a sok idő szétszed. apró darabokra. már nagyon régen halványodom, néha még felbukkanok emlékként, talán itt megmaradhatok, mint szemlélő vagy történetmesélő - röhejes. Soha nem beszéltem szavakkal, mindig a zajok voltak fontosabbak.
Mi történt? Colette alszik, én alszom, mindenki alszik.
Raym ébredt. Még nem ismerem. Csak egy kib gyilkos, ha minden igaz. És elhiszi, hogy egy isten gyermeke, és hogy ezért több, mint az emberek. A legrosszabb az az, hogy már nem akarok semmit, alig van véleményem. Ez a halál?
Félek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel