Súra

Félelmetes. A jövő fog minket össze, nem a múlt. Egy látomás miatt csatlakoztunk egymáshoz, mert a látomásban együtt voltunk, és közös veszély fenyegetett. A veszély valós, a közvetlen környezetünk sem biztonságos. Egyik nap vérfarkssal beszélgetünk, akik a hírük alapján széttépnek bárkit puszta kézzel, ha úgy adódik, pár éjszakával később meg egy legendás vámpír fogad minket egy atlantiszi mágiával összeszőtt helyen a környék legveszélyesebb negyede - alatt.
Amíg meg van róla győződve, hogy a pártfogoltja biztonsága összefügg a csapatunkkal, addig jó kapcsolat. Tulajdonképpen mi még egy vámpír? Az egyik fenyegetéssel próbál minket rávenni arra, hogy nyomozzunk a helyi fejeseink, és nem mellesleg a rendem helyi fejesei után. Damoklész meg az ő kardja. És az a hajszál, ugye.
Vagy túl sokat aggódok? Szeretném sikeresen megoldani a rám bízott feladatot (kideríteni, mi ez a jel), de jelenleg túl sok minden mutat arra, hogy ne siessek el semmit. Mert mi látszik? A Walsh cég révén kerültek be vámpírírtásra alkalmas fegyverek a városba (bár, azt nem tudom, hogy miért pont az a fajta lövedék a veszélyesebb... valamit nem árultak el), és ugyanez a cég hozott be öt kötetet a jelet tartalmazó könyvből - ők lopták el a bizonyítékok közül, és még egy kábítószer adag is nejött rajtuk keresztül Chicagóba.
A jel pedig egy vámpírírtó banda jele.
Eddigi tulajdonosai (egy könyvárus, meg egy ismeretlen ember, akinek nem kellett volna köze lennie a könyvekhez) mind halottak. Az arab halálmódja meg annyira valószínűtlen... ki rágja el a saját ereit? Nem jut eszembe természetes mód,a mi miatt így tenne - hacsak nem megőrült, de... tulajdonképpen semmi nem zárja ki, hogy természetfeletti úton őrült meg. A takarítás egy módja. A könyv maga nem fejt ki ilyen hatást.

...
Éjszaka csörög a mobilom, Cynthia a túloldalon. Találkozni kellene valakivel. A valaki is beszél a telefonba, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem képes hatni rám az éteren keresztül. Mosogatás közben Cynthia győzköd, hogy nekünk ez jó lesz, és rossz, ha nem látogatunk el oda. Ha ártani akarna nekünk, már megtette volna. Öröm, hogy ez eddig nem sokaknak jutott eszükbe - majd csak fog, karácsony környékén, amikor felrobban egy lakás.

Néha irigylem Alkeszej és Nate gondtalan világszemléletét. Én nem tudok aludni, ha úgy érzem nem tettem meg minden tőlem telhetőt... és lassan egy éve sosem érzem úgy.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel