A világ vége I.
Amienben pihentünk pár napot. Örülök, hogy nem siettünk el semmit, hogy élveztük a wellness-szállót, hogy buliztunk, hogy feltöltődtünk, miközben megtaláltuk a célpont pasiját, meg a célpontot magát is. Sinclair kapcsolatba lépett velünk, mert talált egy Malcolmot áthidaló megoldást: szerzett egy varázs-nyakláncot, amiek a segítségével testet lehetett cserélni, és így a helyi Tavasz Uralkodónőjéhez szeretőjén keresztül tudtunk hozzáférni. Igen, úgy. Véletlenül összefutottunk a sráccal egy kávézóban - kétszer egymás után, másodszorra csevegtünk vele, és elvitettókmagunkat buliba. Onnan Najla felcsábította szobára, miközben itatta az altatóval összekevert abszinttal laposüvegből. Megérkeztünk mi is, miután a srác kifeküdt, Najla ráadta a nyakláncot, testet cserélt, és inenntől kissé zavarossá váltak az események - azt nem tudom pontosan, hogy Najla mit művelt, de elég megrázó élmény lehetett számára, tekintve, hogy rákattant a bokaláncra, amit a nő lábáról lopott le, illetve az elbeszélése sem volt elkég összefüggő. Elhozott egy adag varázsholmit, meg a lényeges golyókat, mondta, hogy valamitől ideiglenesen megvakult, mobilon segítette egy ismeretlen gyerekhang - szerintem valami jövőből vagy párhuzamos valóságból/idősíkról -,aztán az utolsó pillanatban ugrott vissza.
Mi Mirelával pszichológiai mélységekbe merültünk, a srácról az álmai alapján nem alakuítottunk túl szép képet, de azért gyanítom, hogy ez így nem volt egészen természetes, a zöld szemű bulldog-alak, az állandóan ismétlődő tematika, ez lehetett maga a nyaklánc is, hogy a lehető legrosszabbat hozza ki valakiből - nem hiszem, hogy tényleg ez lett volna a múltja, tényleg így. De nagyon erős álmok voltak, engem ijesztően magáb szippantott a gyerekorom - Mirelát szemlátomást kevésbé, hozta a szokásost, úgyhogy lehet, hogy tényleg csak rám hatott így. Furcsa lány, elég nehezen jövök ki vele azt hiszem, nem értem, hogy hogyan tud ennyire kívül maradni bizonyos eseményeken, míg másokat meg komolyabban vesz, szinte a túldramatizálásig, dehát az emberek különözőek, pont azért, mert nem ugyanúgy reagálnak a világra. Najla valahogy egyszerűbb, egyenesebb vonalakban gondolkodik. Malcolm meg a másik véglet, az ő egyenes vonalai szétvégják a világot körülöttünk - vajon vele mi történt?
Kicsit filozofikussá tett a mise abban a templomban, régen ültem végig egyet teljesen, sok éve talán, karácsonykor (hát mikor máskor?). Például fogalmam sincs, hogy mit gondoljak a sorssról, wyrdről vagy épp az istenekről, de abban biztos vagyok, hogy valami létezik, ami több, mint egyszerűen a sors. Találkoztam már bukott angyallal, és ööö... hát, démonnal is. Valami miatt ők azok, akik,és nem ugyanazok mint a mi szörnyűségek Igaz Tündéreink. Az idő viszonylagosságát volt szerencsétlenségem megtapasztalni már, de azt is, hogy az események láncolata, a véletlenek nem véletlenek. Van egy alakító erő. Akkor miért ne lehetne egységes teremtő erő is? Hiszek benne, hogy a világ egységes egészbe áll össze, ha egészen messziről nézzük, hogy a dolgok összefüggenek egymással, hogy a dolgok okai között felfedezhetőek az összefüggések. Tudom, hogy a múltamban gyökeredzik a jövőm, a triviálison túl - nem véletlenül raboltak el, nem véletlenül jöttem vissza hínárt köpve, és az út, amin haladok előre, azvezet valahová, nem csak bele a végtelenbe.
Mi Mirelával pszichológiai mélységekbe merültünk, a srácról az álmai alapján nem alakuítottunk túl szép képet, de azért gyanítom, hogy ez így nem volt egészen természetes, a zöld szemű bulldog-alak, az állandóan ismétlődő tematika, ez lehetett maga a nyaklánc is, hogy a lehető legrosszabbat hozza ki valakiből - nem hiszem, hogy tényleg ez lett volna a múltja, tényleg így. De nagyon erős álmok voltak, engem ijesztően magáb szippantott a gyerekorom - Mirelát szemlátomást kevésbé, hozta a szokásost, úgyhogy lehet, hogy tényleg csak rám hatott így. Furcsa lány, elég nehezen jövök ki vele azt hiszem, nem értem, hogy hogyan tud ennyire kívül maradni bizonyos eseményeken, míg másokat meg komolyabban vesz, szinte a túldramatizálásig, dehát az emberek különözőek, pont azért, mert nem ugyanúgy reagálnak a világra. Najla valahogy egyszerűbb, egyenesebb vonalakban gondolkodik. Malcolm meg a másik véglet, az ő egyenes vonalai szétvégják a világot körülöttünk - vajon vele mi történt?
Kicsit filozofikussá tett a mise abban a templomban, régen ültem végig egyet teljesen, sok éve talán, karácsonykor (hát mikor máskor?). Például fogalmam sincs, hogy mit gondoljak a sorssról, wyrdről vagy épp az istenekről, de abban biztos vagyok, hogy valami létezik, ami több, mint egyszerűen a sors. Találkoztam már bukott angyallal, és ööö... hát, démonnal is. Valami miatt ők azok, akik,és nem ugyanazok mint a mi szörnyűségek Igaz Tündéreink. Az idő viszonylagosságát volt szerencsétlenségem megtapasztalni már, de azt is, hogy az események láncolata, a véletlenek nem véletlenek. Van egy alakító erő. Akkor miért ne lehetne egységes teremtő erő is? Hiszek benne, hogy a világ egységes egészbe áll össze, ha egészen messziről nézzük, hogy a dolgok összefüggenek egymással, hogy a dolgok okai között felfedezhetőek az összefüggések. Tudom, hogy a múltamban gyökeredzik a jövőm, a triviálison túl - nem véletlenül raboltak el, nem véletlenül jöttem vissza hínárt köpve, és az út, amin haladok előre, azvezet valahová, nem csak bele a végtelenbe.
Megjegyzések