Súra
Sűrű hétvége volt. Mondhatnám, hogy sűrű év, de a sűrű kifejezés nem fedi le az eseményeket, amik az elmúlt 12 hónap során kiforgatták az életünket, mint egy migrénes fejfájás.
Nem tudom, miért választottam... minek választottam pont a Fátyol Őrzői rendjét. Ha önmagamnál szenvedélyesebb lennék, akkor simán kiálthatnám a mindenhol körülvevő lelki éjszakába, hogy miéééért, de még csak ez sincs. Csak az időnként felmerülő kérdőjel, hogy miért éri meg nekem. Nincs más magyarázat, mint az, hogy tulajdonképpen élvezem a helyzetet. Talán a kamaszkori álmok valamilyen beteljesülése ez az egész titkosügynökösdi, meg az, hogy valódi felelősséget kaptam a kezembe - hisz eddig is szerettem érezni, hogy én vigyázok a többiekre, és képes vagyok a szükségesekre a közös érdekeink szolgálatában. Amikor feladtam a rendőrségen Anita "jegyesét", akkor is ugyanaz hajtott, mint amikor a természetvédőt kellett beköpnöm. Nem, ez nem igaz. Eddig nem áltam megfigyelés alatt - maga a tény kérdésessé teszi azt, hogy miért teszek meg valamit. Azért, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítsek, vagy az, mert így látom helyesnek? És ha az az elvárás, h ezt lássam helyesnek? Innen egyenesen vezet az út az őrületbe. Vajon meddig képesek elmenni?
Pénteken végre (?) teljes jogú mágusként ismertek el a Consilium előtt. Némi erőfeszítésembe került lebeszélni Alekszejt az edzőcipőről, mert az határozottan rosszzul néz ki öltönnyel. Néha felmerül bennem, hogy egyszerűbb volna, ha nem tudná mindenki azonnal, hogy ő a testvérem... nem bírok szabadulni az érzéstől, hogy nekem kell rá vigyáznom, különben valami nagy hülyeséget csinál - és ez a valami számomra is káros lesz. A részemről igyekeztem a megfelelő benyomást kialakítani - az meg nem baj, ha eleinte inkább szépnek és ártalmatlannak tartanak, mint hatékonynak, de veszélyesnek. Fogadni mernék, hogy Cassandra nem véletlenül ajánlotta pont a West Townt területnek - elég közel maradok ahhoz, hogy esetleg figyelemmel lehessen követni, és Laplace megjegyzése alapján nem nélkülözi a kihívásokat a terület. Érdekes alak, nem tudom, hogy csak az ellentmondás és beszólás kedvéért szólt közbe, vagy netán nekünk is szólt a figyelmeztetés. Mindenesetre jó lenne megtudnom... meg megköszönnöm, persze. Inkább nézzenek naívnak.
Érkezett egy új mage is, akit reflexből velünk csoportosítottak össze. Nem mintha lenne ez ellen kifogásom - úgy tűnik, megvan a magához való esze, és emellett még veszett jóképű is. Hasznos tulajdonság - ráadásul nála nem probléma, ha megszólal, ellenben az öcsémmel. Arról nem beszélve, hogy nálunk tapasztaltabb, ellenben nem ismeri a várost. De inkább ne próbálja megfektetni a főnök lányát, mert az egy Fátyol Őrzőjénél ritkán válik be, és, ha beválik, az sokkal rosszabb.
Szóval Bogáncs összeillik az öcsémmel - Alekszej tud kivel beszélgetni a zenéiről, meg az atomfizikáról.
A farkasok mellé kaptunk (nomeg: kaptam?!) megbízást/parancsot, hogy derítsük már ki, mit tud egy bizonyos könyv, és takarítsunk már utánu... szóval bizonyosodjunk meg róla, hogy az FBI semmi lényegeset nem tudhat meg. Ha a Hierarchunk nem a rendembe tartozna, tisztán kihívásnak érezném a feladatot, amit nagyjából ránk szabtak (ja, misztikus tárgy a Misztériumosoknak, fátyol védése nekem), de így... minimum két lehetséges változatot kell fejben tartanom. Egy olyan eseménysort, ami Rendtől független, és józan paraszti ésszel végigvihető, meg egy konspirációval és feltételezéssel teli sort, aminek egyáltalán nem biztos, hogy van megoldása. Csak remélem, h nem egy "no win" szitu elé állítanak valami hülye próba keretében - mert még csak dühöngeni sem fogok. Attól tartok, élvezném. Tudtam én, hogy nem normális az, aki politológusnak megy...
