Csapatmunka
Szenes fák sorakoztak ameddig elláttunk, sehol narancs, vagy Milicent vörös haja, csak a szürke és fekete korom különböző árnyalatai a betonszürke ég alatt. Najla már túljutott a megdöbbenésen, épp csak kicsit ugrott meg, amikor az a furcsán ismerős hang megszólított minket - és eltanácsolt minket a ligetből. Malcolm a szokásos közönyével reagált, nekem meg az járt a fejemben, hogy vajon ez valamelyik Igaz, vagy valami egyéb jelenség lesz.Szófogadóan elindultam az elfele általános irányába, miközben kapkodva kerestem egyszerre narancsot és Milicentet. A hang gyorsan pontosított - ne keressük az elcserélteket, azok már az új gazdáiké. Itt felhangzott bennünk a kurvaanyád sok kis különböző szólamban, de az ismeretlen ellen aztán pláne nem ehet harcolni, futás tovább.
- Honnan vagy ismerős? - kérdezte aztán meg, és bennem elkezdtek egymás után arcok felvillanni. A hang. Igaz? Vagy egy sérült, mint Malcolm mondja? Vonat - nem, nem a pánk csaj, ez férfi
- Baszd meg - szaladt ki hollandul és franciául - bazd meg - néztem körbe, a fák között keresve az egyik fát - Malcom, fél 8!
Malcolm vetődött és vágott, egy lángpallos hárított, és Ébenfa bukkant fel.
- En garde - így Malcolm, a fejvadász pedig előhúzott egy álomszövetű pisztolyt és Malcolmra lőtt.
Valahol reménykedtem benne, hogy megússzuk az összecsapást, de baromira nem volt ellenemre, hogy hirtelen a szituációból csak az egyikünk szabadulhat élve. Kibaszott rabszolgavadász. Najla álmából előrántottam egy géppisztolyt - hála a hirtelen nyakába szakadt sok lövésgyakorlásnak, szinte biztos voltam benne, hogy ezzel álmodott.
Eltaláltam, Malcolm megvágta, köddé vált. Oké, akkor keresünk tovább, Najla és Malcolm két oldalt figyeltek, utolsó pillanatban vetődtem el Ébenfa kardja elől, amikor az felbukkant a láthatatlanságból. A kard beleszaladt Malcolmba , én a földről vágtam a vadász combjába, miközben Najla a fejem fölött támadott. Aztán Malcolmból még kitelt még egy csapás, Ébenfa lezuhant a földre, és, mielőtt közölhettem volna vele, hogy az Arab nője vagyok, akit nem öltél meg, a srác még néhányszor beleszúrta a kardját.
Letépdestem róla furcsa dolgokat, aztán futás, keressük meg Milicentet meg narancsot, emrt a távolban már látszik, közelesik valaki.
A hamuból kilógó lába állított meg minket, elkezdtünk ásni, összeégett csúnyán, de még volt valami gyenge pulzusa, mellette a hamu alatt narancsok. És egy másik ember. Milicentet magamhoz szorítva átdobtam a narancsot a bal vállam fölött, és a szökőkútba érkeztem, immár Orleans-ban. Kisvártatva Malcolm, aztán a lángoló hátú Najla is felbukkantak, Najla R-t hozta magával.
Malcolm elrohant az autóért, közben felhívtam Mirelát, hogy megjöttünk, orvoskell, aimée-nek szóljon. Mire megérkeztünk addigra JT és Henry is épp befutottak, aztán egy felettébb álmos és gondterhelt Aimé.
Oké Suzanne, lehet, hogy ott kéne kezdenem, hogy álmodtam Milicenttel, égő emberek között, és narancsot vágott a fejemhez, ami ébredés után is megmaradt. Felkeltem, ébresztettem a többieket, mentünk a Sövénybe.
Vagy ott, hogy felderítettük a házat, és találtam egy pincét fegyverekkel, meg Szeráf-humorral címkézett nagy piros gombbal, és amikor visszamentünk a nappaliba, egy vámpírvárt rám, hogy üzenjen a Gazdámnak. Egy pillanatra... egy töredékpillanatra hirtelen megfagyott bennem a vér, aztán jöttem rá, hogy vámpír, maffia, nem pedig valaki más. Talán túl magabiztosan néztem, vagy Malcolm volt urcsa, vagy Tabita, mindenesetre veszélyesnek ítélt minket és lelőtte Tabitát. Najla rájött, hogy jó helyre rakta a kardját, amikor korábban elrejtette a kanapé alá, Malcolm meg az üdítőjével bűvészkedett valamit, úgyhogy másodperceken belül harcban álltunk. A vámpíron kívül még két fickó - szerencsére halandók - jöttek, Najla megölte az egyiküket, a másikat végül Annan ütötte el az utcán.
Egy hétvége pihenő, ahol lőttünk Najlával, Tabita feltámadt, és a hétfő, amikor mentünk Milicent után.
Ja, persze. Voltunk titokzatosan balfékek ügynökkel, megtudtam, Szeráfot hol tartják fogságban, és lassan, de biztosan az újak is magukhoz térnek.
