Keresztút
No, lépjünk. Tettek mezejére, akárhová, csak el ebből a kibaszott rokokó szobából. még jó, hogy anyám őméltóságosságának az a heppje támadt, h nekem jobb lenne máshol, másokkal. Összehozott egy spanyol halottal (Fernando atya vagy miafasz), hogy majd ő intézze ezt a kotéria-mizériát - aki meg bemutatott Rafaelnek.
Rafaellel előtte egy éjjel futottam össze Jaquelin koncertjén. Szikla majdnem leképezte 2D-ben a fickót valami régi nézeteltérés miatt, de inkább otthagyott minket beszélgetni. Fura hulla. Dzsigolónak néz ki az öltözködése alapján, aztán meg a Lándzsásoknak dolgozik. Ehh, Fernandó atya fétisklubja után már semmin nem lepődök meg...
Mindenesetre elfilozofáltunk ihatatlan borunk/vodkánk mellett. Úgy tűnik, Mielőtt Lanceás lett volna, a Mozgalomba tartozott.
No, a kotériába valszeg J. meg R. fognak velem együtt tartozni - és így nem sok időt jósolok magunknak, töketlen egy banda. Belőlem soha nem lesz intrikus, még jó, hogy nem nézek mindent szögnek, J. szenved a halandó haverjaival, R. meg... no benne nem tudok megbízni.
Ja, meg itt ez a Klaus arc. Szőke, szakállas, ha lehet, még furcsább. Mondta is, éveket töltött társaság nélkül. Aubert után küldte az Ordo Dracul. Különben ez volt az a dolog, ami felrázott. Hónapok teltek el, és nem tudom, mi történt. Ki volt Charlotte, milyen iratokat talált a srác, és egyáltalán. Bízom Klausban, hogy kideríti, sjna abban nem, h nekem is elmond mindent. Mindegy, megpróbáljuk.
Nem tudom, mihez kezdjek. Az tiszta sor, hogy hamarosan döntenem kéne, kikhez csatlakozom - de nem megy. Nem létező szívem a Mozgalomhoz húzna, (Vincent zöld szemeiről nem is beszélve, muhaha) de nem érzem, hogy hinni tudnék a vámpírtársadalom (na tessék, kimondtam) jobbítására tett kísérletekben. A létezés úgy szar, ahogy van, nem hiszem hogy létezik ideális társadalmi forma.
Egyet tudok, az Invictusos faszfejekhez nem. Nem lenne hozzá erőm. A többiről meg alig tudok valamit - mindhárom vonz a titkaival és egyben taszít is a betagozódás gondolata.
Nem bírom ép elmével.
Meg kell ölnöm. El kell pusztítanom. De ahhoz, hogy ezt megtehessem, fel kell nőnöm még. A rohadt életbe.
Rafaellel előtte egy éjjel futottam össze Jaquelin koncertjén. Szikla majdnem leképezte 2D-ben a fickót valami régi nézeteltérés miatt, de inkább otthagyott minket beszélgetni. Fura hulla. Dzsigolónak néz ki az öltözködése alapján, aztán meg a Lándzsásoknak dolgozik. Ehh, Fernandó atya fétisklubja után már semmin nem lepődök meg...
Mindenesetre elfilozofáltunk ihatatlan borunk/vodkánk mellett. Úgy tűnik, Mielőtt Lanceás lett volna, a Mozgalomba tartozott.
No, a kotériába valszeg J. meg R. fognak velem együtt tartozni - és így nem sok időt jósolok magunknak, töketlen egy banda. Belőlem soha nem lesz intrikus, még jó, hogy nem nézek mindent szögnek, J. szenved a halandó haverjaival, R. meg... no benne nem tudok megbízni.
Ja, meg itt ez a Klaus arc. Szőke, szakállas, ha lehet, még furcsább. Mondta is, éveket töltött társaság nélkül. Aubert után küldte az Ordo Dracul. Különben ez volt az a dolog, ami felrázott. Hónapok teltek el, és nem tudom, mi történt. Ki volt Charlotte, milyen iratokat talált a srác, és egyáltalán. Bízom Klausban, hogy kideríti, sjna abban nem, h nekem is elmond mindent. Mindegy, megpróbáljuk.
Nem tudom, mihez kezdjek. Az tiszta sor, hogy hamarosan döntenem kéne, kikhez csatlakozom - de nem megy. Nem létező szívem a Mozgalomhoz húzna, (Vincent zöld szemeiről nem is beszélve, muhaha) de nem érzem, hogy hinni tudnék a vámpírtársadalom (na tessék, kimondtam) jobbítására tett kísérletekben. A létezés úgy szar, ahogy van, nem hiszem hogy létezik ideális társadalmi forma.
Egyet tudok, az Invictusos faszfejekhez nem. Nem lenne hozzá erőm. A többiről meg alig tudok valamit - mindhárom vonz a titkaival és egyben taszít is a betagozódás gondolata.
Nem bírom ép elmével.
Meg kell ölnöm. El kell pusztítanom. De ahhoz, hogy ezt megtehessem, fel kell nőnöm még. A rohadt életbe.
Megjegyzések