Ostrander Ilona - szőröskék szombaton
- Hű, de rohadt randa vagy!
Csendes, unalmas este, tavaszi időjárás január végén, csiripelnek a madarak, a gótok rajzanak a szombat este felé. Az összeesküvések gyártása csak egy ideig volt szórakoztató, Ilonának egyszerűen szüksége volt már a szociális életre. A vámpírok pont a leghosszabb éjszakákon szüneteltették a közösségi eseményeket, így kénytelen volt átruccanni a közeli gótbuliba - itt még a részegek számára sem meglepő jelenség a csupaharisnya, csupagéz jelenség. A többiek csupán Ilona gótpánkosított kiadását látják, amikor előjön az árnyékokból. Ideális hely, naagy lelkidrámák a sarkokban, ráadásul közel van.
Lizának nyilván más indítékai lehettek - talán a drámák szítása -, de ő is ugyanitt kötött ki. Szerencsére.
Simeon állítólagos ghouljának megjelenése egy kissé felcsigázta Ilona érdeklődését - bár szinte egyáltalán nem ismerte a malkavitát. Mint kiderült, néhai malkavitát.
Utálom, mindig futni kell, nyöszörgött gondolatban, amikor a Gyár udvarán földet fogott három lobogó bőrkabátos alak jópár méternyi zuhanás (ugrás?!) után, és megindultak feléjük. Lizával és a ghoullal álltak Liza kocsija mellett, hogy megtudják, kik és miért hagytak véres inget Simeonból, és Ilonában éppen hatalmas kérdőjelek kezdtek megjelenni a megjegyzés hatására. Mert perszehogy ronda... de ő ezt hogyan látja??
Liza egy fél pillanattal később üzente, hogy a ghoul nem ghoul, a franctudja, h mi, és... és... Futás!
A rohanvást közelítő alakok elkezdték kinőni a kabátot, helyes szőrzetük és karmuk nőtt. Tűnés, azzal Ilona eltűnt a másvalaki problémája effekttel , és szerencséjére a mellette elviharzó szőrók is így gondolta. Majd Lizára is Fátylat borított, aztán elrohantak az éjbe a gyárépületek között, feltörték az első autót, ami útjukba került és pánikban felhívták minden ismerősüket.
- Heinrich, megtámadtak minket. Farkasok. Legalábbis azt hiszem
- És? Még üldöznek?
- Nem, azt hiszem, már nem - az összes autó őket követte azon az éjszakán
- No, akkor sok szerencsét
- Heinrich!!
- Igen? Segíthetek? - tremere hangja még mindig kimérten udvarias maradt.
- Kérlek - egy sóhaj. Ez hülye!!
- Vérfarkasok támadtak ránk... mintha ez para lenne, nem (te hülyeszemétállatlegalábbveddmárkomolyanénhazamegyek)?!
- Jól van, ugorjatok át hozzám. Nikolas?
- Ok. - katt.
Heinrich ugyan kissé csirkevéresen, de a szokásos kesernyés félmosolyával fogadta őket a villában.
- Nem elmázolni a jeleket - azzal a vérrel rajzolt körön belülre terelte Ilonáékat.
Csendes, unalmas este, tavaszi időjárás január végén, csiripelnek a madarak, a gótok rajzanak a szombat este felé. Az összeesküvések gyártása csak egy ideig volt szórakoztató, Ilonának egyszerűen szüksége volt már a szociális életre. A vámpírok pont a leghosszabb éjszakákon szüneteltették a közösségi eseményeket, így kénytelen volt átruccanni a közeli gótbuliba - itt még a részegek számára sem meglepő jelenség a csupaharisnya, csupagéz jelenség. A többiek csupán Ilona gótpánkosított kiadását látják, amikor előjön az árnyékokból. Ideális hely, naagy lelkidrámák a sarkokban, ráadásul közel van.
Lizának nyilván más indítékai lehettek - talán a drámák szítása -, de ő is ugyanitt kötött ki. Szerencsére.
Simeon állítólagos ghouljának megjelenése egy kissé felcsigázta Ilona érdeklődését - bár szinte egyáltalán nem ismerte a malkavitát. Mint kiderült, néhai malkavitát.
Utálom, mindig futni kell, nyöszörgött gondolatban, amikor a Gyár udvarán földet fogott három lobogó bőrkabátos alak jópár méternyi zuhanás (ugrás?!) után, és megindultak feléjük. Lizával és a ghoullal álltak Liza kocsija mellett, hogy megtudják, kik és miért hagytak véres inget Simeonból, és Ilonában éppen hatalmas kérdőjelek kezdtek megjelenni a megjegyzés hatására. Mert perszehogy ronda... de ő ezt hogyan látja??
Liza egy fél pillanattal később üzente, hogy a ghoul nem ghoul, a franctudja, h mi, és... és... Futás!
A rohanvást közelítő alakok elkezdték kinőni a kabátot, helyes szőrzetük és karmuk nőtt. Tűnés, azzal Ilona eltűnt a másvalaki problémája effekttel , és szerencséjére a mellette elviharzó szőrók is így gondolta. Majd Lizára is Fátylat borított, aztán elrohantak az éjbe a gyárépületek között, feltörték az első autót, ami útjukba került és pánikban felhívták minden ismerősüket.
- Heinrich, megtámadtak minket. Farkasok. Legalábbis azt hiszem
- És? Még üldöznek?
- Nem, azt hiszem, már nem - az összes autó őket követte azon az éjszakán
- No, akkor sok szerencsét
- Heinrich!!
- Igen? Segíthetek? - tremere hangja még mindig kimérten udvarias maradt.
- Kérlek - egy sóhaj. Ez hülye!!
- Vérfarkasok támadtak ránk... mintha ez para lenne, nem (te hülyeszemétállatlegalábbveddmárkomolyanénhazamegyek)?!
- Jól van, ugorjatok át hozzám. Nikolas?
- Ok. - katt.
Heinrich ugyan kissé csirkevéresen, de a szokásos kesernyés félmosolyával fogadta őket a villában.
- Nem elmázolni a jeleket - azzal a vérrel rajzolt körön belülre terelte Ilonáékat.
Megjegyzések