Vihar
Kedves Suzanne,
hirtelen sokan lettünk a házban. Végre eszembe jutott magamra zárni az ajtót a hálószobában a laptoppal együtt, ma már nem akarok semmi több eseményt, és több embert. Komolyan, görcsbe rándul minden ajtó- és telefoncsöngésre a gyomrom. Eddig csak az irracionális remény villant fel bennem - minden egyes alkalommal -, hogy hátha Asraf hív. Szegény én, ugye. Legalább képem van róla, és belül valahol valaki kétségbeesetten kacarászik.
De milyen szép fintora ez a sorsnak, hogy a nyakamba szakad hirtelen még két újonnan érkezett, és ezúttal tényleg most estek ki a Söványből. Pedig már azt hittem, hogy Malcolmmal letudom az effajta kötelezettségemet, M. Fagyos Pocsolya úgyis leboltolt Medvével, úgyhogy nem lenne szüksége már sokáig arra, hogy itt lakjon, meg úgy olyannak tűnik, aki megoldja magának. Eddig is azt tette.
Egészen hétfő reggelig biztam benne, hogy szerda estig fél lábon is. Hát nem. JT épp beugrott megint, átpasszolni lekvárokat, amikor kint csattanás, hát naná, hogy a kertkapunkat, meg JT motorját horpasztotta be egy szürke Mercedes. A felfújódott légzsák mögött egy részeg Jade, anyósülés alatt idegen Jázmin-hercegnő kőből. Szólunk a Csigának, hogy szükség lenne rá, válaszul a telefonban közölte velem, hogy egyrészt érkezett egy új, másrészt Luke meghalt. Kurva életbe. Megint egy. Kibaszott dühítő, hogy ennyire halandók vagyunk. Ő ráadásul már utánam érkezett - mi több, én találkoztam vele először itt Orleansban.
Nem tudom, hogy pontosan mit kerestem abban dohányboltban a parton, még az is lehet, h véletlenszerűen néztem oda, hátha ott lesz. Vagy megbeszéltük? Fogalmam sincs. Az sokkal jobban megmaradt, hogy megjelent a fején egy sniper célzófénye, aztán Asraf felhívott a szomszédos tetőről. És utána, a parton sétálva közölte, hogy Hervé követ.
...
Szóval, ott tartottam, hogy megérkezett kisvártatva Nonee meg Tin-Tin, egy rongybabával, akinek már csak a foteében jutott hely. Nagyjábó helyrerázták az arab lányt, aki szépen dolgozta fel a kimaradt 80 év jelentőségét, küzdött a teafilterrel, aztán felkísértem a fürdőszobába, meg adtam neki ruhát. Közben tért magához Rongybaba, aki elég ijesztő módon azzal nyitott, hogy adott magából tűt - mert az egyetlen hosszú szoknyám nagy lett volna Nyla-ra -, azán rövidesen már ruhát varrt. Gondolom, ez valami poszt-traumatikus sokk lehet, illetve arra tett feldolgozási kísérlet. Mindegy, ha működik, akkor varrjon csak nyugodtan, mert nem érzem magam képzett pszichológusnak, sem szociális munkásnak.
Elég szerencsétlen időben érkeztek.
Kb, miután Rongybabát is elláttam végtelen póló- és farmerkészleteim egy darabjával, jött egy látomás Aimée meglövéséről. Kurva jó. Pár 10 másoperc rémült egymásra nézés után rájöttem, h nagyjából melyik raktár lehetett az. (Időközben JT és Tin-Tin leléptek, mert JT-ből előjött a Smaragd-lovag vagy micsoda egy kard képében. )
Szóval én motorra szálltam, Malcom berakta Jade-t a csomagtartóba, a többieket az autójába, és irány a helyszín, ahol kábé az elhúzó autókat találtuk, meg JT-t és TinTint, akik épp legeneráltak 6-7 hullát, és látták, ahogy Aimée-t berakják az egyik autóba. Csiga pont jól jött, mert JT kapott a vállába golyót. Úgyhogy ők balra el, mi meg jobbra, vissza a házba. Ott Renée várt, átvette Jade-t, közölte, hogy a Belügyesek közúti ellenőrzést tartanak, úgyhogy csak óvatosan.
Délutánra átjött Sabine, meg egyszercsak felbukkant Medve, és a vihar kitörésévelkaptuk emg az sms-t Cosette-től, hogy lehetőleg senki ne mászkáljon. Nem mintha aze sőben nagy kedvünk lett volna. Erről, és Malcolm megjegyzéséről a vihar természetellenességével kapcsolatban rögtön felrémlett előttem egy másik vihar, miután Sandman-t lelőtték. Az is valami belügyes vagy keselyűs akció volt - fasz tudja, mikor melyik, de most már oda kéne erre is figyelnem. Már akkor meg voltam róla győződve, h nem véletlen a hóvihar, túl jól jött. Déja vu.
Sabine hamar kidőlt aludni, aztán némi csendes délután és este után mi is.
