Gry története

Nem panaszodni akarok, igazán nem. Még élek, és ezt nem mondhatja el magáról se MR C se a jacht többi személyzete. Bár, ki tudja, az egyik technikust ugrani láttam utoljára a tengerbe az ablakból, akár meg is léphetett, amíg a támadó csapat MR C-t vallatta. Dennis tulajdonképpen kezdes gesztussal nyitott, mert kirángatott a fülkéből a fedélzetre, így nem kellett végignéznem, ahogy módszeresen darabokat tépnek le megbízómból, majd kivégzik. Dennis később azt mondta, az volt a mázlim, hogy lassan reagáltam és meg se próbáltam bevetni semmi trükköt, mert akkor tuti, hogy nem csak a fülkén hajítanak át.

Én azért úgy éreztem, nagyjából minden speciális képzésem csődöt mondott abban a pillanatban, amikor megszólaltak a hajó riasztói, elkezdett villogni az összes lámpa, majd néhány fel is robbant, és kintről lövéseket hallottunk, majd a következő másodpercben felszakadt az ajtó, én meg félrecsúszott estélyiben léptem MR C elé, de egy ütés nekivágott a tükörnek, és már csak azt láttam, ahogy az élen haladó megtermett alak lába alatt eltörik MR C lábfeje, mögötte meg még kettő néz be az ajtón. Az egyik rámszegezte a fegyverét, majd motyogott valamit a sisakja mögött és elrakta. Ha jól láttam, alaposan végigmért. Én itt agyban kicsit kikapcsoltam, MR C átkozódással kevert üvöltéssorozata alatt dermedten tűrtem, hogy alaposan megmotozzanak. Próbáltam magyarázni magamnak, hogy voltam már rosszabb helyzetben is, de nem tűnt hitelesnek. Dennis szerint jól tettem, hogy nem csináltam semmit, de mondjuk ő azt is többször kiemelte, hogy a legnagyobb mázlim az pont ő volt. Akármi is, az engem tapogató fickó hirtelen felkapta a fejét, és kiment a fülkéből (ekkor láttam a vízbe ugró technikus-srácot), meg a nagydarab is abbahagyta azt, amit eddig csinált, MR C nyöszörögve nézett rám, én kuporogtam, aztán bejött egy tetovált arcú fickó, felsegített a földről és kivitt, a többiek meg bementek.

Az üvöltés folytatódott kisebb megszakításokkal, a fedélzet csúszós volt a vízpermettől meg pár kiöntött palack tartalmától, úgyhogy mégsem léptem ki a magassarkúmból, ki tudja, mivel locsolták itt fel a deszkákat. Elhaladtunk a kapitány meg az egyik testőr teste mellett, fel a vezérlőfülkébe.

A fickó odalépett egy kisebb bőröndhöz, kinyitotta és csatlakoztatta magát a benne található deckhez, aztán, mintha elfeledkezett volna rólam, visszanézett, és közölte, hogy ne akarjak lelépni, vagy megöl. Röhögött, amikor válaszul megkérdeztem, hogy mégis, hova, majd mondta, hogy üljek már le.

Kicsit később, ölében a deckkel mellém telepedett.

- Dennis. Te? - kérdezte olyan hétköznapi módon, mintha italra hívott volna meg egy bárban.

- Gry.

- Finn? Norvég? Svéd? Amy leszel inkább, azt meg tudom jegyezni.

Beütött pár parancsot - az enter csattogott, és már kicsit repedt is volt -, kiszedett egy chipet, egy darabig méregette a tenyerében.

- Adatjack? - intett a gondosan hajpánt alá rejtett csatlakozó irányába. - Te ugye nem tudod, mit keresünk? Memória? Van benned? - mondta, azzal óvatosan odébb húzta a textilt és megvizsgálta közelebbről a fejemet. - Ez jó lesz - dünnyögte. Aztán csak nézett.

- Ja, igen, van. 2 MP összesen, nem tudom mennyi sza...

- Amy, kicsit maradj csöndben. - szakított félbe, és megpöccintett kabátján egy nagyobb gombot. - Fiúk, a prosti itt azt …mondja, hogy az öltönyös a lenti tükrös bárszekrény mögött tartja a széfet.

Meglepett pillantásomra csak türelmetlenül legyintett, és feszülten figyelt tovább.

- Igen. 0423. Nagyszerű. Az is nagyszerű. Csodálatos. A lötty az. Fasztudja, ne nyeld le, ne törd el. Jó, majd körbenézek én is, de most egy kicsit hagyjatok magunkra. Igen. Igen, igen.  - a végén szinte dühödten tépte ki halántékából a jacket. - Idióták.

Felkelt, bevágta az ajtó, majd megállt fölöttem.

- Attól tartok, kemény menet lesz - mondta, és talán még sajnálat is csendült a hangjából. Még mindig ne próbálkozz semmivel - figyelmeztetett újra, miközben a deckbe visszanyomta a chipet, kábelt dugott egy portba. Majd lehúzta fejemról a pántot és a a másik felét a jackembe nyomta. Nem tudtam, mire számítsak, próbáltam nyugodtan lélegezni, vagy valami, amikor fejbevágott a tiszta adatfolyam. Az agyam kétségbeesetten próbálta értelmezhető formákká formálni az impulzusokat, de valószínűleg egy program kiktatta a szűrőket, mert hamar elkapott a hányinger. Azt tudom, hogy hazám jegesen csikorgó káromkodásai szakadtak ki belőlem, amikben aztán az agyam kitűnő kapaszkodóra lelt, és utána Loki és Odin kergetőztek velem egy lokális Ragnarokban.

Közben foszlányokban a külvilág is átjutott a másolás zaján keresztül - elszakadt a ruhám, a hátam a hideg földön, a fejemet beverem,  káromkodás, de nem az én számból, emelnek a földől és mozgatnak, szűk tereken futok Loki után, de kacag és végigugrál a Göncölszekéren.

Hirtelen csönd lett. Az istentelen adatzajt szerencsére máris elfeledte az agyam (Loki kacagása), és csak magányos hányingert hagyott maga után.

- Ezt más helyeken kínzásra alkalmazzák, bocs. - jegyezte meg fölöttem térdelve Dennis, kezében a kábellel. Tetoválásai sötét bőrén futottak tovább, egész felsőtestét behálózta ugyanaz a nonfiguratív minta, ami arcát is. Eltelt pár másodpercbe, amíg összeraktam, mi is történik éppen.

A ruhám, a mélykék, szintetikus pókháló, egy csomóban hevert a dekás lábánál, rajtam pedig a fekete ing volt, amit eddig viselt a dzseki alatt, meg egy alig véres nadrág, amit utoljára a pincéren láttam.

Dörömböltek.

- Arról nem volt szó, hogy meg is vacsorázol, kannibálkám! - rúgta be az ajtót a nagydarab fickó. - Azért hagyjál nekünk is!

- Hagyd békén! - vetette oda a dekás, amikor a férfi megindult felém. - Nem osztozom.

Lecsukta a deck  bőröndjét, aztán felsegített a földről. A másik alaposan végigmért engem, aztán Dennis-t is.

- Magaddal is akarod hozni?

A dekás biccentett.

- A költségeit állom.

- Hát azt meghiszem - morogta végül, kőkemény farkasszemnézés után a nagydarab.