Bogáncsnak felajánlottuk, h csövezzen nálunk, ne egy csótánymotelban - minimálisan jobbak a körülmények, és olcsóbbak is vagyunk. Egy kicsit :D Alekszej odébbpakolt pár stóc könyvet, hogy beférjen a hálózsák, meg a hátizsákja, oszt jól van. Kis színesként felmerült, hogy esetleg az én szobámba kerüljön - nem mintha kifogásom lenne az ellen, hogy az ágyamba, de azért hosszabb távon zavar bárki a személyes teremben. Képzelem, milyen pletykák lehetnek eddig is rólunk, mint ikrekről... annak a fura csajnak legalábbis kapásból ilyen aszociáiciók ugrottak be - ahelyett, hogy rendes emberként alátámasztotta volna gondolataival azt a gyanúmat, ami szerint nem egyszerű ember. Hogy legalább utólag igazoljam azt, h miért ellenőriztem szerencsélen Alekszejt, miközben megpróbálta felszedni.
Az általános iskolánál bukkantunk rá az éjszaka közepén, épp azt tervezte, hogyan próbálja majd átépíteni. Elővigyázatlan voltam, amikor vele együtt mentünk be felderíteni az épületet - meg a forrást, de talán ezt előnyünkre lehet fordítani, mert, ha tényleg vannak forrásai az épület átépítéséhez, akkor nem árt, ha valamilyen befolyásunk van rá. Irracionálisan félt a tűztől, Alekszejnek sem stimmelt nála valami, és nagyon furcsán viselkedett, de nem tudom rá a választ, hogy miért, és ez nyugtalanít. Ráadásul ügyetlen voltam vele szemben, nem mintha zavarna, hogy jelenleg bármit kinéz belőlünk, és valami perverz triónak tart minket - ezt is ki lehet használni, mert szemlátomást érdekelte a dolog.
A következő hideg zuhanyt már hétfőn kaptam, amikor egy szövetségi nyomozó kereste fel Cassandrát a könyv ügyében, és szinte mindent elmondott, amit tudott. Örültem volna, ha kihagyja a Vállalatra vonatkozó ... információit. Nem akarok utánuk takarítani - pláne, h lehet, h nem is ezt várják tőlem. Mi szükség van erre?!
Izgalmas lesz a következő időszak.
Nem tudom, miért választottam... minek választottam pont a Fátyol Őrzői rendjét. Ha önmagamnál szenvedélyesebb lennék, akkor simán kiálthatnám a mindenhol körülvevő lelki éjszakába, hogy miéééért, de még csak ez sincs. Csak az időnként felmerülő kérdőjel, hogy miért éri meg nekem. Nincs más magyarázat, mint az, hogy tulajdonképpen élvezem a helyzetet. Talán a kamaszkori álmok valamilyen beteljesülése ez az egész titkosügynökösdi, meg az, hogy valódi felelősséget kaptam a kezembe - hisz eddig is szerettem érezni, hogy én vigyázok a többiekre, és képes vagyok a szükségesekre a közös érdekeink szolgálatában. Amikor feladtam a rendőrségen Anita "jegyesét", akkor is ugyanaz hajtott, mint amikor a természetvédőt kellett beköpnöm. Nem, ez nem igaz. Eddig nem áltam megfigyelés alatt - maga a tény kérdésessé teszi azt, hogy miért teszek meg valamit. Azért, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítsek, vagy az, mert így látom helyesnek? És ha az az elvárás, h ezt lássam helyesnek? Innen egyenesen vezet az út az őrületbe. Vajon meddig képesek elmenni?
Pénteken végre (?) teljes jogú mágusként ismertek el a Consilium előtt. Némi erőfeszítésembe került lebeszélni Alekszejt az edzőcipőről, mert az határozottan rosszzul néz ki öltönnyel. Néha felmerül bennem, hogy egyszerűbb volna, ha nem tudná mindenki azonnal, hogy ő a testvérem... nem bírok szabadulni az érzéstől, hogy nekem kell rá vigyáznom, különben valami nagy hülyeséget csinál - és ez a valami számomra is káros lesz. A részemről igyekeztem a megfelelő benyomást kialakítani - az meg nem baj, ha eleinte inkább szépnek és ártalmatlannak tartanak, mint hatékonynak, de veszélyesnek. Fogadni mernék, hogy Cassandra nem véletlenül ajánlotta pont a West Townt területnek - elég közel maradok ahhoz, hogy esetleg figyelemmel lehessen követni, és Laplace megjegyzése alapján nem nélkülözi a kihívásokat a terület. Érdekes alak, nem tudom, hogy csak az ellentmondás és beszólás kedvéért szólt közbe, vagy netán nekünk is szólt a figyelmeztetés. Mindenesetre jó lenne megtudnom... meg megköszönnöm, persze. Inkább nézzenek naívnak.
