Súra
Súra megint arra ébredt, hogy kétségbeesetten próbálta felidézni, mit felejtett el időben elvégezni, mi az, amit előző éjfélre kellett volna elküldenie a professzornak. Nem, annak legalább vége. Gyors pillantást vetett a polcra odahelyezett órára. Hajnali fél öt. Diploma után vagyok, amire éveken keresztül vágytam. Szomorú? Nem lehetsz az, te nem az az ember vagy. Felült a szűk ágyban, vékony kezeivel átkulcsolta térdeit és üresen bámult maga elé. A szemközti épület egyik lakásában egész éjjel vörös lámpa égett, a lehúzott redőny résein át pont Súra arcára tűzött. A lány szinte érezte, ahogy égeti a fény. Hallgatta, ahogy a szomszéd szobában szuszog a fivére. Békével töltötte el a srác közelsége, egyetlen kapaszkodóként a sötétben. Ha ő nem lett volna, akkor... dühösen visszadőlt fekvő helyzetbe. Az éjszaka hozza ki belőlem. Legközelebb majd zsebkendőt is vigyek magammal moziba?! A mennyezet pergő vakolatának mintáit bámulta, ahol egy fiatal, hosszú hajú lány küzdött a repedések szörny...