És meglepve vettem észre, hogy már nem az a meg,menteni való új és kezdő sérült vgyok, aki mázlival és a folyamatos meneküléssel kerül ki a csávából, hanem meg tudom védeni magamat és a barátaimat. És, hogy msot először dolgozom igazán csapatban.
Nem. Nem maradok a seggemen tovább. Teszem a dolgomat - segítek azoknak, akik nekem fontosak, megvédem és megkeresem az értékes és érdekes dolgokat. Hiszem, hogy meg kell tennem, amit tudok.
És akkor talán nem fogok tovább sodródni.
- Honnan vagy ismerős? - kérdezte aztán meg, és bennem elkezdtek egymás után arcok felvillanni. A hang. Igaz? Vagy egy sérült, mint Malcolm mondja? Vonat - nem, nem a pánk csaj, ez férfi
- Baszd meg - szaladt ki hollandul és franciául - bazd meg - néztem körbe, a fák között keresve az egyik fát - Malcom, fél 8!
Malcolm vetődött és vágott, egy lángpallos hárított, és Ébenfa bukkant fel.
- En garde - így Malcolm, a fejvadász pedig előhúzott egy álomszövetű pisztolyt és Malcolmra lőtt.
Valahol reménykedtem benne, hogy megússzuk az összecsapást, de baromira nem volt ellenemre, hogy hirtelen a szituációból csak az egyikünk szabadulhat élve. Kibaszott rabszolgavadász. Najla álmából előrántottam egy géppisztolyt - hála a hirtelen nyakába szakadt sok lövésgyakorlásnak, szinte biztos voltam benne, hogy ezzel álmodott.
Eltaláltam, Malcolm megvágta, köddé vált. Oké, akkor keresünk tovább, Najla és Malcolm két oldalt figyeltek, utolsó pillanatban vetődtem el Ébenfa kardja elől, amikor az felbukkant a láthatatlanságból. A kard beleszaladt Malcolmba , én a földről vágtam a vadász combjába, miközben Najla a fejem fölött támadott. Aztán Malcolmból még kitelt még egy csapás, Ébenfa lezuhant a földre, és, mielőtt közölhettem volna vele, hogy az Arab nője vagyok, akit nem öltél meg, a srác még néhányszor beleszúrta a kardját.
Letépdestem róla furcsa dolgokat, aztán futás, keressük meg Milicentet meg narancsot, emrt a távolban már látszik, közelesik valaki.
A hamuból kilógó lába állított meg minket, elkezdtünk ásni, összeégett csúnyán, de még volt valami gyenge pulzusa, mellette a hamu alatt narancsok. És egy másik ember. Milicentet magamhoz szorítva átdobtam a narancsot a bal vállam fölött, és a szökőkútba érkeztem, immár Orleans-ban. Kisvártatva Malcolm, aztán a lángoló hátú Najla is felbukkantak, Najla R-t hozta magával.
Malcolm elrohant az autóért, közben felhívtam Mirelát, hogy megjöttünk, orvoskell, aimée-nek szóljon. Mire megérkeztünk addigra JT és Henry is épp befutottak, aztán egy felettébb álmos és gondterhelt Aimé.
Oké Suzanne, lehet, hogy ott kéne kezdenem, hogy álmodtam Milicenttel, égő emberek között, és narancsot vágott a fejemhez, ami ébredés után is megmaradt. Felkeltem, ébresztettem a többieket, mentünk a Sövénybe.
Vagy ott, hogy felderítettük a házat, és találtam egy pincét fegyverekkel, meg Szeráf-humorral címkézett nagy piros gombbal, és amikor visszamentünk a nappaliba, egy vámpírvárt rám, hogy üzenjen a Gazdámnak. Egy pillanatra... egy töredékpillanatra hirtelen megfagyott bennem a vér, aztán jöttem rá, hogy vámpír, maffia, nem pedig valaki más. Talán túl magabiztosan néztem, vagy Malcolm volt urcsa, vagy Tabita, mindenesetre veszélyesnek ítélt minket és lelőtte Tabitát. Najla rájött, hogy jó helyre rakta a kardját, amikor korábban elrejtette a kanapé alá, Malcolm meg az üdítőjével bűvészkedett valamit, úgyhogy másodperceken belül harcban álltunk. A vámpíron kívül még két fickó - szerencsére halandók - jöttek, Najla megölte az egyiküket, a másikat végül Annan ütötte el az utcán.
Egy hétvége pihenő, ahol lőttünk Najlával, Tabita feltámadt, és a hétfő, amikor mentünk Milicent után.
Ja, persze. Voltunk titokzatosan balfékek ügynökkel, megtudtam, Szeráfot hol tartják fogságban, és lassan, de biztosan az újak is magukhoz térnek.
És meglepve vettem észre, hogy már nem az a meg,menteni való új és kezdő sérült vgyok, aki mázlival és a folyamatos meneküléssel kerül ki a csávából, hanem meg tudom védeni magamat és a barátaimat. És, hogy msot először dolgozom igazán csapatban.
Nem. Nem maradok a seggemen tovább. Teszem a dolgomat - segítek azoknak, akik nekem fontosak, megvédem és megkeresem az értékes és érdekes dolgokat. Hiszem, hogy meg kell tennem, amit tudok.
És akkor talán nem fogok tovább sodródni.
Megjegyzések