A két csak szerencsére nem borult ki, kicsit beszéltem nekik az udvarokról, szóba kerültek a Másolatok is, meg úgy vegyesen dolgok, mint politika, internet, Rongybaba megtalálta az egyetlen Bravo-t, amit pár hónapja vettem meg a poszter miatt, aztán kb másnap fél12-kor esett le, hogy Sabine még mindig alszik. Kurvára rohan az idő, ha nem figyelek oda. Ja közben még kijött a rendőrség is, hogy a szomszéd beszólt a kocsiról, lecsekkolt egy maninblack is, és bennem úgy mellesleg felmerült, hogy vajon ismerik-e Asraf aliasát azok, akik elkapták, és figyeltetik-e a házunkat.
Bemásztam a csaj álmába, pusztaság, keselyűk, aztán egy Mariott Hotel szoba, Párizs, fehér köpenyes férfi meditál parázstartó előtt, aztán Orleans, fehér köpenyben nő, de a parázstartó stimmel, és ekkor esett le, hogy ez a valóság, nem álom. Mivel már kezdett igazán fájni, ezért inkább felébredtem és közöltem a címet. Felhívtam Sinclairt, hogy én eddig jutottam, para van, közben Medve R-t, hogy nézzen körbe a hotelnél hát, elzavarták onnan, valószínűleg a Keselyűk.
Nekiláttunk tervezgetni, hogy mihez kezdjünk, bombariadó, felgyújtás, álomból átmegyek, ők me utánam jönnek a földön, betelefonálunk, akármi, amikor Sabine-zombi jelent meg és indult kifelé az ajtón. némi erőteljes dulakodás után sikerült lefogni, kibaszott erős lett így megszállva. Aztán akármi tartotta fogva, kiszállt belőle. Milicent kb ekkorra ért át. Felhívtam Avrilt, hogy nézze meg Sinclairt, jól van-e, iletve érje el Henry-t, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg Sabine-t, mielőtt elvérzik. R visszajelzett, h ráuszított a Belügyeseket a Keselyűkre, ott most valószínűleg ném összezördülések lesznek.
Aztá egyszercsak este lett, Medve itt maradt, a többiek hazamentek az újakon kívül. Tömegszállás.
Holnap este gyűlés, remélem, addig semmi rendkívüli nem történik már, kezdek kifogyi a tárcsázható számokból.
Remélem, az újak sem most fognak összeroppanni vagy bepánikolni, ugyan nagyon összeszedetten működtek a körülményekhez képest, de bármior jöhet valami erősebb rémálom vagy látomás vagy akármi, ami megborítja az egyensúlyt.
Fáradt vagyok, remélem, Asraffal fogok álmodni.
hirtelen sokan lettünk a házban. Végre eszembe jutott magamra zárni az ajtót a hálószobában a laptoppal együtt, ma már nem akarok semmi több eseményt, és több embert. Komolyan, görcsbe rándul minden ajtó- és telefoncsöngésre a gyomrom. Eddig csak az irracionális remény villant fel bennem - minden egyes alkalommal -, hogy hátha Asraf hív. Szegény én, ugye. Legalább képem van róla, és belül valahol valaki kétségbeesetten kacarászik.
De milyen szép fintora ez a sorsnak, hogy a nyakamba szakad hirtelen még két újonnan érkezett, és ezúttal tényleg most estek ki a Söványből. Pedig már azt hittem, hogy Malcolmmal letudom az effajta kötelezettségemet, M. Fagyos Pocsolya úgyis leboltolt Medvével, úgyhogy nem lenne szüksége már sokáig arra, hogy itt lakjon, meg úgy olyannak tűnik, aki megoldja magának. Eddig is azt tette.
Egészen hétfő reggelig biztam benne, hogy szerda estig fél lábon is. Hát nem. JT épp beugrott megint, átpasszolni lekvárokat, amikor kint csattanás, hát naná, hogy a kertkapunkat, meg JT motorját horpasztotta be egy szürke Mercedes. A felfújódott légzsák mögött egy részeg Jade, anyósülés alatt idegen Jázmin-hercegnő kőből. Szólunk a Csigának, hogy szükség lenne rá, válaszul a telefonban közölte velem, hogy egyrészt érkezett egy új, másrészt Luke meghalt. Kurva életbe. Megint egy. Kibaszott dühítő, hogy ennyire halandók vagyunk. Ő ráadásul már utánam érkezett - mi több, én találkoztam vele először itt Orleansban.
Nem tudom, hogy pontosan mit kerestem abban dohányboltban a parton, még az is lehet, h véletlenszerűen néztem oda, hátha ott lesz. Vagy megbeszéltük? Fogalmam sincs. Az sokkal jobban megmaradt, hogy megjelent a fején egy sniper célzófénye, aztán Asraf felhívott a szomszédos tetőről. És utána, a parton sétálva közölte, hogy Hervé követ.
...
