Az a baj az időutazással, hogy pont ugyanannyira valószínűtlen, mint egy-egy álom. Amikor Barbara magához tér - hiába beszélt előtte, de már elvonta a figyelmét valami az ablakon túl, aztán Virginie hisztizve otthagyja a társalgást (tényleg ő gyújtogat mindent mert a fasz bátyja fasz volt?) -, egy pillanatra tényleg azt hiszi, hogy álom volt az elkövetkező két nap vagy mennyi.
Kidörzsöli a szeméből a homokot - haha, ez angolul jobban hangzana -, és bután néz össze a többiekkel.
Vajon az agy vagy test másnapos? Az utóbbi, mert a bágyadt, úszó részegségből lassú ébredés maradt. Máskor is így kell berúgni, állapítja meg, egy villanás, és már kimaradt a másnaposság.
Ezt a beszélgetést meg hagyjuk a picsába, szól az általános vélemény, lejátszottuk már egyszer, és Trixie is pont néz ki, mint akinek ezer más dolga van máshol.
Sokkal kellemesebb most Barbarának lenni, mint két nap múlva. Még akkor is, ha a pizzarendelésnél sikítva összeszorul a gyomra, és mindent megtesz azért, hogy nem eszi meg újra ugyanazt a kört belőle, ami immár természetes megbeszélés-kísérővé vált.
Nem tudja, hogy azért-e, mert tényleg elege van belőle, azért, mert eszébe jutott, hogyha valaki főz, akkor az azért sokkal jobb, vagy megijesztette, hogy az élete mostantól egy falitábla előtt zajlik, bokáig pizzásdobozokban és energiaitalokban.
Az első dolgom az lesz, hogy lemegyek a három utcányira lévő fancy kávézóba, és megtanulom a kibaszott latteartot, mielőtt a háromazegybent öntöm le a torkomon szárazon egy következő körben.
Dolgok vannak, amiket sorba kéne rakni. Egyrészt, itt van ez a rettenetes obszidiántömb, aki csak úgy úri passzióból évtizedes háborúkat robbant ki, mert épp olyanja van - és nem az zavarja Barbarát, hogy ezt teszi, hát ki nem szokott véletlenül elpöccinteni egy lángoló gyufaszálat egy olajjal átitatott könyvtárban. Hanem az, hogy Barbara levágott feje is ott figyel egy polcon, és Barbara nem viseli könnyen, ha belekavarnak a saját dolgába, pláne úgy, ha azt ő maga is kitűnően képes lenne csinálni. Gerarddal csak a baj van, mióta megérkezett. Valószínűleg, bár azt Barbara nem látta.
Ha nem sikerül végül Belgával lefoglalnia magát Barbarának a buli után, akkor lehet, hogy ugyanúgy kirobban ez a szar, mert a B terv a saját feje ellopása és a lakás felgyújtása volt. Ez utóbbi eszköz híján izgalmas lett volna, de mondjuk elég, ha a rendőrséget kihívják a betörésre.
Milyen szerencse, hogy minden máshogy alakult, mi?
Miután felrajzolta megint emlékei alapján a teljes ábrát az elkerülendő jövőről, a meg nem történt nyomozási ábrát is reprodukálta, és pizza helyett végül egy étteremből hozatott el kaját, Barbara gondolatai megint akörül forognak (kezében egy valakihez tartozó kocsikulccsal, na ez vajon elcserélté vagy emberé?), hogy hogy jön össze az a kevés emlék a testvérével azzal, hogy ő még Félixig is eljutott az AI utáni nyomozásban. Vagy miben is?
Amennyire izgalmas ez a narratíva, annyira ijesztő - mégis, egy Barbara mit keresett a bűnelhárításban? … Vagy az Adelaide volt? Az egy dolog, amiben biztos volt, az a neve, ezért is mondott másikat, amiről aztán kiderült, hogy az _is_ igaz.
Valaki fejbedobja egy kiürült dobozzal. Kérdeztek valamit. “Persze. Legalább kétszer.”
Mi volt a kérdés?
A világ darabokra szakadt, az egyikben Barbara / Adelaide áll egy tábla előtt és postiteket ragasztgat, és mindennek pizzaszaga van. A másikban… az előbb még megvolt. Mi volt az a film, amit megnéztünk…?
Nem szabad ennyi ideig csöndben maradni. Akkor jönnek a gondolatok a szavak helyébe.
Megjegyzések