs az erdőben, hacsak nincsen a fáknak fülük. Érzései persze voltak, hát hogyne lettek volna! Rendszeresen volt például éhes, és ezt az érzést mesterire fejlesztette, a gyomra mindig megmondta az igazat. Olykor ennie kellett, azt jelezte. Olykor többet akart tudni, megismerni és megérteni, és addig fogyasztani az információt, amíg csak bírta, aztán persze jött az emésztés nyűgös időszaka, ha túl sok információt fogadott be. Aztán meg csak meg kellett szabadulni a belülről nyomódoloktól, és elmesélnie, elmondani, aíg helyére nem került a világ. Emberekre is éhes volt, meg eseményekre, és főleg, és elsősorban élményekre. Ettől mindig zsizsegősen érezte magát, ha ezt érzelemnek lehet nevezni, pörgett
További információk

Karel

Nah, megint egy nap, beesett egy vizihulla a nappaliba, feldaraboltunk egy tintaizét, Eliszkának megmutattam a Másik oldalt. Asszem. Kezdek hozzászokni? Nemtom, leszarom. De most komolyan. Kiderül az albérletről, hogy egy kapu nyílik oda... érted bmeg, a nappaliba, és még át is jön rajta valami szerencsétlen. Akinek sikerült nettó öt perc alatt felbasznia az agyamat. Okéoké, értemén, sokk megminden, de az mindig idegesít, ha valaki nem kér segítséget, még akkor sem, ha valóban szüksége lenne rá. Hogy még ő tesz nekem szívességet azzal, hogy segíthetek neki. Gváhh. Hálistennek, úgy tűnik, lepereg a hulláról minden, és nem vág be évezredes sértődést, ergo még a végén ki is jövünk majd valahogyan. Meg lehet, h csak én vagyok túlérzékeny (mittomén, nemsokára megjön... ööö... nekünk van egyáltalán menstruációnk még? Nah, majd kiderül.) Azonnal megpattantunk szállodába, bár előtte Árnyék lekötelezte magát Elizának, mert kijött szakérteni a kapuhoz. Ezt igazán megspórolhattuk volna. Miafaszna
További információk