Súra - kedd éjjel
Vaksötétben tapogatózunk, és csak azt tudjuk, hogy amerre nyúlni tudnánk, ott minimum tüskék vannak, de szerintem éles fogak, és a hozzájuk tartozó szájak egészben lenyelnek minket. Minket? Kérdéses.
Milyen jellemző, h öcsém az utolsó pillanatban volt képes megmondani, hogy Cynthia... vámpír. Aztán ártatlanul mentegetőzik, hogy elfelejtette, azt hitte, már elmondta. Ezek után még elvárja azt, hogy elhiggyük neki, tudja, hogy mit csinál.
Viszont Nate-ről újabb érdekes adalékot tudtam meg a hétfői mellé - került már egészen közeli kapcsolatba vámpírral. Logikusnak tűnt, hogy ez esetben a tapasztaltabb találkozzon Cynthiával, arról nem is beszélve, hogy a vámpír Nate-t hívta. A leányzó habitusából ítélve talán nagyobb hatást érhetünk el, ha nem azt küldjük, aki ügyetlenül próbálta már felszedni.
A roppant érdekes és szórakoztató szerep nekem jutott, miszerint üljek otthon és figyeljem az eseményeket. Gyakorlat, miegyéb, a párbeszédet ez egyszer lejegyeztem, hogy utólag is ellenőrizhető legyen. Alekszej meg személyesen biztosította Nate-t, hátha történik valami.
A párbeszédet majd később, mert zseniális volt. Az eredmény kevésbé, nagyjából ott szakadtam le, amikor Nate felajánlotta, h megmutatja mit tud. Kicsit sokat árult el magunkról, míg Cynthiáról kevesebbet tudunk, de talán ez nem akkora baj - főleg, ha a látomása, amiben együtt látott minket, valamiféle szövetséget vetít előre. Aggodalomra ad okot, hogy a vámpír valamilyen hatalmat gyakorlolt Nate felett, a pajzsom ellenére. Vigyázni kell a vámpírokkal, nagyon.
Még jeleztem mindkettőjüknek, h kiszállok a figyelésből, aztán elmentem feltöltekezni a forráshoz.
Hajnalban felzörgettek minket, Alekszej épp hazaért, én meg már szédültem volna aludni. Öcsi persze egyedül akarta elintéznia dolgot, amikor rendőrjelvényt mutattak neki, ezéet kiment, hogy a bezárt ajtó mögött, a lépcsőházban tárgyaljon. Roppant hősies. Wazz, nem azért vagyunk ketten, hogy egyedül akarjon mindent megoldani! Hagytam, hadd derítse ki a helyzetet, de amikor a másik vészesen feldühödött, jobbnak láttam lenyugtatni. Hisz, mint kiderült, megint egy vámpírral álltunk szemben. Sikerült elérnem, hogy ne azon nyomban igyekezzen tárgyalni (ezt az előnyt nem adnám meg neki), hanem majd békésebb és biztonságosabb körülmények között.
Aztán végre elaludtam, de nem nyugodtan - Alekszej az emúlt napokban nagyon nem tűnt megbízhatónak, mióta közös problémákon kellett dolgoznunk. Ha eddig is ilyen forrófejűen fogott hozzá mindenhez, akkor csodálom, hogy nem volt semmi problémánk.
Amíg nem tudtuk egymásról, h ki mit csinál, amiíg nem kellett tudnunk, addig sokkal egyszerűbb volt. Nem vagyok benne biztos, hogy a testvérem képes lesz valaha is csapatmunkára.
Féltem Alekszejt.
Milyen jellemző, h öcsém az utolsó pillanatban volt képes megmondani, hogy Cynthia... vámpír. Aztán ártatlanul mentegetőzik, hogy elfelejtette, azt hitte, már elmondta. Ezek után még elvárja azt, hogy elhiggyük neki, tudja, hogy mit csinál.
Viszont Nate-ről újabb érdekes adalékot tudtam meg a hétfői mellé - került már egészen közeli kapcsolatba vámpírral. Logikusnak tűnt, hogy ez esetben a tapasztaltabb találkozzon Cynthiával, arról nem is beszélve, hogy a vámpír Nate-t hívta. A leányzó habitusából ítélve talán nagyobb hatást érhetünk el, ha nem azt küldjük, aki ügyetlenül próbálta már felszedni.
A roppant érdekes és szórakoztató szerep nekem jutott, miszerint üljek otthon és figyeljem az eseményeket. Gyakorlat, miegyéb, a párbeszédet ez egyszer lejegyeztem, hogy utólag is ellenőrizhető legyen. Alekszej meg személyesen biztosította Nate-t, hátha történik valami.
A párbeszédet majd később, mert zseniális volt. Az eredmény kevésbé, nagyjából ott szakadtam le, amikor Nate felajánlotta, h megmutatja mit tud. Kicsit sokat árult el magunkról, míg Cynthiáról kevesebbet tudunk, de talán ez nem akkora baj - főleg, ha a látomása, amiben együtt látott minket, valamiféle szövetséget vetít előre. Aggodalomra ad okot, hogy a vámpír valamilyen hatalmat gyakorlolt Nate felett, a pajzsom ellenére. Vigyázni kell a vámpírokkal, nagyon.
Még jeleztem mindkettőjüknek, h kiszállok a figyelésből, aztán elmentem feltöltekezni a forráshoz.
Hajnalban felzörgettek minket, Alekszej épp hazaért, én meg már szédültem volna aludni. Öcsi persze egyedül akarta elintéznia dolgot, amikor rendőrjelvényt mutattak neki, ezéet kiment, hogy a bezárt ajtó mögött, a lépcsőházban tárgyaljon. Roppant hősies. Wazz, nem azért vagyunk ketten, hogy egyedül akarjon mindent megoldani! Hagytam, hadd derítse ki a helyzetet, de amikor a másik vészesen feldühödött, jobbnak láttam lenyugtatni. Hisz, mint kiderült, megint egy vámpírral álltunk szemben. Sikerült elérnem, hogy ne azon nyomban igyekezzen tárgyalni (ezt az előnyt nem adnám meg neki), hanem majd békésebb és biztonságosabb körülmények között.
Aztán végre elaludtam, de nem nyugodtan - Alekszej az emúlt napokban nagyon nem tűnt megbízhatónak, mióta közös problémákon kellett dolgoznunk. Ha eddig is ilyen forrófejűen fogott hozzá mindenhez, akkor csodálom, hogy nem volt semmi problémánk.
Amíg nem tudtuk egymásról, h ki mit csinál, amiíg nem kellett tudnunk, addig sokkal egyszerűbb volt. Nem vagyok benne biztos, hogy a testvérem képes lesz valaha is csapatmunkára.
Féltem Alekszejt.
Megjegyzések