Érkezett egy új mage is, akit reflexből velünk csoportosítottak össze. Nem mintha lenne ez ellen kifogásom - úgy tűnik, megvan a magához való esze, és emellett még veszett jóképű is. Hasznos tulajdonság - ráadásul nála nem probléma, ha megszólal, ellenben az öcsémmel. Arról nem beszélve, hogy nálunk tapasztaltabb, ellenben nem ismeri a várost. De inkább ne próbálja megfektetni a főnök lányát, mert az egy Fátyol Őrzőjénél ritkán válik be, és, ha beválik, az sokkal rosszabb.
Szóval Bogáncs összeillik az öcsémmel - Alekszej tud kivel beszélgetni a zenéiről, meg az atomfizikáról.
A farkasok mellé kaptunk (nomeg: kaptam?!) megbízást/parancsot, hogy derítsük már ki, mit tud egy bizonyos könyv, és takarítsunk már utánu... szóval bizonyosodjunk meg róla, hogy az FBI semmi lényegeset nem tudhat meg. Ha a Hierarchunk nem a rendembe tartozna, tisztán kihívásnak érezném a feladatot, amit nagyjából ránk szabtak (ja, misztikus tárgy a Misztériumosoknak, fátyol védése nekem), de így... minimum két lehetséges változatot kell fejben tartanom. Egy olyan eseménysort, ami Rendtől független, és józan paraszti ésszel végigvihető, meg egy konspirációval és feltételezéssel teli sort, aminek egyáltalán nem biztos, hogy van megoldása. Csak remélem, h nem egy "no win" szitu elé állítanak valami hülye próba keretében - mert még csak dühöngeni sem fogok. Attól tartok, élvezném. Tudtam én, hogy nem normális az, aki politológusnak megy...
Bogáncsnak felajánlottuk, h csövezzen nálunk, ne egy csótánymotelban - minimálisan jobbak a körülmények, és olcsóbbak is vagyunk. Egy kicsit :D Alekszej odébbpakolt pár stóc könyvet, hogy beférjen a hálózsák, meg a hátizsákja, oszt jól van. Kis színesként felmerült, hogy esetleg az én szobámba kerüljön - nem mintha kifogásom lenne az ellen, hogy az ágyamba, de azért hosszabb távon zavar bárki a személyes teremben. Képzelem, milyen pletykák lehetnek eddig is rólunk, mint ikrekről... annak a fura csajnak legalábbis kapásból ilyen aszociáiciók ugrottak be - ahelyett, hogy rendes emberként alátámasztotta volna gondolataival azt a gyanúmat, ami szerint nem egyszerű ember. Hogy legalább utólag igazoljam azt, h miért ellenőriztem szerencsélen Alekszejt, miközben megpróbálta felszedni.
Az általános iskolánál bukkantunk rá az éjszaka közepén, épp azt tervezte, hogyan próbálja majd átépíteni. Elővigyázatlan voltam, amikor vele együtt mentünk be felderíteni az épületet - meg a forrást, de talán ezt előnyünkre lehet fordítani, mert, ha tényleg vannak forrásai az épület átépítéséhez, akkor nem árt, ha valamilyen befolyásunk van rá. Irracionálisan félt a tűztől, Alekszejnek sem stimmelt nála valami, és nagyon furcsán viselkedett, de nem tudom rá a választ, hogy miért, és ez nyugtalanít. Ráadásul ügyetlen voltam vele szemben, nem mintha zavarna, hogy jelenleg bármit kinéz belőlünk, és valami perverz triónak tart minket - ezt is ki lehet használni, mert szemlátomást érdekelte a dolog.
A következő hideg zuhanyt már hétfőn kaptam, amikor egy szövetségi nyomozó kereste fel Cassandrát a könyv ügyében, és szinte mindent elmondott, amit tudott. Örültem volna, ha kihagyja a Vállalatra vonatkozó ... információit. Nem akarok utánuk takarítani - pláne, h lehet, h nem is ezt várják tőlem. Mi szükség van erre?!
Izgalmas lesz a következő időszak.
Megjegyzések