Szóval, ott tartottam, hogy megérkezett kisvártatva Nonee meg Tin-Tin, egy rongybabával, akinek már csak a foteében jutott hely. Nagyjábó helyrerázták az arab lányt, aki szépen dolgozta fel a kimaradt 80 év jelentőségét, küzdött a teafilterrel, aztán felkísértem a fürdőszobába, meg adtam neki ruhát. Közben tért magához Rongybaba, aki elég ijesztő módon azzal nyitott, hogy adott magából tűt - mert az egyetlen hosszú szoknyám nagy lett volna Nyla-ra -, azán rövidesen már ruhát varrt. Gondolom, ez valami poszt-traumatikus sokk lehet, illetve arra tett feldolgozási kísérlet. Mindegy, ha működik, akkor varrjon csak nyugodtan, mert nem érzem magam képzett pszichológusnak, sem szociális munkásnak.
Elég szerencsétlen időben érkeztek.
Kb, miután Rongybabát is elláttam végtelen póló- és farmerkészleteim egy darabjával, jött egy látomás Aimée meglövéséről. Kurva jó. Pár 10 másoperc rémült egymásra nézés után rájöttem, h nagyjából melyik raktár lehetett az. (Időközben JT és Tin-Tin leléptek, mert JT-ből előjött a Smaragd-lovag vagy micsoda egy kard képében. )
Szóval én motorra szálltam, Malcom berakta Jade-t a csomagtartóba, a többieket az autójába, és irány a helyszín, ahol kábé az elhúzó autókat találtuk, meg JT-t és TinTint, akik épp legeneráltak 6-7 hullát, és látták, ahogy Aimée-t berakják az egyik autóba. Csiga pont jól jött, mert JT kapott a vállába golyót. Úgyhogy ők balra el, mi meg jobbra, vissza a házba. Ott Renée várt, átvette Jade-t, közölte, hogy a Belügyesek közúti ellenőrzést tartanak, úgyhogy csak óvatosan.
Délutánra átjött Sabine, meg egyszercsak felbukkant Medve, és a vihar kitörésévelkaptuk emg az sms-t Cosette-től, hogy lehetőleg senki ne mászkáljon. Nem mintha aze sőben nagy kedvünk lett volna. Erről, és Malcolm megjegyzéséről a vihar természetellenességével kapcsolatban rögtön felrémlett előttem egy másik vihar, miután Sandman-t lelőtték. Az is valami belügyes vagy keselyűs akció volt - fasz tudja, mikor melyik, de most már oda kéne erre is figyelnem. Már akkor meg voltam róla győződve, h nem véletlen a hóvihar, túl jól jött. Déja vu.
Sabine hamar kidőlt aludni, aztán némi csendes délután és este után mi is.
A két csak szerencsére nem borult ki, kicsit beszéltem nekik az udvarokról, szóba kerültek a Másolatok is, meg úgy vegyesen dolgok, mint politika, internet, Rongybaba megtalálta az egyetlen Bravo-t, amit pár hónapja vettem meg a poszter miatt, aztán kb másnap fél12-kor esett le, hogy Sabine még mindig alszik. Kurvára rohan az idő, ha nem figyelek oda. Ja közben még kijött a rendőrség is, hogy a szomszéd beszólt a kocsiról, lecsekkolt egy maninblack is, és bennem úgy mellesleg felmerült, hogy vajon ismerik-e Asraf aliasát azok, akik elkapták, és figyeltetik-e a házunkat.
Bemásztam a csaj álmába, pusztaság, keselyűk, aztán egy Mariott Hotel szoba, Párizs, fehér köpenyes férfi meditál parázstartó előtt, aztán Orleans, fehér köpenyben nő, de a parázstartó stimmel, és ekkor esett le, hogy ez a valóság, nem álom. Mivel már kezdett igazán fájni, ezért inkább felébredtem és közöltem a címet. Felhívtam Sinclairt, hogy én eddig jutottam, para van, közben Medve R-t, hogy nézzen körbe a hotelnél hát, elzavarták onnan, valószínűleg a Keselyűk.
Nekiláttunk tervezgetni, hogy mihez kezdjünk, bombariadó, felgyújtás, álomból átmegyek, ők me utánam jönnek a földön, betelefonálunk, akármi, amikor Sabine-zombi jelent meg és indult kifelé az ajtón. némi erőteljes dulakodás után sikerült lefogni, kibaszott erős lett így megszállva. Aztán akármi tartotta fogva, kiszállt belőle. Milicent kb ekkorra ért át. Felhívtam Avrilt, hogy nézze meg Sinclairt, jól van-e, iletve érje el Henry-t, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg Sabine-t, mielőtt elvérzik. R visszajelzett, h ráuszított a Belügyeseket a Keselyűkre, ott most valószínűleg ném összezördülések lesznek.
Aztá egyszercsak este lett, Medve itt maradt, a többiek hazamentek az újakon kívül. Tömegszállás.
Holnap este gyűlés, remélem, addig semmi rendkívüli nem történik már, kezdek kifogyi a tárcsázható számokból.
Remélem, az újak sem most fognak összeroppanni vagy bepánikolni, ugyan nagyon összeszedetten működtek a körülményekhez képest, de bármior jöhet valami erősebb rémálom vagy látomás vagy akármi, ami megborítja az egyensúlyt.
Fáradt vagyok, remélem, Asraffal fogok álmodni.
Megjegyzések